Szobor Park Szolnok



Sokszorozott lányunk

2016. szeptember 09.

Szolnok mellett Szentendrén és Nagyatádon még áll egy ugyanilyen szobor, csurgói és ózdi "testvéreinek" viszont bizonytalan a sorsa. Miként a pontos címét, úgy születése és felállítása évét sem lehet megállapítani Kucs Béla nőalakjának. Ami mindenütt szökőkút mellett térdelt.

Kucs Béla (1925-1984) Munkácsy-díjas szobrászművész Ivó nő - néhol Szomjúság - című alkotását talán 1972-ben állították fel a szolnoki MSZMP székház, a tanácsterme és az akkori Ságvári Endre körút által határolt kis parkban. Az biztos, hogy 1974-ben már ott térdelt a máig meglévő medence partján, ezzel megszerezve Szolnok, akkoriban már tíz éve épülő, új városközpontjának legelső szobra címet. Ami természetesen felveti azt a kérdést, hogy a pártház közelébe - még akkor is, ha csak a hátsó homlokzatáról van szó -, miért csak egy ilyen semleges, ráadásul nem is eredeti szobor került.

Merthogy abban egészen biztosak lehetünk, hogy Kucs Béla legtöbb példányban kifaragott mészkő szobrának egy-egy példánya Szolnok előtt már minimum három városban állt a hetvenes évek végén, és az sem kizárt, hogy néhány nemzetközi vásáron is láthatta korábban a nagyközönség. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a "Fényes szelek" idején bányászból és gyári munkásból szobrásszá lett alkotó - akinek munkásmozgalmi, munkás tematikájú szobraiból, illetve hasonló emberábrázolásaiból közel negyven ismert - Ivó nő című művét először Szentendrén állították fel 1965-ben. A szobor ma is ott látható a szentendrei közlekedési kiállítás bejárata közelében, és ugyanúgy egy kis szökőkút mellett térdel, mint a többi. Pár évvel ezelőtt rendbe tették, így viszonylag jó állapotban díszíti azt a várost, ahol alkotója 1965-től haláláig élt.

A Kozterkep.hu-n elérhető adatok szerint a szobor első másolatát Csurgó kapta 1969-ben, bár az ottani emlékezők szerint az alkotás 1966-ban már látható volt az Erfurti Nemzetközi Virágkiállításon, az NDK-ban. A csurgói szobor érdekessége, hogy néhány évig egy másik Kucs Béla női alak állt a helyén, ami azonban ugyanúgy eltűnt, mint az ottani Ivó nő. A nagyatádi - ugyancsak Somogy megyei - "testvér" azonban még ma is létezik, igaz csak azok láthatják, akik jegyet váltanak a helyi gyógy- és termálfürdőbe. Ennek a szobornak a leírásánál az olvasható, hogy Nagyatád várossá nyilvánításakor került a helyére 1971-ben.

Mindebből következik, hogy a szolnoki Ivó nő minimum a negyedik, ha az erfurtit is számoljuk, akkor az ötödik a sorban. De még ezt sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hiszen néhány szolnoki úgy emlékszik, hogy a szobor az ide kerülése előtt az Országos Mezőgazdasági Kiállításon volt látható Budapesten. Sőt, nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Kucs mester szülővárosába, Ózdra is előbb került a szomjas hölgyből, mint hozzánk. (Erről azért nem lehet biztosat tudni, mert már az ózdi szobor sincs meg.)

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az öt vagy hét azonos szobor közül a szolnoki van a legjobb helyen és állapotban. Lassan négy és fél évtizede térdel a viszonylag nagy, a felállítás korát idéző - terméskő medence, kék csövekkel - szökőkút mellett, immár a Boldog Sándor István körút felé nézve, a Centrum áruház közelében. Gondos kezek minden ősszel letakarják, így az időjárás viszontagságainak van a legkevésbé kitéve. Viszont amikor nincs rajta takaró, központi fekvése miatt olykor vandálok keze közé kerül. Pár éve letörték a fejét, néhány hónappal ezelőtt meg törött pohárral a kezében sikerült lefotózni.

Nagyon érdekelne, hogy a már 1957-ben - alig 8 évvel a főiskolai diploma megszerzése után - Munkácsy-díjjal, 1966-ben pedig a Szocialista Kultúráért Emlékéremmel kitüntetett alkotónak mitől lett ilyen népszerű ez a szobra. Főleg, hogy hasonló nőalakjaiból - Térdelő lány, Ülő nő, Térdelő nő, Virágtartó lány, Olvasó nő - már a hatvanas évek végén is lehetett válogatni.

Tény, hogy ez egy kedves, kifejezetten szép és nyugalmat árasztó szobor.

 

(A nem szolnoki, régi felvételek a kozterkep.hu oldalról valók)

 
lap tetejére
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Két kép, évtized különbség
A belvárosi híd lábánál lévő, egykori vásárterek helyének rendezését követően, Szolnok legnagyobb közparkjának kialakítása, és a Tisza szálló felépítése után, a környék kedvelt témája lett a képeslapkiadóknak. Talán nem túlzás azt mondani, hogy évtizedenként jelent meg új anziksz a szálló keleti homlokzatával. A most bemutatandó kettő az elsők közül származhat.

Az Album további képei
 

AKB

Mit hoz a víz?
Akár szép látvány is lehetne a megáradt, de még gátak között hömpölygő Tisza, ha közben a folyónak nem kellene a saját árterét takarítania, és az összegyűjtött emberi hulladékot szállítania. Látványosan teszi. De előbb-utóbb majd mindent lerak. Mások szemetét nálunk, a mi szemetünket máshol. Szemetes Tisza lett a szőkéből. Lett és marad? Amit estig kiszednek, beöntik reggelig. Mi a Tisza partján élők. Mert nincs ő Tiszájuk meg mi Tiszánk, csak közös folyó. Közös szeméttel vagy közös szőkeséggel.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nagy Lajosra emlékezve
Az egykori Nemzeti Szálló - ma két bank - falán, a Szapáry utcában van egy emléktábla, ami Nagy Lajosra, a neves íróra emlékeztet, aki 1932-ben három hetet töltött városunkban. A tábla helye és szinte minden sora magyarázatra szorul.

A Szoborpark további képei