Felénk
bSZ2011: A Bábaképző
2011. december 27.
Mondhatnánk, hogy a Bábaképző sokáig az élet körforgását szimbolizálta, és talán lehetett olyan szülésznő, aki itt tanulta a mesterségét, majd itt segített világra egy településnyi embert, végül itt fejezte be az életét. Egy sokat látott, de talán keveset emlegetett szolnoki ház.
Négy éven keresztül naponta nézem farkasszemet az akkor még Tanácsköztársaság útján, ma ismét a Baross utcában álló Bábaképzővel. A nyolcvanas évek végén egy meglehetősen lepukkant, repkénnyel benőtt, szomorú épület volt, amit akkoriban sokan csak "elfekvőként" emlegettek. Az 1927-ben emelt, a régi képeslapok tanúsága szerint a maga nemében kifejezetten szép épület különböző funkciói már magában is megérnének egy regényt.
Az épületet eredetileg a trianoni határokon kívül rekedt, még a XIX. század végén elindított bábaképzés céljára, azaz szülésznő-képző iskolának építették. Érdemes megemlíteni, hogy a század elején, az egykori vásártéren, a Gólyánál épült víztorony, majd a nem sokkal később elkészült polgári fiúiskola - azaz a gépipari - épületének folytatásaként, a belvárosból a vasútállomáshoz vezető, már-már "sugárút" mellett kapott helyet az intézmény. Ami mellett nem sokkal később a Közgét kezdték felhúzni, igaz befejezni csak a világégés után sikerült. Akkor, amikor a bábaképzőben még mindig a szüléseket segítő szakemberek képzése folyt.
Hogy a bábák képzése mikor fejeződött itt be, nem tudom, csak feltételezem, hogy valamikor a hatvanas években, talán az egészségügyi szakközépiskolák indulásakor. Az azonban biztos, hogy a hatvanas évek végétől a Bábaképző a megyei kórház szülészeteként működött. Sok olyan szolnokit és környékbelit ismertem, akinek a bábaképző volt a "szülőháza".
Viszont, amikor már én nézhettem naponta ezt az épületet, akkor az élet másik végét, a halált szolgálta. A nyolcvanas évek közepén, ugyancsak a megyei kórház ?elfekvőjeként? funkcionált, azaz olyan betegeket hoztak ide, akik kórházi ápolásra vagy ellátásra szorultak, de sok esélyük már nem volt arra, hogy innen gyógyultan távozzanak. Mondhatnánk azt is, hogy ez az épület sokáig élet körforgását szimbolizálta, és talán lehetett olyan szülésznő, aki itt tanulta a mesterségét, majd itt segített világra egy kisebb településnyi embert, végül itt fejezte be az életét.
A szolnokiak még sokáig fogják Bábaképzőként emlegetni ezt az épületet, pedig ma már a kicsit vicces Árpád-ház nevet viseli, gondolom azért, hogy lakói "Árpád-házi királyoknak" érezhessék magukat. A névválasztástól eltekintve azonban érdemes elismerni a beruházó nagyvonalúságát, aki 2007-ben ahelyett, hogy eldózeroltatta volna a nyolcvan éves épületet, új funkciót adva neki, lakóházként mentette meg.
EZ A CIKK ELŐSZÖR 2011. NOVEMBER 9-ÉN JELENT MEG A BLOGSZOLNOKON.
Album
Szolnok 1973 nyara
Elsőre talán nehéz elhinni, de ez a fénykép tényleg Szolnokot, a Kossuth és a Szapáry út kereszteződését ábrázolja. Mégpedig úgy, hogy a fotós az egykor itt átvezető 4-es főút közepén, nagyjából a mai Árkádok alatt lévő újságossal egyvonalban állt a vasút felé fordulva.
AKB
Szolnokon is lehetne
Nemcsak Szerencsen, de Szolnokon is volt egyszer egy cukorgyár. És talán az itteni kerítéséhez is kikerülhetne egy ilyen nem reklám tábla. Mementóul a gyárnak, ami sokaknak adott munkát, emlékül a magyar élelmiszeripar fénykorának, és azoknak a környékbeli embereknek, akik évtizedeken keresztül cukorrépát termeltek.
SzoborPark
Czibulás-kút
A Szolnokon élőknek ma még egyértelmű, hogy kiről kapta a nevét a színház hátsó falán lévő kút. Nem vagyok azonban biztos abban, hogy a városba tévedő turisták, vagy azok, akik már nem láthatták őt színpadon, tudják, ki volt Czibulás Péter.