Rendszerváltó év Szolnokon: 1989. július

Egyszerűen nem lehet mással kezdeni ezt a múltidézést, mint a harminc évvel ezelőtt is éppen tetőfelújításon áteső Varga Katalin Gimnázium kálváriájával. Csak a történelmi hűség kedvéért jegyezzük meg: Szolnok első leánygimnáziuma a harmincas évek elején ideiglenesen költözött az Obermeyer-féle házba, a Szabadság térre, nem sejtve, hogy ez az állapot még évtizedek múlva is tart. Amivel szorosan összefügg, hogy a város első háromszintes épületét időnként fel kell újítani.

Így volt ez 1989 nyarán is, amihez azonban csak bő egy hónapos csúszással tudott nekikezdeni a KÉV-Metró nevű cég, merthogy az emberei máshol voltak lekötve. Hogy a munkaerőhiánynak vagy a rohamtempónak volt-e köszönhető, az nem derül ki a korabeli lapokból, az azonban tény: egy ügyes "mesternek" sikerült elfűrészelnie egy főgerendát, így a tető egy része az utcára zuhant. Nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozva egy arra járónak. Ám, ha ez nem lett volna elég, a kontár kivitelezők megpróbálták visszahúzni a lecsúszott tetőt, amivel csak azt érték el, hogy a maradék is lezuhant. És itt még nincs vége a "vígjátéknak". Ezzel egy időben ugyanis az épület falának csapódott egy orosz kamion, ami ugye az akkor még a Szabadság téren áthaladó 4-es főutat használta. De várjunk még! Mert, ha ez sem lenne elég, mindez úgy történt, hogy közben az épületben egy második világháborús bombát találtak, aminek akkor már napok óta vártak a hatástalanítására. Nem én találtam ki. A harminc évvel ezelőtti megyei lapban olvastam.

Miként azt is, hogy azért 1989 nyarán más beruházások is zajlottak Szolnokon. Például a Széchenyi városrészben elkészült a Panel ABC és a Házépítők Boltja, amik sokat javítottak az akkor még épülő városrész ellátásán. Ugyancsak a Széchenyin épült az Erdei Iskola, a vasútállomás közelében pedig az a társasház, aminek alagsorába két szintre kerültek üzletek. Miként Szandán is szépen haladt az ÁÉV kivitelezésében a 4 szintes 44 lakásos házak építése. Az Újvárosi Iskolát kilenc tanteremmel, egy zene- és egy rajzteremmel bővítették, ami abban az évben a legnagyobb ilyen jellegű beruházás volt a városban. Ami miatt minden bizonnyal senki sem háborgott, nem úgy a Sütő utca sarkán épülő MKB székház okán. Legalábbis a megyei napilap tudósításából az tűnik ki, sok szolnokinak csípte a szemét, hogy akkor már a második viszonylag nagy banképületet húzták fel a városban. (Ma már egyiknek sem ez a főfunkciója.) Már alapozták az új Tisza-hidat, és zajlott - akkor már négy éve - a Belvárosi Nagytemplom rekonstrukciója is, aminek befejezéséhez akkor éppen 40 millió forint hiányzott. Csak viszonyítási alapként: akkor egy új építésű szolnoki társasházban 26 ezer forintért kínáltak egy négyzetmétert.

Voltak persze történelmi események is 1989 júliusában. A már említett amerikai elnöki látogatás mellett a hónap elején elhunyt Andrej Gromiko, a Szovjetunió legendás külügyminisztere, és Kádár János is. A történelem fintora, hogy ugyanazon a napon, amikor a Legfelsőbb Bíróság kimondta: Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt. Ez azonban sokakat nem akadályozott meg abban, hogy fejet hajtsanak az elmúló korszaknak nevet adó pártvezér ravatala vagy sírja előtt. Ez utóbbiban a szolnoki pártbizottság is igyekezett segítséget nyújtani: 141 forintért lehetett jelentkezni a Kádár temetésére indított buszra.

Az a harminc évvel ezelőtti nyár azonban másról is szólt. Például az orosztanárok átképzéséről. Merthogy a rendszerváltás egyik vitathatatlan jele volt, hogy az iskolákban megszűnt a kötelező orosz nyelvoktatás, amivel csak egy probléma akadt: más nyelv tanítására képes pedagógusból igencsak kevés volt. Éppen ezért az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal július közepén bejelentette, hogy átvállalja az orosztanárok átképzési költségének 65%-át. Ami nem kis pénz volt, hiszen az országban 3700 pedagógus döntött másik nyelv tanulásáról. Aztán később az is kiderült, hogy a fennmaradó harmadot sem a tanároknak kellett fizetniük, hanem a munkáltató, illetve a helyi tanács vállalhatta át.

A mából nézve nem kevésbé volt érdekes, hogy kevés választhatta el az országot a kettős valutarendszertől. Mert miközben forintban számoltunk, egyre több olyan hirdetés jelent meg, amiben állami cégek kínáltak valutáért - elsősorban német márkáért - hiánycikkeket. Miközben sorra jelentek meg azok a magánvállalkozások is, amelyek szintén valutáért kínáltak nyugati autókat. (Az év első felében 19500 autót hoztak be magánimport keretében az országba.) Akiknek pedig mindezekre nem volt pénze, boldogak lehettek a jól menő szolnoki dollárbolt kínálatától, amit a megyei napilap külön cikkben méltatott.

És, ha már kis színessel kezdtük ezt a rendhagyó múltidézést fejezzük is be ilyen hírekkel. Azon a nyáron, Szolnokon rendezték az V. Papír Olimpiát, azaz az ország 15 papíripari gyáregységében dolgozók találkozóját, amin 1100-an (!), 11 sportágban mérték össze a tudásukat. Harminc évvel ezelőtt is nyílt Szolnokon szabadstrand az úgynevezett "marhaitatónál", azaz a belvárosi híd és a vízkivételi mű között. Ahová vizet, áramot vezetett a tanács, vízőrt fizettek, büfét és táborhelyet alakítottak ki, sőt - jellegzetes korabeli hír - 10 gépes játéktermet is kialakítottak. Miközben a Damiban kisebb botrány borzolta a kedélyeket, merthogy a Vízügy és a Tejipar kakaskodása miatt nem lehetett tejtermékeket kapni a strandon, ami ellen gyerekek kézzel rajzolt plakátokkal tiltakoztak. Ehhez hasonló horderejű probléma volt, hogy az akkor még létező két Kossuth téri szökőkút csak hétvégenként üzemelt, merthogy a Közterület Fenntartó Vállalat büdzséjét nagyon megterhelte a működtetésük.