[1xvolt]

Szolnoki család? Az új hídon

2019. november 13.

Az 1911-ben átadott első, vasból és betonból készült szolnoki közúti híd akkoriban olyan látványosságnak számíthatott, amihez a helyiek "kirándultak". És voltak közöttük olyanok, akiket fotón örökítettek meg az új híddal. Többször is. Az persze titok, kik ők és miért maradtak ránk képeslapokon.

A szolnoki szép Tisza-híd tövében megörökített családról már évekkel ezelőtt írtam a blogSzolnok Album rovatában. Elsősorban azért, mert a híd pillérei között, a sétáló hölgy és a két gyerek mögött, nagyon szépen látszik a belváros felé eső Tisza-part a XX. század első éveiben. Az egyébként csak 1917-ben postára adott festett képeslap készítésének pontos dátumát akkor csak tippelni lehetett, most azonban már ki merem jelenteni, hogy 1912-ben készült a felvétel. Merthogy a Vasúti levelezőlapárusítás nevű fővárosi cég, csak 1916-ban kiadott képeslapja után egy Gettler József hírlapelőfizetési irodájának kiadásában 1912-ben megjelent, fekete-fehér lap is a tulajdonomba került.

Amin az 1911-ben felavatott első, vasból és betonból készült szolnoki közúti Tisza-híd - a lap jobb felső sarkába írt felirat szerint "Szolnoki új Tisza-híd" - Szanda felőli hídfőjénél szerintem ugyanaz a család néz a kamerába. Legalább is a két gyerekkel lévő nő kalapja, fehér gallérja és ruházatának formája, illetve a gyerekek magassága és kabátjaik hossza alapján ezt kell gondolnom. A két kislány - szerintem olyan hét és öt évesek lehetnek a képeken - kabátjainak még a gombjai is egyformák. Amire a mából nézve persze lehet azt mondani, hogy na és. Mi ebben a különös?

Hát az, hogy ha valóban ugyanarról a családról van szó - amire én nagyon hajlok -, akkor őket az ismeretlen fotós legalább kettő, de nyugodtan feltételezhetjük, több helyen is megörökítette a híd körül azon a napon. Ami valóban nem különös, ha a fotózásra a mai eszközökkel, vagy a pár évtizede még használt kézi kamerákkal gondolunk. Ezek a képek azonban majdnem 110 évvel ezelőtt születtek, amikor még egészen más méretű fényképezőkkel lehetett dolgozni. Azaz, aki megörökítette az asszonyt és a két kislányt, komolyan megküzdött a képekért, és valószínűleg semmit sem bízott a véletlenre. Főleg, az ártérben készített kép esetében. Ahová ugyanúgy cipelnie kellett a masináját, majd akkurátusan felállítani, és csak aztán tudott fotózni.

A magam részéről azt feltételezem, hogy a megörökített család negyedik tagja, azaz az apuka lehetett az ismeretlen fotós. Aki nem sokkal a híd átadása után, egy szép, de kissé hűvös tavaszi napon felkerekedett a családjával, hogy megnézzék és meg is örökítsék az új átkelőt. Mivel a XX. század elején még nemhogy mindenkinek, de inkább nagyon keveseknek volt fényképezőjük a városban, talán ki is lehetne deríteni, kiről, kikről lehet szó. Én egyébként profi fényképészre gondolnék, akinek meg voltak a kapcsolatai ahhoz, hogy még abban az évben eladja a családi fotókat képeslap kiadással foglalkozó egy vagy több vállalkozónak. Miért is ne tette volna, hiszen mindkét kép a maga nemében tökéletes arányú, beállítású, az pedig a korabeli képeslapoknál szinte természetes volt, hogy emberek is láthatóak voltak rajtuk.

Egyébként hálás vagyok a ma még ismeretlen fotósnak és családjának, mert az így ránk maradt szolnoki képek segítenek megidézni a XX. század eleji várost. A fotózást türelemmel végigálló, valamikor 1905 és 1907 körül született lányoknak köszönhetően nemcsak leírások alapján képzelhetjük el a régi Szolnokot, hanem láthatjuk is. Ezért is gondoltam, hogy megosztom erről az ismeretlen családról és az 1944-ben felrobbantott szép szolnoki Tisza-hídról készült, számomra izgalmas képeslapokat.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Harmincas évek
Ritkán kerül a kezembe olyan régi szolnoki felvétel, amelyen nemcsak épületek, de emberek is láthatók. Az ilyen képek általában nem a képeslapgyűjteményekben, hanem a családi képarchívumban bukkanhatnak fel.

Az Album további képei
 

AKB

Az ott egy lyuk
A Szentháromság térrel szemben, az egykori kőolajos klub előtt, egy elég forgalmas járda mellett. Több hete tető és figyelmeztetés nélkül. Áldozatra várva. A szerencsében bízva. Hogy mire valók a közterület-felügyelők Szolnokon, régóta nem tudom. Hogy miért nincs gazdája az utcáknak, jó ideje nem értem. Hogy mire való egy önkormányzati képviselő, azt biztos félreértem. Miként a gondatlan veszélyeztetést is. Tehát az ott egy veszélyes lyuk. Én szóltam.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Verseghy Ferenc mellszobra
A Verseghy parkban 81 éve felállított Verseghy Ferenc szobor legalább két elsőséget is magáénak tudhat, amelyek azonban két érdekes kérdést is felvetnek. Mindezek mellett nyugodtan kijelenthetjük, hogy Borbereki Kovács Zoltán bronzszobrát egyedülállónak, szolnoki különlegességnek is tekinthetjük.

A Szoborpark további képei