Ez a hajó elment (2.): Mint a galambok

A Tíz felvetés a közmeghallgatásra című írás 2019. november 27-én jelent meg a blogSzolnok Naplóm rovatában, amiben tíz kérést, elvárást, felvetést fogalmaztam meg az akkor frissen alakult közgyűléssel szemben. Mint egy héttel ezelőtt írtam, az elkövetkező fél évben - másfél hónap kampány, négy és fél hónap "béna kacsa" időszak - nagy változásra már nem számítok a regnáló testület illetve tagjai munkáját illetően, így sorra veszem egykori felvetéseimet. Következzék a második, amely így hangzott:

"2. A közgyűlés tagjai élő és rendszeres kapcsolatot tartsanak a választókkal

Élveztem a kampányidőszak 'pezsgő' jelölt-választói kapcsolatkereséseit. Ugyanakkor frusztrál, hogy a kampányidőszakon kívül a hasonló interakciók a nullához közelítenek. Én például a saját képviselőm egyetlen fogadóórájáról, fórumáról sem tudok az előző öt évben. Holott az önkormányzatiság nem arról szól, hogy valamelyik párt jelöltjenként ülnek a testületben, hanem a választók képviseletéről. Ami személyes találkozások és beszélgetések nélkül reménytelen."

Őszintén bevallom, 2024 tavaszán már egyáltalán nem élvezem a kampányidőszak "pezsgését". A hirtelen jött közös szemétszedések, választókörzeti kerítésfestések, helyi voksolónak látszó, parkolási gondokkal nem küzdő nyugdíjasok körében előadott beruházási ötletek, a csak hívek előtt tartott fórumok inkább hányingert keltenek. Sőt, azt kell mondanom, nemhogy öt év alatt nem történt semmi ezen a téren, 2019 óta a legtöbb képviselő esetében a változás csírája sem fedezhető fel. Ennek megfelelően ismét csak ott tartunk, hogy a választó ebben a pár hétben fontos, bár ma már közülük is csak a biztos pártválasztók. A többi szolnoki inkább zavarótényező, pontosan úgy, ahogy majd a hívek is lesznek június 10. után. Az elmúlt öt év is leginkább azt bizonyítja, hogy a választott képviselők többsége számára a választó csak egy x-elő robot, akit a szavazás után el lehet felejteni.

Ennek legjobb példája saját önkormányzati képviselőm, bár ez a három szó így egyben, ezekkel a ragokkal egyáltalán nem fejezik ki pontosan a tevékenységét és a kapcsolatunkat. Több mint öt éve ül a testületben, de soha életemben nem sikerült találkoznom vele a belváros utcáin, nem városházi vagy pártrendezvényeken, nem futottam bele egyetlen fogadóórájának vagy fórumnak a hirdetésébe sem. Pedig lett volna tőle mit kérdezni. A belváros parkolási gondjairól, az ész nélkül kiadott építési és bontási engedélyekről, az évekig lefoglalható járdákról és parkolókról, a hétvége szeméthegyeiről, a rendezvény cunamikról, amiket a belvárosiaknak kötelességük tűrni, a galambszarról és hosszan sorolhatnám. Az én képviselőm nem több, mint nyomógomb a hatalom gépezetében. Nyoma sincs annak, hogy bármilyen ötlet, javaslat származna tőle, vagy bármit is tett volna azért a körzetért, aminek a szélén lakik. De újra indul, mert Szolnok a semmittevést díjjazza.

Pedig ezen kellene változtatni. Mert továbbra is azt gondolom, hogy az egyéniben mandátumot szerzett önkormányzati képviselő nemcsak a városért, az őt indító pártért és polgármesterét tartozik felelősséggel, hanem a körzete lakóiért is, a választás után függetlenül attól, hogy rá szavaztak vagy sem. Sőt, vagyok olyan pimasz, hogy azt gondoljam, ha már a közösből pénzeljük a képviselőnket, akkor nem nekem, a megrendelőnek kellene őt keresgélni, a tevékenysége után kutakodni, az elérhetőségét megtalálni, hanem az ő kutya kötelessége lenne velem és valamennyi lakóval kapcsolatba lépni. Mondanám, hogy legalább egy szórólapon beszámolhatna ötéves tevékenységéről, de hát mit írjon: "parancsra nyomtam a gombot, az Önök véleményére meg teszek, mint galambok a szolnoki utcákra?"

Ez a hajó is elment, így csak ismételni tudom magam. Ha valóban az a célja egy önkormányzati képviselőnek - ami egyébként az önkormányzati törvény eredeti szándéka is -, hogy a körzetében lakók érdekeit képviselje, azokat megjelenítse a testület, a város legfőbb döntéshozói előtt, illetve a városházán történteket közvetítse a városlakók felé, akkor ehhez óhatatlanul szükséges némi kommunikáció. Különben hogy? A telepátia is egyfajta kommunikáció. Mert annak más nem marad, aki saját Facebook oldalára is mindössze 17 posztot tudott 2023-ban kirakni, és ebben a nőnapi, húsvéti és adventi kívánságok is benne vannak, idén pedig már túl vagyunk az elsőn. Pedig még Szolnokon is lehet pozitív példákat találni a postaládákba bedobott képviselői tájékoztatótól kezdve a körzet problémáinak megoldásig való napirenden tartásáig, hogy más településekről most ne is beszéljek. Se atomreaktort nem kell építeni, se ördöglakatot kinyitni. Csak szándék kellene. Elsősorban arra, hogy ne nézzük már évek óta hülyének választókörzetünk lakóit, köztük a választónak is tekintendő szomszédainkat, barátainkat és ismerőseinket!