[Ajánlom]

Múlt századi kalandjaink

2021. június 23.

A múltunknak is kell a reklám. Azaz múltunk feldolgozására is ráfér a marketing, hogy azok, akiknek tanulniuk kellene belőle, rábukkanjanak a leckékre. Erre kiválóan alkalmas a Szovjetunióba disszidálni akaró egykori diák sztorija. Ez a cégére a 35. Zounuknak, ami aztán letehetetlen.

A mából nézve rendkívül szórakoztató annak a 15 éves tiszatenyői fiúnak a története, aki a hatvanas években azt hallotta a tanítójától, hogy a Szovjetunióban micsoda jólét van, ezért úgy döntött, oda disszidál. Nem kevésbé könnyfakasztó - persze nemcsak nevetségessége, de tragikuma miatt is - a 16 éves szolnoki diák esete, aki meg úgy érezte a szocializmus idején, hogy Magyarország helyett inkább az NDK-ban szeretne élni, és egészen a Csehszlovák-NDK határig sikerült eljutnia. Ezek azok a könnyed, bulváros sztorik, amelyek reklámozhatják a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárának immár 35. éve megjelenő évkönyvét, és amelyek talán sokakat rávesznek, hogy vegyék kézbe ezt a remek kiadványt, mert sok mindent lehetne tanulni a múltunkból.

A Zounuk 35. talán kicsit vékonyabbra sikerült, mint a korábbiak, ugyanakkor szerintem nagy pozitívuma, hogy kizárólag szolnoki és megyei vonatkozású dolgozatokat tartalmaz, ráadásul a szerzők mindegyike a helyi levéltárhoz köthető. Érdeklődésem okán nekem az is szimpatikus, hogy egy dolgozat kivételével a 20. század történéseiről szólnak a munkák, kezdve az első világháború utáni zavaros időkkel, eljutva a Kádár-korig, sőt az Adattár egyik anyagával (Kulturális sokszínűség - sokszínű kultúra fekete-fehérben) a közelmúlt is felvillan. Őszintén bevallom, a legfrissebb Zounukban az is tetszik, hogy egy olvasásra befogadható, praktikus hosszúságú dolgozatok kaptak benne helyet.

Megrázó, már-már könnyfakasztó Papp Izabella Emlékek és dokumentumok a Budapestről kitelepített Kultsár család történetéből című fotókkal illetve korabeli és személyes írásokkal gazdagon illusztrált dolgozata. Ami egy hatalmas, figyelmeztető felkiáltójel is az emberi, politikai aljasságról, és jól mutatja, hogy a hatalom olykor a józan észt is felülírja, és ha kell, gyerekek "elpusztítása" is belefér. De ugyanilyen hatalmas, szívmelengető felkiáltójel is a politikát, a történelmet elszenvedő, de a lelkiismeretére hallgatók, az emberi együttérzést el nem felejtők miatt, mert voltak olyanok, akik nem megalázni, verni akarták a kitelepítetteket, hanem segíteni. Nem hinném, hogy a 20. század történelmi szenvedési sorrendben állíthatóak, vagy egymáshoz méricskélhetőek, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy sok tragédiához hasonlóan kibeszéletlen az ötvenes évek kitelepítése is. Mert még mindig nagyon kevés a Papp Izabelláéhoz hasonló, felkiáltójelet állító dolgozat, illetve a kitelepítésekre és áldozataikra emlékeztető köztéri alkotás.

Rendkívül érdekes Bojtos Gábor kötetet nyitó munkája, amely az első világháború utáni zavaros időkben "kettészakadt" megyénkről mesél. Felidézve annak a bő évnek a szenvedéseit - nélkülözéseit, megalázásait, atrocitásait -, amelyeket az első világháborúban közvetlenül nem szenvedő Jász-Nagykun-Szolnok megyének a Tanácsköztársaság és a román megszállás idején el kellett viselnie. Megkockáztatom, Bojtos Gábor úttörő munkát végez az 1919-1920-as román megszállás - máshol román-magyar háború - közös történelmi emlékezetbe való beemelése érdekében, ami különösen fontos Szolnokon, hiszen hosszú hetekre frontváros lettünk. És bár a történelem a "ha" kezdetű mondatokat nem ismeri, azért a Főispán a Tiszántúlon: Verbói Cséti Róbert működése a román megszállás idején című dolgozat kapcsán érdemes elmélázni azon, hogy a magyar-román határ akár a Tisza vonalán is húzódhatna immár több mint száz éve.

Egy ilyen recenzióban nem lehet egy több mint 250 oldalas kötet minden munkáját elemezni. Azonban Mucsi László Tanügyi vezetők a politikai útvesztőiben című dolgozatát mindenki figyelmébe ajánlanám, aki nem a maga bőrén, hanem tanulságul a történelem lapjain szeretné átérezni, mit is jelenthet bármilyen rendszerváltás egy szakterület életében. Mucsi László alig egy fél évtizeden keresztül követi a Szolnok központú megye oktatásügyéért felelős vezetőinek karrierjét, mégis eszenciáját adja a magyar rendszerváltások személyi következményeinek. Tanulságos történetek.

Miként Cseh Géza másfél tucat disszidálós története is, amelyek között különös és nevetséges kuriózum a Szovjetunióba és az NDK-ba "megpattanni" akarók sztorija. Ezeknél azonban sokkal fontosabbak és kijózanítóbbak azok az esetek, amikor fiatalemberek vágtak neki a szigorúan őrzött, nyugati határsávnak, hogy aztán a bíróság előtt végezzék. Meg azok a történetek, amikor társasutazások résztvevői nem tértek haza a szocialista Magyarországra, ahol így minden vagyonukat elkobozták. Igen, pár évtizeddel ezelőtt még Szolnokon is.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Régi álom egy képeslapon
"Szolnok fejlődése mutatja legjobban az élni akarás erejét és ha csatornával Budapesttel összefogják kötni, egy emberöltőn belül az ország második városává fog emelkedni nagy kereskedelme folytán!" Olvasható az 1930-as évek elején megjelent különleges levelezőlap "képes" oldalán.

Az Album további képei
 

AKB

Táblát kellene cserélni
Minden tiszteletem és elismerésem a szolnoki rotarysoké. De! Ha már a város egyik legszebb parkjában ültetett emlékfa mellé kis táblát is helyeznek, nem lehetett volna előbb átolvasni? Vagy, ha már nagyon sietni kellett, és az eseményig nem lehetett javítani, másnap nem kerülhetett volna egy hibátlan a helyére? Vagy nem tűntek fel a hibás ékezetek, a rossz helyen lévő vessző és felesleges b betű? A Facebook posztok erre utalnak. Tiszteletem jeléül szívesen kifizetem a javított táblát, ha hajlandóak a cserére.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Az építés emlékére is
A Szobor Park Szolnokban helyük van az itteni emléktábláknak is, amelyek épp oly sok üzenetet hordoznak a városról, mint a szobraink. Például a Várkonyi tér 20. számú ház építésének dátumára emlékeztető az épület bejáratánál.

A Szoborpark további képei