Szolnoki házak (44.): Partos kápolna

A XVIII. századból összesen három épület maradt fenn Szolnokon: a Belvárosi Nagytemplom, az Ady Endre és a Kápolna út sarkán álló Xavéri Szent Ferenc kápolna és a Sarlós Boldogasszonyról elnevezett, avagy közkeletű nevén Partos kápolna a Nyíl utca végén.

Ránézve Szolnok mai térképére, talán nem túlzás azt állítani, hogy valamiféle gondviselés is kellett ahhoz, hogy a Meggyesi-telep és a Pletykafalu közé ékelődő kis városrésznek is nevet adó kápolna túlélje a XX. századot. A Nyílt utca ugyanis a hatvanas évekig nem zsákutca volt, hanem a Téglagyári és az Újszászi utcákat kötötte össze. Csakhogy az új szolnoki állomás építése egy hatalmas rendező-pályaudvar kialakításával is együtt járt, amit pont a Meggyesi-telep és a Partoskápolna városrészek között, részben a Nyíl utca végén alakítottak ki. Egyetlen plusz sín építése azzal a következménnyel járhatott volna, hogy Szolnok egyik legrégebbi épülete eltűnik a föld színéről. Megúszta, viszont így ma már egy zsákutca végén áll a dombocskára épített pici kápolna.

Olyan pici dombról és épületről van szó, hogy térkép nélkül nem könnyű megtalálni, ugyanis tényleg csak a Nyíl utca felől közelíthető meg. Jó ideje leginkább csak vasárnap délután érdemes felkeresni, hiszen akkor az utcát lezáró kis kertkapu is nyitva van, így megközelíthető és körbejárható az épület. Ha pedig szerencsénk van, akkor nyitva is találjuk a város felé néző pici kápolnát, amiben a 1955-ben festett oltárkép, néhány szobor mellett alig pár sor pad, illetve az ajtótól balra egy egész szépen szóló harmónium található. Közvetlenül a bejárat fölé emelt tornyocskában lakó haranghoz tartozó kötele mellett.

Magáról az épületről és történetéről elég kevés adat maradt fenn. Azt mindenütt leírják, hogy közkeletű nevét az egykori lőpormalom dombjával összefüggésben, az annak "partján" való elhelyezkedéséről kapta. Úgy tudjuk, hogy itt 1717 őszén az akkori váci püspök építtetett szentélyt a Sarlós Boldogasszony tiszteletére, amit aztán 1799-ben építettek újjá. Avagy, akkor épült maga a jelenlegi apró kápolna. Ami csak azért érdekes, mert ha az első dátumot tekintjük az építésé évének, akkor a Partos kápolna Szolnok legrégebben épült és mai álló építménye. Ellenben, ha csak az 1799-es évet, akkor csak a dobogó harmadik fokára fér fel. (A Máthé György szolnoki esperes 2017. október 17-én a 300 éves évforduló tiszteletére celebrált szentmisét.)

Azt mindenesetre érdemes megjegyezni, hogy a XVIII. században ez a hely nagyjából két kilométerre, azaz félórányi gyalogútra volt Szolnoktól, ráadásul a környéke sem lehetett sűrűn lakott, tehát nem a mindennapi lelkigyakorlat helyéül szolgált. Elhelyezkedése és neve, azaz a Sarlós Boldogasszony inkább Szolnok és környékének gazdálkodó jellegével függ össze. Sarlós Boldogasszony napja - július 2-a - ugyanis Magyarországon az aratás, azaz a nyári betakarítás kezdete, amikor még búcsúval ünnepelnek, hogy aztán másnap kezdődjön a hosszú heteken át tartó, a következő évet a jó terméssel megalapozó, kemény munka. Érdekesség, hogy az eredetileg a Szűz Mária Erzsébetnél tett látogatására emlékeztető napot a II. Vatikáni Zsinat áthelyezte május 31-ére, ám nálunk megmaradt az eredeti dátumánál.

Az épület három évszázados történetéről tudható az is, hogy a harangját 1814-ben szentelték fel, eredeti oltárképét Lendvay Mátyás szolnoki főbíró rendelte, majd a meglehetősen leromlott állagú épületet 1869-ben felújították, és a következő év Sarlós Boldogasszony napján újra felszentelték. Hatvan évvel később ismét fel kellett újítani, amikor az addigi fakeresztek helyére kőkereszt került a kápolna bejáratához. Ennek utódja ma is ott áll, talapzatán a felirattal, miszerint "Isten dicsőségére" Szánási Mihály és neje, Horváth Anna családjával állíttatta 1929. július 2-án.

Feltételezhetjük, hogy a második világháborúban, Szolnok bombázása idején a kápolna is megsérülhetett, így nem véletlen, hogy 1948-ban, meglehetősen nagy társadalmi összefogással felújították. Sőt, valahol az is olvasható, hogy komoly tervek voltak a kápolna fejlesztésére, amit azonban a beköszöntő szocializmus keresztülhúzott. Bő negyven évre.

A kilencvenes évek elején a szolnoki görög katolikus közösség használta a kápolnát, akik 1993-ban az utolsó nagy és alapos felújítást is elvégeztették az épületen. Ekkor kapta például azt a zsindelyes tetőt - előtte bádog volt -, aminek alapanyaga a II. János Pál pápa 1991-es máriapócsi látogatására épített tábori oltárból való. Ugyancsak ekkor kapta meg mai fehér színét is az épület, ami Németh István, a MANDA archívumában elérhető fotóján is láthatóan előtte sárga volt.

A Partos kápolna történetének további érdekessége, hogy a közös emlékezet úgy tartja: dombjából is került föld az utolsó magyar király koronázására, a Lánchíd pesti hídfőjénél összehordott koronázó dombra. Amire aztán IV. Károly, fején Szent István koronájával 1916. december 30-án fellovagolt, hogy kardjával a négy égtáj felé suhintva kifejezze: megvédi az országot. Úgy tartják, a frissen megkoronázott király lova megbotlott a dombon, így már akkor tudni vélték: nem lesz sokáig uralkodó.

Az biztos, hogy a Partos kápolna jóval túlélte. Miként az is, hogy nagyon kevesen ismerik Szolnoknak ezt a különleges épületét, ami búcsújáró hely is egyben. Pedig érdemes akár gyalog, akár bringával felkeresni - még egyszer mondom, csak a Nyíl utca felől közelíthető meg-, mert különleges hangulata van a fák és bokrok között, a kis dombocska tetején megbújó kápolnának. Szolnok egyik legrégebbi épületének.