[1xvolt]

Munkásőrök a Kossuth téren

2019. december 11.

Szolnok főterén és a Kossuth utcán parádézó munkásőrökről készült sorozat darabjai sokszor feltűntek már a közösségi oldalakon. Mivel a képek forrása, a MaNDA nem ad támpontot a felvételek születéséhez, kell egy kis kutatómunka, hogy megtudjuk, mikor és mi történt a fotózás idején.

A Magyar Nemzeti Digitális Archívumban (MaNDA) rengeteg szolnoki vonatkozású anyag található. Például ez az ismeretlen fotós által készített, munkásőrök szolnoki felvonulását bemutató sorozat, aminek egyes darabjai rendszeresen feltűnnek a közösségi oldalakon. Érdemi információk nélkül. Aminek alapvetően az az oka, hogy a MaNDA műleírásában is csak annyi szerepel: "Felvonulás Szolnokon, A szolnoki F. Bede László városi munkásőr zászlóalj, Az első felvonulás Szolnokon (16 kép)". Illetve az is megtudható, hogy a képek eredetijei a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény gyűjteményében vannak, a digitalizálók pedig úgy tippelték, valamikor 1957 és 1977 között készültek a felvételek.

A sorozatból legtöbbször kiragadott kép azonban jóval szűkebbre teszi a felvételek készítésének lehetséges dátumát. A Kossuth és a Szigligeti utca torkolata előtt - a jobb oldali, sarki épület a Cukorgyári bérház, azaz a Hatvanas ABC épülete, ma is élelmiszerbolt működik benne - elhaladó autókon ugyanis kettő betű három számos rendszámtáblák láthatók. Ezekről pedig tudjuk, hogy 1958-ban váltotta le a két betű négy szám. És mivel a munkásőrség 1957 tavaszán jött létre, ez a sorozat pedig láthatóan nyáron készült, lényegében nem egészen fél évre, de inkább pár hónapra szűkíthető a fotózás lehetséges időpontja.

Szolnok főterének és legfontosabb utcájának zászlódíszbe öltöztetése, illetve az esemény méretei alapján az is egyértelmű, hogy erről a parádéról a megyei napilapnak is tudósítania kellett. Mivel a Verseghy Könyvtár oldalán keresztül elérhető a nagyszerű Arcanum Hungaricana adatbázisa, nincs is más dolgunk a pontosítás érdekében, mint a világhálón keresztül fellapozni a korabeli szolnoki újságot. Csakhogy alaposan végignézve a 16 darabból álló sorozatot, az egyik képen szerepel egy személy, akinek a neve tulajdonképpen egyetlen találatra szűkíti a keresést. A tér északi oldalára ácsolt, sarló-kalapácsos zászlóval díszített tribünön - háttérben a Damjanich Múzeum épülete - ugyanis Biszku Béla (1921-2016) beszél, aki 1957-től 1961-ig belügyminiszter majd két évig miniszterelnök-helyettes, és ebben a minőségében a forradalom utáni megtorlás irányítója volt. (Persze ahhoz, hogy Biszku Bélát felismerjük, kell némi történelmi tapasztalat vagy ismeret.)

"A néppel tűzön, vízen át" címmel jelent meg a keresett eseményről képes beszámoló a Tiszavidék - a Szolnok Megyei Pártbizottság és a Megyei Tanács Lapja - 1957. július 9-ei számában. Ebből kiderül, hogy a szolnoki munkásőr zászlóalj és a Szolnok Megyei Rendőr Karhatalmi század zászlóátadó ünnepségét július 7-én, vasárnap délelőtt (rekkenő hőségben) tartották a Tanácsháza előtti téren. A reggel kilenckor kezdődő eseményen Biszku Béla belügyminiszter mellett megjelent Halas Lajos ezredes, a munkásőrség országos parancsnoka, Kálmán István, a megyei és Szarvas Imre a városi pártbizottság titkára is, illetve a tudósítás szerint a szolnoki üzemek képviselői. A Tiszavidékben és a MaNDA honlapján elérhető képek alapján azt is nyugodtan kijelenthetjük, a város lakossága is szép számmal képviseltette magát a nyolc hónappal a forradalom leverése utáni parádén. (De hát akkor erre volt az előre.)

A korabeli újságból nemcsak Borzák Lajos Vallomás munkásőröknek című, már-már szerelmi vallomásnak is beillő, szinte elcsöppenő jegyzetét "érdemes" elolvasni - "Köszönet ezért a napért, mindenért elvtársak, munkásőrök" -, de az egész harmadik oldalt elfoglaló, fotókkal gazdagon illusztrált tudósítást is. Amiből megtudhatjuk, hogy a szolnoki munkásőr zászlóaljnak a Járműjavító kommunistái és dolgozói adományozták a zászlót, amire az első szalagot a névadó F. Bede László özvegye kötötte fel. F. Bedéről - akinek nevét a közelben utca is viselte - azt érdemes tudni, hogy 1918 decemberében őt választották a kommunista pártszervezet szolnoki elnökévé, majd a Tanácsköztársaság idején a helyi direktórium tagja és tényleges vezetője lett, a megyei tanácsba is bekerült, a román ostrom idején pedig a szolnoki közellátást szervezte. Tevékenységéért a kommün bukása után három év börtönre ítélték, de azt nem tölthette le, mert a fehér különítményesek elhurcolták és Abonyban meggyilkolták. Így helyi, kommunista mártírként kiválóan megfelelt, hogy az állampárt egyik erőszakszervezetének szolnoki egysége felvegye a nevét.

A mából nézve ezeken a képeken már kevésbé érdekes a konkrét esemény, bár érdemes ismét megjegyezni: nyolc hónappal vagyunk a forradalom után. Ma már sokkal fontosabb, hogy Szolnok főterét a hatvanas években indult nagy átépítés előtti állapotában őrzik ezek a felvételek. Még nyoma sincs a pár évvel később felhúzott társasházaknak, helyükön még földszintes, a térre üzletekkel nyíló házak állnak. Látható, hogy a Hatvanas melletti Kintzel-ház földszintjén is boltok vannak, illetve, hogy a Városháza aljában - ahol ma az ügyfélszolgálat található - 1957 nyarán még gyógyszertár működött. A Magyar utcai torkolat épp olyan érdekes, mint a Kossuth és az akkor már Ságvári utca kereszteződése, ahol még áll az egykori Kereskedelmi Bank már csak nyomokban szecessziós díszeket őrző épülete, illetve a Beloiannisz utca páros oldalának régi házai is.

Mindezt csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert hála a technika fejlődésének és néhány, a múlt dokumentumait elérhetővé tenni akaró szervezetnek, egyre több régi fotó lesz sokak számára elérhető. Azonban ez a sorozat is azt bizonyítja: egy a maga korában fontosnak tartott eseményről készült képekről se biztos, hogy a mai lelőhelyükön pontos vagy elégséges információkat találhatunk. Ami érthető, hiszen nincs annyi munkatárs, amennyi a szinte végtelen anyag feldolgozásához elegendő lenne. Vannak viszont hozzám hasonló hobbi helytörténészek, akik szívesen molyolnak az ilyesmivel.

Már, ha tehetik. A MaNDA ugyanis arra is számtalan példát mutat, amikor közpénzen működő közgyűjtemények, a nem általuk készített vagy megvásárolt, de valahogy a birtokukba került anyagokat elzárják a nyilvánosság, a hasonló kutakodás elől. Azaz a neten nem, csak az intézményükben, engedéllyel engedik kutatni. Ami ma már nem túl életszerű. Ám arra "jó", hogy a közös múltunkat dokumentáló fotók jelentős része, szép lassan a feledés homályába merüljön. Még akkor is, ha a józanész ez ellen szólna.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Holdvilág a Szapáryn
Roth Dezső - akinek nagyon sok szolnoki képeslapot köszönhetünk az előző századfordulóról - romantikus alkat lehetett. Legalábbis, ha ezt az 1905 előtt készült és festett képeslapját vesszük alapul, amin Holdvilágnál gyerekek ácsorognak Szolnok későbbi korzóján, ráadásul a házak ablakaiból lámpafény világlik.

Az Album további képei
 

AKB

Megbízható (?) hirdető
Tudom, hogy hirdetni (is) nehéz. És drága. Meg mindent meg lehet oldani okosban (is). De szerintem nem éppen a megbízhatóság jele, ha egy "mester" az utcai fákat rakja tele rajzszöggel felerősített hirdetésekkel. Pancser hatása van a dolognak. Én biztos, hogy nem engedném be a lakásomba. Magyarázkodni persze lehet, de szerintem erre nincs mentség. Le kellene szedni ezeket a hirdetéseket, mielőtt utcai a szemét lesz belőlük!

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Verseghy Ferenc mellszobra
A Verseghy parkban 81 éve felállított Verseghy Ferenc szobor legalább két elsőséget is magáénak tudhat, amelyek azonban két érdekes kérdést is felvetnek. Mindezek mellett nyugodtan kijelenthetjük, hogy Borbereki Kovács Zoltán bronzszobrát egyedülállónak, szolnoki különlegességnek is tekinthetjük.

A Szoborpark további képei