[1xvolt]

Évtizedes novemberek

2021. november 30.

A Tisza szálló gyógyfürdőjével már 1961-ben is gondok voltak. De eldőlt, hogy Szolnokon épül fel a MÁV kórház. Tíz évvel később elkészült a Vosztok ABC, és valahová hatalmas gyógyszertárat terveztek. Negyven éve a NOSZF helyett inkább a munkás-paraszt kormányra emlékeztek.

Aki nem hiszi, hogy a történelem olykor ismétli önmagát, annak had citáljak egy hatvan évvel ezelőtti sajtóhírt, ami arról szólt, hogy veszélyben a szolnoki fürdő. Az, amelyiket csupán egyetlen ajtó választott el a Tisza szálló csodálatos báltermétől, és ahol akkor éppen életveszélyes állapotban voltak a villanyvezetékek, rozsdásodtak a csapok és a kazán is a végét járta. Nagy hirtelen 2,5 millió forint kellett volna a legsürgősebb felújításokra, de erre a tulajdonos Fürdő Vállalatnak nem futotta. Szolnok városa pedig tehetetlen volt, hiába mutatott vállalhatatlan képet az egyik jelképe. Na, ismétli magát a történelem? Jó, azért arra talán ma már kevés esély lenne, hogy olyan hír jelenjen meg a megyei napilapban, miszerint talált tárgyként 10 hónapos sertést adtak le a városi rendőrkapitányságon, ami iránt ugye akkoriban még a Ságvári (ma Szapáry) úton lehetett érdeklődni.

Akik éltek már akkor - vagy a következő szűk harminc évről is vannak emlékeik - azok tudhatják, hogy november elején általában sűrűbben voltak átadások és avatások. Hatvan évvel ezelőtt például november 7-e tiszteletére avatták fel Tisza Antal mellszobrát a Beloiannisz úti munkásszálló előtt. (Mindkettő ott áll a Baross úton, csak az utóbbi ma városi kollégium.) Szintén a NOSZF előestéjén adták át a 4,5 millió forintért elkészült, 200 személyes ipari tanuló kollégiumot a József Attila úton. Talán az sem lehetett véletlen, hogy a Szolnoki Papírgyár is ekkortájt ünnepelte alapításának negyedszázados jubileumát: egy kiállítással és némi építkezéssel. Az pedig talán a korabeli újságolvasók arcára is csalt némi mosolyt, hogy augusztus 20-a után november 7-e tiszteletére is átadták a Szandaszőlősi Művelődési Házat.

Bár a tél hatvan évvel ezelőtt korábban érkezett, azért folytak a megkezdett beruházások Szolnokon. Épület például a két, összesen 52 lakásos pontház a torkolatban olajbányászok és családjaik számára. A Bálvány utcai szövetkezeti lakások műszaki átvétele is elkezdődött, sőt a Szántó utcai első tömbök átadása is karnyújtásnyira volt. A megyei kórház mellett épülő nővérképzőben már a szakipari munkákat végezték, a Lomb utcai iskolába - ahol a 4 tanteremben már szeptember óta folyt a tanítás - pedig végre a víz- és csatornahálózat kiépítésére is lett pénz, így remélték, hamarosan már nem a közeli rendelőbe kell vécére vinni a gyerekeket.

Két, a város arculatát ma is meghatározó tervről is beszámolt a korabeli sajtó. Hosszú vita után ugyanis eldőlt, hogy a MÁV Szolnokon építi fel az első vidéki kórházát és rendelőintézetét. Az 1961-ben 220 ágyasra tervezett, 59 millió forintos beruházás átadását 1964-re prognosztizálták. (Ma már tudjuk, hogy három év csúszással sikerült.) Ugyancsak bejelentették, hogy elkészült a Hatvanas és a városháza közé építendő, 77 lakásos, U alaprajzú társasház terve. Akkor azt írták, hogy a Kovács József és Bohathy Lajos tervei alapján épülő, elől és hátul 4, középen 5 szintes háznál alkalmaznak majd először a városban előregyártott, feszített vasbeton födémelemeket. Ám 1961 novemberében ennél sokkal jobban érdekelhette a szolnokiakat, hogy az építkezés várható indulása miatt az "öregpatika" helyéről el kellett költöznie a Szolnoki Ruházati Vállalat női rendelt részlegének, illetve Fehér műszerésznek is, aki többször megjelent apróhirdetésben tudatta, hogy töltőtoll javító műhelye a Malinovszkij (Mária) utca 3. szám alatt működik tovább.

Zárjuk a hatvan évvel ezelőtti sajtószemlét néhány kis színessel. Például, hogy az AKÖV - vagyis a helyi közlekedési vállalat - új telephelyét ekkor még a Kolozsvári-híd szomszédságába tervezték építeni 20 millió forintból. (Ez később a Nagysándor József utcában valósult meg.) Ugyancsak az AKÖV-öt érintő hír volt, hogy egy Ikarusz 630-ast és 10 billenős teherautót kapott a vállalat. Az 1961-es kampányban 1400 vagon répa novemberig vízi úton érkezett a Szolnoki Cukorgyárba, és az év végéig további 1100-at vártak ilyen módon. A Kossuth téren önkiszolgáló újságárusító állványt állítottak fel, amiből becsületkassza alapon lehetett elvenni az újságot. Az akkor már tragikus állapotban lévő Szigligeti Színházban pedig egy előadás előtt 10 perccel leszakadt a vasfüggöny, ami miatt néhány napra fel kellett függeszteni a teátrum működését.

Talán nem szentségtörés az öt évtizeddel ezelőtti, azaz az 1971-es novembert is a Nagy Októberi Szocialista Forradalom (NOSZF) tiszteletére átadott beruházásokkal kezdeni. Igaz, már augusztusra készen kellett volna lennie, de így is nagy öröm lehetett, hogy végre átadták Szolnok legnagyobb középiskoláját, az akkor még csak Vegyipari Szakközépiskolának nevezett intézményt a Tisza parton. Ugyancsak elkészült a Tallinn városrész legnagyobb ABC-je, a Vosztok, ami a típusterveknek megfelelően nemcsak boltot, de presszót is adott a környéknek. Ma már apróságnak tűnhet, de a korról sok mindent elmond, hogy részben november 7-e, részben pedig a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) kongresszusának tiszteletére adták át az Olajipari KISZ klubot, ha jól sejtem a mai Templom, akkori Koltói Anna utcában.

Közben persze sok minden épült a szocialista megyeszékhelyen. A vasútállomás rekonstrukciójához kapcsolódóan például 50 millió forintból vasútikocsi-mosó állt átadás előtt, ahol aztán napi 300 vagon megtisztítását tervezték. Szintén a szolnoki vasúti rekonstrukciójához kapcsolódóan dolgoztak a Kolozsvári-híd átépítésén is. A Ganz Villamossági Művek szolnoki telephelyén - a mai Kőrösi úton - pedig 50 millió forintból 3000 négyzetméteres csarnokot építettek. De szociális beruházásokból sem volt hiány. Épült a Mátyás király úti általános iskola, amit eleve sporttagozatos intézménynek terveztek, így a 16 tanterem mellé kettő darab tornatermet és egy uszodát is ígértek (ez utóbbiból szerintem nem lett semmi). Ezzel párhuzamosan óvoda is készült a közelben, sőt a Várkonyi tér szomszédágában két új, előregyártott elemekből összeállított óvoda átadását is ígérték a hónap végére a Mélykúti Vegyesipari Ktsz. Szolnokon dolgozó kivitelező brigádjai. És miközben a Zagyva-parton átadás előtt állt a III-as tömb 128 lakása, a központban a Vízügyi székház tízedik emeletének födémét betonozták az ÁÉV munkatársai.

Természetesen 1971-ben sem volt hiány tervekből. A Tiszaligetben például 2 millió forintból 6 pályás teniszstadiont terveztek, amelynek centerpályája köré 800 fős lelátó is épült volna. Hogy ez megvalósult-e, számomra legalább akkora rejtély, mint annak a több emeletes és szárnyas épületnek a megvalósulása, aminek a Kovács József, a megyei tanács tervezővállalatának tervezője által készített rajzát leendő gyógyszertárként mutatta be a korabeli Néplap. Ezt vajon hová gondolták megépíteni? Az azonban biztos, hogy az ugyancsak 1971 novemberében bemutatott tiszaligeti Touring Hotel terv végül elkészült, azaz Dusa István ugyancsak a megyei napilapban leközölt elképzelése megvalósulhatott.

Nem tudom, de nem zárnám ki, hogy ezekről a tervekről a Jubileumi Emlékbizottság 1971. november 12-ei ülésén is szó esett. A testületet még július közepén állították fel azzal a céllal, hogy előkészítse a város "alapításának" 900 éves évfordulóját, amit egyébként az augusztus 19-ei ünnepi tanácsülésen "tanácstörvénybe" is iktattak. Az biztos, hogy az ekkor már tíz szakbizottságot is működtető emlékbizottság úgy döntött, közadakozásból épülhet emlékmű a 900 éves jubileum tiszteletére, amelynek helyét majd a városlakók dönthetik el. (Akik végül a Jubileum tér mellett "döntöttek".)

Négy évtizeddel ezelőtt november első napjaiban valahogy kevesebb szó esett a szentpétervári eseményekről, és kicsit több az 1956-os szolnokiakról. (Amikről azóta tudjuk, hogy valószínűleg nem, vagy nem teljesen úgy voltak, ahogy "elmondták".) A Táncsics Mihály úti Helyőrségi Művelődési Otthonban (HEMO) például emlékkiállítás nyílt az akkor 25 éve alakult munkás-paraszt kormány emlékére. (Sajnos nem tudom, mit állíthattak ki.) A megyeházán pedig ünnepi tanácsülést rendeztek november 3-án, ami a tanácsterem bejárata melletti falon lévő, a forradalmi munkás-paraszt kormány "szolnoki megalakulására" emlékeztető márványtábla megkoszorúzásával zárult. Persze, november 7-éről is esett szó, igaz, 1981-ben már kevésbé avatásokkal és átadásokkal. De például az ünnep tiszteletére nyílt meg az az 1200 tárgyból álló kiállítás a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, amely Szolnok megye testvérmegyéjét, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságot volt hivatott bemutatni.

Természetesen negyven éve is zajlottak nagyobb beruházások Szolnokon, amelyek közül a mából nézve talán a Szántó körút 2x2 sávosítása tűnik a legérdekesebbnek. Merthogy akkor nagyjából elkészült a Várkonyi tér és a Kassai út közötti szakasz, és ígérték, hogy a Keskeny János (azaz Pozsonyi) útig tartót is hamarosan átadják. Sőt, tulajdonképpen már a Csokonaiig is készen volt legalább a 2x1 sáv, arra azonban 1981 novemberében még csak a célforgalom hajthatott rá. A Csokonai és a Mátyás király út közötti, a körutat teljessé tevő rész tervezését azonban ekkor még el sem kezdték, és ha őszinték akarunk lenni, a mai napig nem is lett belőle 2x2 sávos út, holott sokat segíthetne a belváros forgalmán. Ugyancsak a mai napig hatással van a város életére a Széchenyin 1981-ben építeni kezdett víztorony. A 76 méter magas, 3 ezer köbméteres építményt az év májusában kezdték építeni, novemberre az alapozása készült el, hogy aztán majd 1984-re legyen átadható. De ekkoriban épült a Hetényi Géza Kórház új 400 ágyas pavilonja is, a Szolnoki Papírgyár IV-es és V-ös csarnoka. Illetve már a tervezőasztalon volt a nagyposta mögötti telefonközpont építése, amitől 1983-84 fordulóján 2 ezer új telefonállomást reméltek.

És akkor 1981-et is zárjuk kis színesekkel. Merthogy az év novemberében választottak először diákigazgatót a Szolnoki Főiskolán, a három versengő csapat közül végül a Mészáros Zoltán vezette győzedelmeskedett. Az ÁÉV Mártírok úti munkásszállójában fodrász és kozmetikus versenyt tartottak, amelynek fődíja az Aranyfésű és az Aranyecset volt, és az előbbi a szolnoki fodrászszövetkezetnél maradt. Tízedik alkalommal adták át a Pro Urbe-díjakat, amivel a városért dolgozók munkáját ismerte el a korabeli városi tanács. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban többek között a Benkó Dixiland Band is fellépett, a Pelikán hotelben pedig egy héten át olasz vacsoraesteket rendeztek, ahol a 60 forintos menüt - ennyi pénzért akkor egy hétre, 3 fogásos napi menüre lehetett előfizetni - a kommunista vezetésű Terni város mesterszakácsai készítették el. És miközben a "hatvanas" ABC két szocialista brigádja 20 ezer Mikulás-csomagot állított össze, már a válság előszele is átszaladt a városon: a Beton és Vasbetonipari Művek megrendelés-állománya közel a felére esett, aminek következtében az ott dolgozók keresete is csökkent.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Lába között a tanács
Ezt a felségsértéssel felérő, valamikor 1966 után készült képet már csak a poén kedvéért sem szabad kihagyni. Arról nem is beszélve, hogy a fotó úgy mutatja a Kossuth tér városháza felőli oldalát, ahogy már nem sokkal később sem lehetett látni.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Az egyik legismertebb "szolnoki"
A Monarchiában született, az első világháború végén szerzett orvosi diplomát, a koalíciós évek utolsó pillanatában lett akadémikus, a Rákosi-korban tanszékvezető egyetemi tanár, hogy 1959-ben munka közben érje a halál. Rendszerek jöttek, rendszerek mentek Hetényi Géza orvosi munkássága megkérdőjelezhetetlen maradt. 45 éve köztünk "él".

A Szoborpark további képei