Csatlakozzunk Debrecenhez! Most!

Csak röviden szeretném összefoglalni Harangi Attila Építészfórumon megjelent írását (link a cikk végén), mert megérdemli, hogy sok szolnoki is az eredeti helyén olvassa el. Az írás lényege, hogy a Debrecenben is az új társasházak beruházóinak áldozatául eső polgárházak közül egynek, az ottani Baross utca 18. szám alattinak a homlokzatát nemcsak megmenteni, de modern köntösbe öltöztetve újraértelmezni is sikerült. Történt ugyanis, hogy a valamikor a XIX. század végén épült, több szolnoki polgárházra is emlékeztető, évek óta üresen álló és ezért lassan pusztuló ház helyére nem úgy került hétlakásos társasház, hogy előtte mindent a földig romboltak. Hanem az utcaképet és így lényegében Debrecent is meghatározó homlokzatot megőrizték, és az új társasházat tulajdonképpen a mögé, a régi épület és az udvar helyére húzták fel. Nem azért, mert erre a beruházót, a tervezőket, a városi engedélyek kiadóit vagy a kivitelezőket bármi is kötelezte volna. Ha majd a cikket elolvassák, azt is látni fogják, Debrecenben nem egyedi esetről van szó.

Most pedig idézzük fel például az egykor a Szolnok Magyar utca 12. szám alatt álló, sárga festésű, klinker téglás, nagyjából ugyancsak az előző századforduló környékén épült polgárházat! Már csak az emlékeinkben élhet, hiszen miután az utolsó lakói eladták, a befektető nemcsak az új, 16 lakásos társasház megtervezéséhez talált szívtelen kontárt (szakembernek nem nevezném), de a bontáshoz is, amiben természetesen senki nem akadályozta meg a városban. Pedig a Magyar utca utcaképének egy fontos darabjáról volt szó, helytörténeti jelentőséggel bíró épületről, aminek a homlokzatát talán ugyanígy meg lehetett volna őrizni, miként tették Debrecenben. Önként! Nem mondom, hogy nem került volna kicsit többe, meg azt se, hogy esetleg akkor nem 16 csak 12 lakás fért volna arra a telekre, de így is lett volna profit bőven. Maximum kevesebb jut "alkotmányos költségekre".

De miként Debrecenben sem egyedi a Baross utca 18. szám alatt ház esete, mi, szolnokiak sem csak egy barbársággal "büszkélkedhetünk".

Emlékeikben él még a Mészáros Lőrinc utca 30. szám alatti, fehér homlokzatú polgárház? Mert már csak ott élhet, hiszen lassan két éve egy üres telek van a helyén. Az a ház nem volt olyan öreg, mint az Építészfórum cikkében bemutatott debreceni, bár mi, szolnokiak nem is büszkélkedhetünk annyi közel száz éves házzal, mint a cívisváros polgárai. Ráadásul ez a bizonyos Mészáros utcai polgárház a Belvárosi nagytemplom, az ?ülő Krisztus? közvetlen közelében volt, nem messze néhány hasonló karakterű, régi épülettől. (Meg persze a szocializmusban és a kezdődő kapitalizmusban elkövetett förmedvényektől, amiknek a tervezőit még mindig nem vetette ki magából a szakma.) Szerintem ennek a bizonyos fehér háznak a homlokzatát is meg lehetett volna menteni, és mögé pazar magánházat vagy társasházat építeni. De miként észt nem adhatunk, szolnoki szívet és lelket se lehet pótolni az ilyesmire érzéketleneknél.

Mutassak még hasonló "szolnoki barbárságokat"? Például az Arany János utca elejéről eltűnt, szecessziós házat, aminek a helyére egy nullafantáziájú társasházat rittyentettek. Vagy ugyanennek az utcának a másik végéről eldózerolt, ugyancsak Szolnok történelméhez tartozó polgárházat, aminek a helyén szintúgy egy bárhol az országban felépíthető, semmi egyediséggel nem bíró társasház áll ma már. De mondhatnám az egykori a Varga mögötti Ifjúsági Irodát, aminek a helyén részben valamelyik ügyészség irodaháza terpeszkedik, vagy a Jókai utca közepéről eltűnt házat, esetleg a Mária utcában lebontott épületet. Amelyeknek az utcai homlokzatát ugyanúgy meg lehetett volna menteni, mint a debreceni házét. Vagy legalább megpróbálni. Mint Szolnokon is sikerült, amikor a Baross és a Sütő utcák sarkán a néhai Postabank épített magának helyi székházat. Mi lett azóta a szolnoki beruházókkal, tervezőkkel, kivitelezőkkel? Csak a dollárjel ketyeg a szívük, az agyuk és a szemük helyén?

Persze, tudom, "minek a múlton rágódni". Ha a jelen is tartogat épp elég veszélyt. A Mária utca és a Szentháromság tér sarkán lévő földszintes épületről már többször írtam. Azonban a Mária utcában, vele majdnem szemben ott a következő áldozat, amit nemrég szintén eladtak, és jó eséllyel hamarosan eltűnik. Vagy ott a Tűzoltóság melletti, egyébként részben városi tulajdonú ház, aminek az egyik legszebb homlokzata évek óta felállványozva várja sorsát. Nem lehetne, hogy inkább lemondunk Szolnok minden önállóságáról, beismerjük, hogy nem megy ez nekünk, hisz állandóan a magántulajdon szentsége mögé bújva, bekötött szemű hivatalnokok közreműködésével, agyatlan tervezők bankszámláig látó asszisztálásával, bármilyen befektetőt kiszolgálunk? Még mielőtt leromboljuk a város megmaradt összes régi épületét, még mielőtt egyetlen rendszerváltás előtti homlokzat sem marad az utókorra, ajánljuk fel magunkat Debrecen gyarmatának, hátha a következő generációkra marad valami Szolnokból, és majd ők visszaszerzik azokat a jogokat, amikkel a maiak képtelenek élni!

Az Építészfórum lenti cikkét olvasva, a magam részéről debreceni akarok lenni. Szolnokon! (Vállalva, hogy lesznek töpörödött agyúak, akiken ez az üzenet így nem megy át.)

http://epiteszforum.hu/egy-kulissza-es-ami-mogotte-van--het-lakasos-tarsashaz-debrecenben?fbclid=IwAR3gEUWp6x3YUmPwOXqoU2uTnMqKKg_DVKfLFM0XWQVAtfcvK0cEcQdGjVU