[1xvolt]

Évtizedes októberek

2021. november 02.

Önkiválasztós módszer, manekenek és szalagkazettás magnetofon. Csak pár évtizedes szavak és kifejezések, amelyek Szolnok 60, 50 és 40 évvel ezelőtti múltjában bukkannak fel. Amikor épült az új Tisza-híd, megakadt a Vízügyi székház kivitelezése és elfogadták a Centrum sarok beruházási tervét.

Kezdjük néhány érdekességgel az 1961. októberi szolnoki hírek megidézését. Egy beszámoló szerint ekkor a megyében - tehát nemcsak Szolnokon - 600 darab magánautót és 14,5 ezer motorkerékpárt tartottak nyilván. Ami nem csoda, hiszen a magánhasználatú személygépkocsik vásárlását csak 1956 után tették lehetővé, és a hetvenes évekig elég szegényes volt a kínálat. Nem úgy krémesből és mignonból, amiből a helyi vendéglátó vállalat beszámolója szerint naponta 1500-1500 darab fogyott Szolnokon 1961 októberében. Amit minimálisan egészíthettek ki a cukrász kisiparosok, hiszen a hatvanas évek elején egy vagy egy sem volt belőlük a városban. Ahol az édesség ellátásnál sokkal komolyabb - a sajtóban is felvállalt - gondot jelentett, hogy a város gyorsütemű iparosítása közben kevés női munkahelyet teremtettek, így a korabeli munkaügyi hivatalnak a hölgyek elhelyezése jelentette a legnagyobb gondot. A tömegközlekedést választóknak pedig az, hogy Szolnokon ekkor pótkocsis autóbuszok közlekedtek, aminek a vontatmányán egy hangos, sokakat zavaró csengővel lehetett jelezni a leszállási szándékot.

A nagy ipari beruházások - új szuperfoszfát üzem a TVM-ben, napi 30 tonna teljesítményű vágógép a Papírgyárban - mellett maradandóbbnak és a mából nézve is sokkal fontosabbnak tűnnek a "jóléti" beruházások. A megyei kórház mellett ekkor épült a 200 fős egészségügyi szakiskola. Már alapozták a Köjál székházát az Ady Endre úton. Átadásához közeledett a Sólyom út és a Kossuth tér sarkán a Múzeum éttermet is magában foglaló bérház, miként a torkolatnál lévő pontházak is épültek. Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem pedig 2,5 millióból saját lakótelep építését kezdte meg a Pletykafaluban.

Zajlottak azonban ezeknél is fontosabb beruházások. Például döntés született a Szolnok-Debrecen vasútvonalban lévő Alcsi nagykanyar felszámolásáról. Gőzerővel haladt az új Tisza-híd és a hozzá kapcsolódó úgynevezett "százlábú" híd építése, aminek költségvetése akkor 80 millió forintot tett ki. Persze ezek ugyanúgy csak később készültek el, mint a Tisza bal partjának - magyarul a Tiszaligetnek - a rendezése, amihez a Kovács József és Bíró József által készített tanulmánytervet 1961 októberében fogadta el az erre hivatott intézőbizottság. Szó volt benne az úttörőváros további fejlesztéséről egy 100 fős szállóval és egy 200 férőhelyes étteremmel kiegészítve. Az új, 10 ezer személyes strand megépítéséről, amit bár öt éves távlatban terveztek, de 1962-re egy részét már használni szerették volna. De gondoltak az úttörővasút és a vidámpark fejlesztésére is, no meg annak a 3200 méternyi gátnak az építésére, ami a majdani üdülőterületet - ahol az akkori elképzelések szerint magán nyaralók is épülhettek volna - kellett megvédenie.

És, ha már kis színesekkel kezdtük 1961 megidézését, fejezzük is be ilyenekkel. Október 23-a előestéjén a Szolnoki Vörös Csillag Ruházati KTSZ mértékszabóságai divatbemutatót tartottak a Tisza szállóban fővárosai manekenekkel, 10 forintos belépő mellett. Másnap Salamon Béla lépett fel a Ságvári Endre Művelődési Házban A papa helyezkedik című esttel. A Szolnoki Felszabadulás Halászati Szövetkezet elhatározta, hogy Halászmúzeumot létesít a városban. (Ezzel vajon mi lett?) A Ságvári és a Kossuth út sarkán működő Állami Áruházban pedig egy 150 ezer forintos felújítás után új kiszolgálási módszert vezettek be, az "önkiválasztós módszert".

Ugorjunk egy évtizedet! Akkorra, amikor a szolnoki Metál áruházban 10%-os előleg befizetésével, részletre kezdték árusítani az MK-21-es "szalagkazettás" magnetofont. De ugyancsak 1971 októberében adott hírt a sajtó a "Korszerű háztartás, korszerű táplálkozás, több szabadidő, egészséges életmód" című kiállításról, amit a Damjanich múzeumban rendeztek. Illetve ekkor alakult meg a Társadalmi és Családi Események Rendező Intézete Szolnokon, amely névadók, esküvők, de akár vállalati ünnepségek szervezésére is vállalkozott. Ám mielőtt azt gondolnánk, hogy a hetvenes években minden csak a sikerről szólt, szúrjunk ide kajánul egy hírt arról, hogy az ígéretek ellenére Szolnokra mégsem telepített automata autómosót az AFIT, holott egy évtizede alatt nemcsak a lakosság száma nőtt 16 ezerrel, de minden bizonnyal a személygépkocsik számában is jelentős ugrás következett be.

Az ipari beruházások közül talán érdemes megemlíteni, hogy az Országos Papíripari Vállalat a szolnoki gyárában megszüntette az 1954-ben indult cellulózüzemet, amit részben fel is robbantottak, és inkább fénymásoló papírt kezdtek gyártani 1971 őszén. A Tiszamenti Vegyi Művekben ekkor éppen évi 200 tonna kapacitású kénsavgyárat építettek lengyel berendezésekkel, a 4-es út korszerűsítésének részeként pedig zajlott a Kolozsvári úti felüljáró átépítése. De dolgoztak a szolnoki zsinagóga felújításán, lassan elkészült a Vosztok ABC, és bejelentették, hogy 15 millió forintból sportkombinát épül a Tiszaligetben. (Hogy ezen mit értettek, az számomra nem teljesen világos.) A Réz utcában a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) elkészült a 204 lakásos lakótelep első 44 otthonával, miközben jóváhagyták a József Attila úti, 650 lakásos lakótelep építési tervét, ahová szolgáltatóházakat, óvodát és iskolát is terveztek 1971 októberében.

Persze a tervek már akkoriban sem úgy alakultak, ahogy megálmodták őket. Ötven évvel ezelőtt már zajlott a Pelikán szálló beruházása, ami azonban többször megtorpant, így például 1971 októberében is. Ám ez nem riasztotta el az "álmodozókat" attól, hogy a Luca-széke módjára épülő szolnoki szálloda mellé egy újabb építését is bejelentsék, merthogy döntés született egy tiszaligeti turistaszálló felhúzásáról. (Ami ugye Hotel Touring néven előbb nyílt meg, mint a Pelikán.) Ugyancsak probléma volt a III. számú irodaház beruházásával, aminek az átadását 1973-ra tervezték, azonban 1971 októberében kiderült, nemcsak nem lesz készen, de a tervezett 45 millió helyett minimum 82-be fog kerülni. Akkor még úgy gondolták, hogy 22 emeletes lesz az épület, de ma már tudjuk, hogy csak 17 lett a Vízügyi székházként emlegetett toronyház.

Az öt évtizeddel ezelőtti október megidézését zárjuk kulturális csemegékkel! Fischer Annie a Szigligeti Színházban adott nagysikerű zongorakoncertet, ahol a hónap végén a Maya című operettet mutatták be, Székely Gábor pedig már próbálta a Sirályt. A már méltatlanul elfelejtett Nagy Attila (Vitay tábornok az Abigélben) Nagyon fáj címmel tartott előadói estet az akkoriban ilyen programoknak rendszeresen helyet adó Árkád presszóban. Korda György, Rátonyi Róbert, Harangozó Teri és az olasz Toto pedig a Szigligeti színpadán haknizott ugyanazon az őszön.

Ha egy újabb évtizedet ugrunk a visszatekintésben, akkor azt láthatjuk, hogy 1981 őszére megtorpantak Szolnokon a beruházások. Bár épült a Széchenyi lakótelep, 6 millió forintból új zsilipet kapott a Millér belvíz főcsatorna, de csupán egyetlen komolyabb, megvalósult beruházásról számolhatott be a korabeli megyei napilap, a Szolnoki Kenyérgyár 56 millió forintból épült új sütőüzeméről.

Ugyanakkor napvilágot látott egy viszonylag nagyszabású építési program, ami egy akkor már 12 éves probléma kezelésére volt hivatott. Nevezetesen a Centrum-sarok néven ismert Nerfeld-palota és a szomszédos házak szanálása után az Árkád felépítését tűzte ki célul. Ez egyben azt is jelentette, hogy a korábban ide vizionált 22 emeletes toronyház terve végleg lekerült a napirendről, helyét egy 50 lakásos, passzázsos sarokháznak adva át. A kivitelezéséhez azonban előbb nemcsak le kellett bontani az alig fél évszázados Nerfeld-palotát, de ki kellett találni az építési terület megközelítését is, ami vagy a Magyar utca rekonstrukcióját vagy az OTP és a Ságvári Művelődési Ház közötti ingatlanok - ma már parkoló van a helyükön - szanálását követelte meg.

A fejlesztések tekintetében szerény 1981. októberi visszatekintést zárjuk színes "hírekkel". Például azzal, hogy akkoriban 35 forintot kellett adni egy amerikai dollárért, miközben az angol font 62 forint 38 fillért ért. Szolnokon hat filmszínház működött: a Vörös Csillag, a Tisza (3 teremmel), a Tallinn, a Reptér, a Vegyiművek és a szandaszőlősi Terv. Az ÁÉV Tiszaparti munkásszállójának (ma kollégium) nagytermében Sas József, Verebes István, Halász László és Payer András szórakoztatta a melósokat, míg a Skála Tiszavidék őszi-téli divatbemutatóján Máté Péter, Kishonti Ildikó, Cintula és a Bergendy zenekar lépett fel. A Szigligeti Színházban az Emil és a detektívek című ifjúsági darab ment, a hónap végén pedig Sándor Pál rendezésében, Kern András főszereplésével a Koldusoperát mutatták be, amiről az OSZMI több fotót is őriz.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Damjanich és az első világháború
Mit szólt volna Damjanich tábornok 1849 nyarán, ha valaki azt mondja neki, hogy halála után 65 évvel mi, magyarok még mindig az osztrákokkal összevarrva masírozunk egy minden addiginál nagyobb háborúba? A történelem nem ismer ilyen kérdéseket. De akkor mi köze a tábornoknak az első világháborúhoz?

Az Album további képei
 

AKB

Elmúlnak az ünnepek
Elmúlnak az ünnepek, maradnak az elszáradt koszorúk. A hivatalosságoknak addig fontos az emlékezés, amíg a média érdeklődésének kereszttüzében, komoly arccal fejet hajthatnak a közpénzből vett koszorúk mögött. Aztán elfelejtik, mint a választási ígéreteiket. És a városukat se nagyon járják. Különben hogyan fordulhatna elő, hogy az augusztus 20-ai szolnoki koszorúk az esemény után 103 nappal is ott rohadnak az emlékhelyen?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Olimpikon hátratett kézzel
Aktív sportolóként nem láthattam, edzőként és a Damjanich uszoda nélkülözhetetlen alakjaként, igen. Azt hiszem, Hasznos István nem attól lett Szolnokon legenda, hogy 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert. Inkább azoktól a kilométerektől, amiket hátrakulcsolt kézzel tett meg a Damiban.

A Szoborpark további képei