Szobor Park Szolnok



Két emlék egyben

2020. április 03.

A Lengyel légió utca közepén van egy emléktábla, ami tulajdonképpen két dologra emlékeztet. Egyrészt egy nagyszerű férfira, aki két nemzet nevében kétszer szállt szembe az I. Miklós vezette Orosz Birodalommal. Másrészt a szabadságharcunk lengyel katonáira. De ez sem egyszerű történet.

A Lengyel légió utca bő két évtizede minden évben legalább egyszer bekerül a hírekbe, annak ellenére, hogy Szolnoknak egy olyan belvárosi közterülete, ahol helyrajzilag csak egy lakóház áll. Annak érdekében, hogy egyértelmű legyen, Szolnok melyik részéről is szól ez a poszt, talán nem árt egyértelműsíteni, hol is található ez az utca. A néhai Kovács köz, ami 1894-ben a Kert, 1950-ben pedig a mai nevét kapta a Megyeháza bejáratától balra lévő utca, aminek páratlan oldalán csak a klasszicizáló "irodaház" áll. Ha lenne értelme egy ilyen rövidke utcánál ilyesmit mondani, akkor azt is hozzátehetném, alsó végénél volt egykor a Damjanich uszoda hátsó fertálya, ma meg ott a Rózsapark. A hírekbe pedig azért szokott bekerülni, mert itt található az az emléktábla, amit az 1849-es Szolnoki csata évfordulóján minden évbe megkoszorúznak.

Egy korábbi posztban már említettem, Szolnokon szinte lehetetlen a legegyszerűbb dologról anélkül írni, hogy ne derüljön ki, abban is van valami fura csavar. A Józef Wysockinak és a Szolnoki csatában harcoló Lengyel légió hőseinek emléket állító mai tábla esetében nevezetesen az, hogy a lengyel hősöknek ebben az utcában már korábban is volt egy emléktáblájuk. Azt 1999-ben az egy évvel korábban megválasztott Szolnoki Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat kezdeményezésére helyezték el az utca másik oldalán, a Damjanich utcához tartozó, hatalmas lakóházon. Igaz, az még csak a csatában résztvevő lengyel hősökre emlékezett, és szó sem volt benne Wysocki vezérőrnagyról. Hogy mikor és miért tűnt el, egyelőre rejtély számomra, hiszen azt a házat csak 2009-ben újították fel, viszont az új, a mostani tábla, amin az "újraállítás" szó is szerepel, 2007 óta van a Megyeháza falán.

Mindenesetre a ma szerényen meghúzódó andezit alapú emléktábla már a Szolnok harcoló Lengyel légió parancsnokának Józef Wysockinak (1809-1874) is emléket állít. Neki egyébként 1976 óta a budapesti Nemzeti Múzeum hátsó kertjében egy mellszobra is áll - talapzatán azoknak a városoknak, köztük Szolnok nevével, ahol harcolt -, amit anno Lengyelország ajándékozott a magyaroknak. Wysocki nem Magyarországon harcolt először az Orosz Birodalom ellen, hiszen résztvevője volt az 1831-es úgynevezett Novemberi felkelésnek, ami a feldarabolt Lengyelországban robbant ki. És amit ugyanaz az I. Miklós orosz cár és Paszkevics herceg vertek le, mint 18 évvel később a magyar szabadságharcot. Tehát Wysocki negyvenéves korára akár azt is elmondhatta magáról, hogy két nemzet oldalán fogott fegyvert az önkény ellen, de mind a kétszer az Orosz Birodalom, és ugyanazok az emberek győzték le.

Nem lehetett könnyű ezzel a teherrel még közel negyedszázadot száműzetésben leélni. Józef Wysocki 1848-ban az első franciaországi emigrációját feladva, Krakkón keresztül érkezett Magyarországra a lengyel önkéntesek zászlóaljával. A következő év januárjában már Damjanich hadosztályában alezredesként szolgált. Így harcolt a Szolnoki csatában is, ami után ezredessé léptették elő. Májustól vezérezredes, de 1849 késő tavaszától Észak-Magyarországtól Cegléden és Szegeden át Orsováig hátrált csapataival, és neki köszönhető, hogy a szőregi csata után nem semmisültek meg a magyarok főerői. Ő volt az is, aki Kossuthot és társait az emigrációba kísérhette. Amit Törökország után, Anglia és Piemont érintésével ő végül Franciaországban töltött, ahol haláláig a honvéd egylet segélyezte, és végül a lengyel emigránsok számára alapított párizsi Szent Kázmér otthonban hunyt el. Sírja a Pere-Lachaise-i temetőben található.

A szolnoki Megyeháza falán lévő arcképéről sajnos nem tudjuk, ki készítette. Magát az emléktáblát a lengyel felmenőkkel rendelkező egri építész, Vaskó Pál alkotta, akinek egyébként ez az egyetlen köztéri emléktáblája vagy szobra. A táblát 2007. március 3-án, az akkori budapesti lengyel nagykövet jelenlétében avatták fel, amit azóta is minden évben megkoszorúznak a Szolnoki csata újrajátszásakor.

 
lap tetejére
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Emlék az elsodort hídnak?
Ha e képeslap nyomdába adásakor rá merték írni, hogy "Régi tiszahíd", akkor talán joggal feltételezhetjük: e lap az első vasból és betonból emelt szolnoki Tisza-híd átadása után jelent meg. De miért tartották akkor fontosnak, hogy képeslapra kerüljön a régi, ráadásul megrongálódott híd? Nem hinném, hogy kortörténeti dokumentumot akartak hátrahagyni. Holott sikerült.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Az első ipari formatervező emléke
A Kossuth tér és a Táncsics út sarkán bő fél évszázada díszíti a "lordok háza" nyugati homlokzatát Dózsa Farkas András valószínűleg "Tudomány és művészet" című alkotása. Elhelyezéséről, leleplezéséről szinte semmit se lehet tudni, pedig alkotója a hazai ipari formatervezés úttörője.

A Szoborpark további képei