Rendszerváltó év Szolnokon: 1989. augusztus

Aki azon a nyáron nem járt a nyugati határnál, vagy éppen a Német Szövetségi Köztársaság (NSZK) fővárosi nagykövetsége környékén, az talán nem is érzékelte, hogy a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) távozás mellett döntő polgárai milyen "felfordulást" okoznak. A Szolnokon megjelenő megyei napilapban is csak augusztus 9-én jelenik meg az első hír a berlini, prágai és budapesti NSZK követségeken tartózkodó NDK-sokról. Meg másnap arról, hogy a szocialista német állam büntetlenséget ígér mindazoknak, akik elhagyják a követségeket, azaz újra lemondanak az utazás szabadságáról. Ma már tudjuk, hogy a baráti Németország kommunista képviselői rosszul mérték fel a helyzetüket, és bár augusztus 14-én még a Berlini Fal szükségességéről beszéltek, azon már egyre nagyobb rések tátongtak.

Az NDK-sok disszidálási hullámát részben a nyugati magyar határzár bontása indította el, aminek feleslegessé vált drótjaiból készített rózsákat egy élelmes vállalkozó 17 dollárért kínálta. Ugyanakkor gondban volt a sajtó, hogy miként kezelje a baráti szocialista ország lakóinak lábbal történő szavazását a rendszerről. A Páneurópai pikniken történtekről - amikor 150 NDK-s egyszerűen átszaladt az ideiglenes átkelőn -, mint erőszakos cselekményről, és tiltott határátlépésről számoltak be. Később persze megszaporodtak az NDK-sokról szóló hírek, hiszen csak az augusztus 20-ai hétvégén 1000 kelet-német szökött át az akkor már nem nagyon őrzött magyar határon.

Volt gond a többi "baráti" országgal is. A román-magyar határon leginkább magyar nemzetiségűek próbáltak átjutni, hogy maguk mögött tudhassák az addigra a legelviselhetetlenebb szocialista diktatúrává váló Romániát. Ez olykor dulakodásba, a román határőrök fegyverhasználatába torkollott. Államközi szinten se volt felhőtlen a kapcsolat Ceasucescu rendszerével, hiszen a Panoráma című tévéműsorban leadott, a volt román királlyal készül interjú miatt a nagykövetek hazahívására került sor. Mindezek ellenére az MSZMP Szolnok Megyei Pártbizottsága a romániai Dolj megyében tett baráti látogatást 1989 augusztusában.

A csehszlovák-magyar határ ennél békésebb volt. Ugyanakkor Prágában - ahol a hónap elején kétszer vették őrizetbe Vaclav Havel, későbbi köztársasági elnököt -, az 1968-as invázió évfordulóján tartott ellenzéki tüntetésen hét magyart tartóztattak le. Közülük öt újságírót nem sokkal később elengedtek, Deutsch Tamást és Kerényi Györgyöt viszont pár nap múlva 5-5 ezer korona pénzbírsággal és kiutasító határozattal küldték haza.

Persze lehet, hogy a baráti szocialista országokban is készülődő rendszerváltásnál a szolnokiakat sokkal jobban érdekelte szűkebb környezetük változása. Például az, hogy végre közlekedési jelzőlámpát telepítettek a 24 emeletesnél lévő kereszteződésbe. Vagy, hogy megnyílt Szolnokon a környék első kegytárgy üzlete. Netán, hogy az ország egyik legveszélyesebb útszakasza a 4-es főút a város közelében, ami 30 éve még Szolnokon vezetett keresztül napi 30 ezer, péntekenként pedig 35 ezer járművet, köztük rengeteg teherautó.

De a szolnokiaknak azon a nyáron kellett szembesülniük azzal is, hogy a parkolásért fizetni kell. Merthogy a városi tanács a Pelikán szálló, az 1-es ABC előtt, a Jubileum téren, a Damjanich uszodánál és a Tiszaligetben alakított ki fizetős parkolókat, amelyek üzemeltetésére külön-külön versenytárgyalásokat hirdettek. Aki egyébként csak tehette, az vállalkozni próbált. Ennek lett a következménye például, hogy a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ földszinti aulájában üzlethelyiségeket alakítottak ki, vagy megjelentek az első biohumuszos gilisztás hirdetések, amelyekről pár évvel később derült ki, hogy nem aranybánya, hanem hatalmas átverés. Viszont nem átverés, hanem a korabeli inflációhoz igazodó hozam volt a helyi bankok által kínál 19%-os betéti kamat. Az pedig az éledező kapitalizmus jele volt - a fővárosi tőzsde szerveződése mellett -, hogy újra kínáltak széfszolgáltatást Szolnokon.

A rendszerváltás előszelének tekinthetjük, hogy a különböző vállalatok kollektívái levélben tiltakoznak a miniszterelnöknél az aktuális húsáremelés ellen. Sőt, ehhez a szakszervezetek Szolnok megyei tanácsa is csatlakozott, ami talán még pár hónappal korábban is elképzelhetetlen lett volna. De nyugodtan idesorolhatjuk, hogy már felvetődött bizonyos szolnoki közterületek átnevezése, az MSZMP a szolnoki székház két emeletének kiadásán gondolkodik, a helyszűkében lévő Verseghy könyvtár pedig elfoglalhatta az egykori munkásőr parancsnokságot a Tisza Antal utcában. Augusztus 20-án pedig ugyanannyian voltak kíváncsiak az ellenzéki pártok fórumára a Belvárosi Nagytemplom mögötti szabadtéri színpadon, mint az állampártra és szatellit szervezetire az akkor még álló Lenin-szobor közelében. Igaz, a megyei napilap augusztus 20-ai számában a legnagyobb terjedelmet még az MSZMP programtervezete kapta.

És zárjuk ezt a hónapot is három kis színessel. Tovább folytatódott a Varga kálváriája, a hónap végén úgy tűnt, hogy csak szeptember 10-én térhetnek vissza a diákok az épületbe, és a tanévnyitót is csak 7-ére a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központba hirdették meg. Miközben Szolnokon problémát okozott, hogy bár új telefonközpont épült, az utcai fülkék fejlesztésére nem kapott keretet a Magyar Posta, elindult a fővárosi telefonszámok hétjegyűre történő átállásához kapcsolódó kampány. De, ami ennél is izgalmasabb lehetett, vagy legalábbis sokkal többen izgultak, bosszankodtak miatta, hogy a hónap utolsó hetére az IBUSZ és az Expressz utazási irodák se tudtak nyugati valutával szolgálni, mert a nagy utazási és vásárlási kedv miatt elfogyott a márka, a schilling, a líra, a frank Szolnokon.