Szobor Park Szolnok



Sokszorozott lányunk

2016. szeptember 09.

Szolnok mellett Szentendrén és Nagyatádon még áll egy ugyanilyen szobor, csurgói és ózdi "testvéreinek" viszont bizonytalan a sorsa. Miként a pontos címét, úgy születése és felállítása évét sem lehet megállapítani Kucs Béla nőalakjának. Ami mindenütt szökőkút mellett térdelt.

Kucs Béla (1925-1984) Munkácsy-díjas szobrászművész Ivó nő - néhol Szomjúság - című alkotását talán 1972-ben állították fel a szolnoki MSZMP székház, a tanácsterme és az akkori Ságvári Endre körút által határolt kis parkban. Az biztos, hogy 1974-ben már ott térdelt a máig meglévő medence partján, ezzel megszerezve Szolnok, akkoriban már tíz éve épülő, új városközpontjának legelső szobra címet. Ami természetesen felveti azt a kérdést, hogy a pártház közelébe - még akkor is, ha csak a hátsó homlokzatáról van szó -, miért csak egy ilyen semleges, ráadásul nem is eredeti szobor került.

Merthogy abban egészen biztosak lehetünk, hogy Kucs Béla legtöbb példányban kifaragott mészkő szobrának egy-egy példánya Szolnok előtt már minimum három városban állt a hetvenes évek végén, és az sem kizárt, hogy néhány nemzetközi vásáron is láthatta korábban a nagyközönség. Nagyon úgy tűnik ugyanis, hogy a "Fényes szelek" idején bányászból és gyári munkásból szobrásszá lett alkotó - akinek munkásmozgalmi, munkás tematikájú szobraiból, illetve hasonló emberábrázolásaiból közel negyven ismert - Ivó nő című művét először Szentendrén állították fel 1965-ben. A szobor ma is ott látható a szentendrei közlekedési kiállítás bejárata közelében, és ugyanúgy egy kis szökőkút mellett térdel, mint a többi. Pár évvel ezelőtt rendbe tették, így viszonylag jó állapotban díszíti azt a várost, ahol alkotója 1965-től haláláig élt.

A Kozterkep.hu-n elérhető adatok szerint a szobor első másolatát Csurgó kapta 1969-ben, bár az ottani emlékezők szerint az alkotás 1966-ban már látható volt az Erfurti Nemzetközi Virágkiállításon, az NDK-ban. A csurgói szobor érdekessége, hogy néhány évig egy másik Kucs Béla női alak állt a helyén, ami azonban ugyanúgy eltűnt, mint az ottani Ivó nő. A nagyatádi - ugyancsak Somogy megyei - "testvér" azonban még ma is létezik, igaz csak azok láthatják, akik jegyet váltanak a helyi gyógy- és termálfürdőbe. Ennek a szobornak a leírásánál az olvasható, hogy Nagyatád várossá nyilvánításakor került a helyére 1971-ben.

Mindebből következik, hogy a szolnoki Ivó nő minimum a negyedik, ha az erfurtit is számoljuk, akkor az ötödik a sorban. De még ezt sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hiszen néhány szolnoki úgy emlékszik, hogy a szobor az ide kerülése előtt az Országos Mezőgazdasági Kiállításon volt látható Budapesten. Sőt, nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Kucs mester szülővárosába, Ózdra is előbb került a szomjas hölgyből, mint hozzánk. (Erről azért nem lehet biztosat tudni, mert már az ózdi szobor sincs meg.)

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az öt vagy hét azonos szobor közül a szolnoki van a legjobb helyen és állapotban. Lassan négy és fél évtizede térdel a viszonylag nagy, a felállítás korát idéző - terméskő medence, kék csövekkel - szökőkút mellett, immár a Boldog Sándor István körút felé nézve, a Centrum áruház közelében. Gondos kezek minden ősszel letakarják, így az időjárás viszontagságainak van a legkevésbé kitéve. Viszont amikor nincs rajta takaró, központi fekvése miatt olykor vandálok keze közé kerül. Pár éve letörték a fejét, néhány hónappal ezelőtt meg törött pohárral a kezében sikerült lefotózni.

Nagyon érdekelne, hogy a már 1957-ben - alig 8 évvel a főiskolai diploma megszerzése után - Munkácsy-díjjal, 1966-ben pedig a Szocialista Kultúráért Emlékéremmel kitüntetett alkotónak mitől lett ilyen népszerű ez a szobra. Főleg, hogy hasonló nőalakjaiból - Térdelő lány, Ülő nő, Térdelő nő, Virágtartó lány, Olvasó nő - már a hatvanas évek végén is lehetett válogatni.

Tény, hogy ez egy kedves, kifejezetten szép és nyugalmat árasztó szobor.

 

(A nem szolnoki, régi felvételek a kozterkep.hu oldalról valók)

 
lap tetejére
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Nyaralás Szolnokon
Ennek a lapnak a képes oldala azt mutatja, milyen volt a Verseghy park nem sokkal az elkészülte után. Hátlapja pedig arról tanúskodik, hogy a harmincas években a főváros környékéről is jártak nyaralni Szolnokra.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

Szomorú Szapáry
Nagyjából a Szapáry út közepén, a néhai Ságvári Művelődési Ház és a Népfront székház között, a Deák Ferenc terünkhöz vivő kis köz egyik oldalán áll ez a minimum 125 éves ház. Már a 19. században is ott volt a szolnoki korzón, de nem biztos, hogy még néhány év múlva is ott lesz. Építészetileg talán nem képvisel komoly értéket. Az azonban biztos, hogy az évek óta folyamatosan romló állapota miatt az utca és egyben Szolnok csúfsága is. Amit tehetetlenül kell szemlélnünk. Amíg össze nem dől?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Tánc a volt tánchelyen
Az egykori Szakszervezetek Művelődési Ház oldalsó bejárata fölött ma még ott van Andrássy Kurta János 1958-ban kihelyezett Tánc című domborműve. Bár az épület falai között sok tánc már nem lesz, bízzunk benne, hogy új funkciója mellett is a helyén maradhat ez a köztéri plasztika.

A Szoborpark további képei