[1xvolt]
Városrészek az 1959-es térképen
2023. november 22.
Szolnok második világháború utáni első, lakosságnak is szánt térképe sok mindenről mesél, így több részben is foglalkozni fogok vele. Először nézzük a városrészeket, az éberségből eltitkolt ipari üzemeket és a helyi közlekedést. A Csáklya utcai híd ötlete már ezen a rajzon is ott lehet.
Szolnok huszadik századi változásait, fejlődését a legjobban talán a városról készült térképek mutatják. Merthogy kevés ilyen készült. Az 1927-es első, a mai értelemben vett modern - utcákat, utcajegyzéket, keresőhálót alkalmazó - várostérképet, annak 1937-es javított kiadása után, majd csak 1959-ben követte egy újabb ilyen kiadvány. Már ezeket is érdemes egymással összevetni, hogy lássuk, mi változott a második világháború előtt és után. Az 1959-ben az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Kartográfiai Vállalata által készített, és 5600 példányban kiadott térkép azonban számomra sokkal érdekesebb a következő évtizedek és Szolnok belvárosának átépítése fényében. Ezért is gondoltam, hogy újra előveszem ezt a térképet, ami immár nemcsak másolatban, összefirkálva, de eredetiben is a birtokomban van. Mivel ez a térkép rengeteg dologról mesél, ebben az első részben a városrészekről és a közlekedésről ejtenék szót.
Ránézve erre az 1959-eskiadványra - aminek adatfelvétele minden bizonnyal az előző években történt - az első, ami szembetűnik, hogy Szandaszőlős még hiányzik róla. Ennek nagyon egyszerű a magyarázata: az a városrész akkor éppen rövid, önálló, nagyközségi életét élte, tehát nem volt keresnivalója egy ilyen szolnoki kiadványon. Ennél sokkal érdekesebb, hogy a cukorgyár utáni, déli ipari területek sincsenek rajta, holott tudjuk, az ötvenes évek végén már nemcsak a Tiszamenti Vegyiművek működött, de a hozzá tartozó lakótelep egy része is készen volt. Sőt, a vegyiművek és a cukorgyár között már a Mezőgép ősének számító gépállomás is létezett. Ezekre a hiányokra az éberség lehet a magyarázat, mert miként sem a szovjet, sem a magyar laktanyák nincsenek jelölve a rajzon, egyetlen gyár vagy üzem sem került a térképre. Az akkor még közvetlenül a Tisza partján lévő Cukorgyári sporttelep az egyetlen, ami arra utal, hogy a városban ipari üzemeknek is kellett lenniük.
Nem éberségből, hanem későbbi születésük miatt nem szerepelhet ezen a térképen a Széchenyi városrész, de még annak a helye sem. Mindössze a Kisgyep néhány utcáját találjuk a város északi részén, a vasúti töltésen túl. Ugyancsak nincs még nyoma a Tallinn városrésznek, hiszen annak építése majd éppen e térkép megjelenésének évében indul el az akkori Vöröscsillag út végén. Ehhez elengedhetetlen volt a Ságvári (Boldog Sándor István) körút kiépítése, ami ezen a kiadványon még csak út, illetve az Ady és a második Zagyva-híd közötti része szaggatott vonallal, azaz csak tervként van jelölve. A későbbi Kun Béla, ma Szolnok ispán körútról természetesen még ennyi szó sem esik ezen a térképen. De ugyancsak hiányzik még a Pletyka falunak a 4-es főúttól északra eső része, amit jóval e térkép megrajzolása után kezdtek el tervezni és beépíteni.
Közlekedési szempontból két különleges információ szerepel ezen a térképen. Az egyik, hogy a Szolnok-Debrecen vasútvonal Zagyva és Tisza közötti nyomvonalának egy része 1959-re e térkép szerint elkészült, míg további részét csak tervezték. Ez a nyomvonal váltotta ki a hatvanas évek közepére a Bimbó út mentén, a néhai Alcsi vasúti megállót érintő szakaszt, amivel kapcsolatban én kételkedem abban, hogy 1958-59 körül - amikor e térképet a valóságban rögzítették - az új nyomvonalból bármi is készen lett volna. Ugyanúgy csak terv lehetett, mint az új sínpálya és a Besenyszög felé vivő főút kereszteződésénél lévő temető.
Van azonban egy ennél izgalmasabb, szaggatott vonallal jelölt, tervezett út, amit sajnos a fontos intézmények jegyzéke részben letakar. Ez pedig a Debrecen felé vivő főút és a 442-es találkozásától - nagyjából a mai Helikopteres körforgalomtól - a Tiszaligeti "töltésre" tervezett út. Aminek a vége talán pont a Tisza partján bukkan elő, éppen szemben a jobb parti Hullám utával. Eddig sehol se találkoztam ezzel, de e térképet böngészve fel kell vetni a kérdést, miszerint egy második, belvárosi Tisza-híd terve már az ötvenes években is felmerült? Akkor, amikor Szolnoknál nem három, hanem csak egy közúti híd állt, ez teljesen logikus felvetésnek tűnne.
Érdemes talán néhány szót az 1959-es helyközi közösségi közlekedésről is szólni, ha már a korabeli térképészek fontosnak tartották a buszvonalakat - sajnos számozás nélkül - feltenni a kiadványukra. E szaggatott vonalakból az látszik, hogy helyijáratú busz közlekedett Szandaszőlős irányába, a Holt-Tiszán túlra, a Szolnoki Állami Gazdasághoz, az ekkor még jóval kisebb lélekszámú, és leginkább építési területnek számító, mai Tallinn városrészbe. Ugyancsak buszvonal futott végig a mai Tószegi-Temető, akkor Vöröshadsereg útján és a Kőrösi úton az ipartelepek felé, valamint a mai Nagysándor József útra, amit nem nagyon értek, de lehet, hogy a buszközlekedési vállalat telephelye már akkor is azon a részen működött. Az biztos, hogy 1959-ben még nem létezett semmiféle buszpályaudvarunk, hanem a Szabadság téren, a Varga Katalin Gimnázium környékén működött a MÁVAUT autóbuszállomása, azaz oda érkeztek és onnan indultak a helyközi vagy távolsági járatok.
Album
Épülget a Pelikán
Amilyen felesleges presztízsberuházás volt, olyan nehezen is készült el, a majdnem fél évtizeden keresztül épülő Hotel Pelikán, amit a hetvenes évek első felében biggyesztettek a Jászkürt utca kellős közepére. Nagy Zsolt 1973 nyarán örökítette meg az akkor már évek óta zajló, és még évekig tartó kiemelt, szocialista beruházást.
AKB
Árva lámpa
El kellene dönteni, hogy akarjuk csillapítani a forgalmat a Tisza park és a színház környékén, avagy az utóbbi évek gyakorlatának megfelelően díszburkolaton bonyolítjuk az átmenő forgalmat a Verseghy gimnázium előtt. Mind a kettő mellett szólnak érvek, de hogy nem a város dísze a szigetelőszalaggal javítgatott vagy éppen a helyéről kifordult jelzőlámpa a gimi előtt évek óta nem használt mozgatóható útzárnál, abban talán egyetértünk.
SzoborPark
Centrum-sarok tűz tábla
Senkit sem szeretnék megbántani, de úgy érzem, a történelmi hűség kedvéért néhány gondolattal fontos kiegészíteni azt az emléktáblát, amit tisztelendő módon, április 11-én helyezett ki az Árkádra a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság.