[1xvolt]

Évtizedes márciusok

2022. március 30.

Lottósorsolás Szolnokon, nyolcgólos MÁV SE vereség a szovjet válogatottól, tizenegy zenekart felvonultató Cigánybál a Nemzeti étteremben, lemezlovas képzés. Az építkezések mellett ezek is hozzátartoztak Szolnok korabeli híreihez hatvan, ötven és negyven évvel ezelőtt, márciusban.

Viharos volt a hat évtizeddel ezelőtti március idusa, legalábbis erről tanúskodnak a korabeli megyei napilap hírei. A hónap közepén olyan hóvihar tombolt Szolnokon, hogy négy közlekedési balesetről is beszámoltak, az AKÖV - a Volán elődje - pedig két napon keresztül a vidékre induló járatainak 80%-át nem tudta elindítani a hó miatt. A tavaszi havazás azonban sem az építkezéseket, sem a tervezéseket nem akasztotta meg. Ez utóbbiak közül a mából nézve a legfontosabb, hogy a városi tanács és az Építésügyi Minisztérium 100 ezer forint összdíjazású pályázatot írt ki Szolnok központjának rendezésére, közintézmények elhelyezésére, bevásárlóközpont tervezésére és a 4-es számú főút átkelési problémájának a megoldására. A tervpályázatot 2 forint 30 fillérért lehetett megvásárolni és 1962. június 18-ig várták a terveket, amelyek lényegében Szolnok következő évtizedeit alapvetően meghatározták.

Vitathatatlan, hogy égető szükség volt Szolnok fejlesztésére, mert mint egy tanácsi beszámolóból kiderült, 1962 elején 1800 lakásigénylést tartottak nyilván a tanácsházán, ám elismerték, hogy egy éven belül ennek a tizede sem kielégíthető. Úgy számoltak, hogy a legjobb esetben is kétszáz állami és szövetkezeti lakás kiutalására lesz majd lehetőség, ám ezeknek a tizede a tüdőgondozó által javasolt tbc-s betegeket illette. Sajnos a meglévő lakásállomány sem volt jobb helyzetben, amit mutat, hogy a helyi Ingatlankezelő Vállalat (IKV) 1962-ben 21 szolnoki ház felújítását tervezhette, amelyek közül mindössze kilencnél lehetett komplex renoválásra számítani. Ennek fényében gondolom, sokan sóvárogva nézték a Kossuth tér és a Táncsics út sarkán magasodó 36 méteres, NDK-ban gyártott óriásdarut, amely az ott épülő hetvenlakásos társasház beruházását segítette.

Az akkoriban körülbelül 50 ezres lélekszámú város saját otthonra vágyó lakóit nem nagyon vigasztalhatta, hogy éppen 35 millió forintos beruházás zajlott a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál (Mezőgép), a vízügyesek Dózsa György utcai székháza magasföldszinttel és két emelettel bővült, és az új Tisza-híd pályaszerkezetének első darabja is a helyére került. A Csemege 134-es üzletének 125 ezer forintos felújítása talán már jobb kedvre deríthette a szolnokiakat, miként a MÁV strand fejlesztésére beígért megyei tanácsi 80 ezer forint, és a városi tanács döntése is, miszerint 1963-ban elkezdődhet a tiszaligeti fürdő építése.

Bár 1962 márciusában elindult a személyhajó-járat a Tiszán, a helyi buszközlekedés színvonalával továbbra is sok probléma lehetett, amit a mellékelt karikatúra is jól mutat. Viszont volt néhány olyan esemény, amelyek miatt egész Magyarország Szolnokra figyelt. A 11. játékhéten a Szigligeti Színházban tartották az éppen ötéves lottó számsorsolását, amit Ács Marietta és Németh Lehel, valamint a "Brüsszeli Világkiállítás manekenjeinek" fellépése tett még emlékezetesebbé. Oly annyira, hogy a programról lemaradóknak néhány nappal később a Járműjavító Művelődési Házában meg kellett ismételni a műsort. A sportrajongók pedig a chilei VB-re készülő szovjet válogatott szolnoki vendégszereplésével vigasztalódhattak. Már, ha nem vesszük figyelembe, hogy a MÁV SE 8:0-ra maradt alul a szovjetekkel szemben.

Bár az öt évtizeddel ezelőtti 1972 márciusa a maihoz hasonlóan rendkívül száraz volt, a hónap közepe azért még hóval tréfálta meg a szolnokiakat. De ez sem akadályozta meg, hogy a Keskeny János - ma Pozsonyi - utcában átadják az első olyan kétemeletes, alul garázsos háztömböt, amelyet a szolnoki épületelemgyár térelemeiből állított össze az Építési és Szerelőipari Vállalat. Négy darab kettő és fél illetve négy másfél szobás lakást valamint nyolc garázst tartalmazó tömbről - amelybe az erkélyt, a konyhát és a fürdőszobát készen emelték be - a korabeli újság úgy írt, hogy ez lesz a következő években a megyeszékhelyen az uralkodó lakásépítési mód. Ez persze már 1972-ben sem volt igaz, hisz a Zagyva-parti - ma Móra Ferenc úti - lakótelepen már állt az az öt darab tízemeletes tömb - nagyjából ötszáz lakással -, amelyeket a helyi Állami Építőipari Vállalat poligon üzemében készült elemekből szereltek össze, miközben három további kivitelezése éppen zajlott. Ezekben magán, szövetkezeti, tanácsi, állami és céges szolgálati lakások is voltak, azaz minden csatornán próbálták enyhíteni a hetvenezres lélekszámhoz közelítő Szolnok lakásgondjait.

A társasházak építése mellett komoly lendületet vett a magánerős építkezés is 1972-ben. Ezt szolgálták például a szandaszőlősi Vörösmező és Sport utcák környékén kijelölt házhelyek, amelyeket a leégett Centrum Áruház helyén kialakított irodában lehetett lekötni. Ugyancsak a magánerős építkezésekkel függhetett össze, hogy a városi tanács korlátozta a magántervezést Szolnokon, határozatban rögzítve, hogy a továbbiakban, a városban társasházat, tömb- és sorházat, sorgarázst csak névjegyzékbe felvett okleveles építészmérnök tervezhet. (Hogy előtte miféle kontárok dolgozhattak, nem tudom.) És még egy érdekesség az "otthonteremtéshez". Szolnokon alakult meg az ország egyik első garázsszövetkezete, amely a Gárdonyi Géza és Kolozsvári úti garázsok mellett a Tallinn városrészben is 160 autótárolót hozott tető alá. A bökkenő csak az volt, hogy a szaporodó személyautók és hiányzó garázsok láttán a városi telkek gazdái vérszemet kaptak, és "eszméletlen áron akarták eladni a földjeiket". Bár, ahogy Szolnokon ma szétnézünk, ez sem jelenthetett akadályt. Viszont nem tudom, lett-e bármi is azokból a tervekből, amelyek arról szóltak, hogy a nagy garázstömbökhöz a garázsszövetkezet szervizeket és autómosókat is telepít.

A korabeli otthonteremtés mellett érdemes persze a nagy városi beruházásokról is szót ejteni, hiszen 1972 kora tavaszán már közel egy évtizede zajlott a szolnoki vasútállomás rekonstrukciója. A teherpályaudvart már 1968-ban átadták, a 17 vágányos személypályaudvar 1,2 milliárd forintos beruházása azonban nagyjából a felénél tartott. A MÁV igazgatóságának szolnoki kihelyezett ülése után úgy nyilatkoztak, hogy az utasforgalmi épület - benne 11 pénztárral - 1974-re elkészülhet. Nem készült el, miként az 1972 márciusában építeni kezdett Pelikán szálló sem, viszont a Tiszamenti Vegyiművek 200 férőhelyes új munkásszállóját fel lehetett avatni. Inkább érdekes apróság, hogy ezzel egy időben tűnt el az Aranylakat étterem mögötti régi halászcsárda, aminek a helyére parkot álmodtak. És zajlott a piac csatornázása, aszfaltozása és a bódék felújítása, amiért azonban a korabeli újságíró nem tudott lelkesedni, így cikke végére odaírta: nagyon kellene már egy fedett vásárcsarnok Szolnokon.

Az ötven évvel ezelőtti márciusok kulturális eseményeit már a Forradalmi Ifjúsági Napok (FIN) lengték be, ami Szolnokon március 15-én - nem ünnepnap - a Damjanich-szobor megkoszorúzásával kezdődött, március 21-én - a tanácsköztársaság napján - pedig a Táncsics utca végén álló Lenin-szoborhoz szervezett fáklyás felvonulással folytatódott. A FIN részeként rendezték meg a Verseghy Diáknapokat, ami egy monstre, középiskolai kulturális seregszemle volt. A mából nézve persze sokkal érdekesebb, hogy március elején Cigánybált tartottak a Nemzeti étteremben - a mai Szapáry úton, a bankok helyén -, ahol nem kevesebb, mint tizenegy cigányzenekar váltotta egymást a színpadon. Bár a magam részéről, sokkal inkább lázba hoz, hogy Szolnokon játszotta a kecskeméti társulat a Cigányszerelem című zenés darabot, a debreceniek pedig a Bánk Bán operával járták a Szigligetiben, miközben a helyi társulat Brecht Kaukázusi krétakörét próbálta és mutatta be a hónap utolsó napján.

A negyven évvel ezelőtti, azaz a 1982. márciusi lapokban sem a hó helyzetről, sem az akkor már több mint nyolcvanezres város lakáshelyzetének alakulásáról nem találtam cikkeket. Hacsak nem számítjuk ide, hogy "jól haladt" a melegvíz-vezetékek cseréje a Kun Béla körúti tízemeletesekben, amihez ugye csak annyit tegyünk hozzá: alig tíz éve átadott házakról beszélünk. De a lakásépítés témájába sorolhatjuk a Centrum sarok alapozásának megkezdését is, hiszen a Nerfeld-palota és még néhány ház elbontása révén kialakult telken valóban épült néhány tucat lakás is. Akkoriban egyébként Szolnokon járt Ábrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszter, aki a 6 milliárd forintból épülő papírgyárat tekintette meg. De talán a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat vágóhídjánál elkészült a szociális blokkot, az Agrober új irodaházát vagy a Mezőgép épülő háromszintes tömbjét is megmutathatták neki, hiszen ezek komoly szolnoki cégek, jelentős beruházásai voltak. Miként a Tisza cipő mintaboltjának építkezése is a Csanády körúton, ami ekkor kezdtek, hogy aztán 1984-ben már vásárolni is lehessen ott.

Ezt az évtizedekkel ezelőtti hónapot sem lehet mással, mint kulturális eseményekkel zárni. Amelyek közt most inkább nem említem a Forradalmi Ifjúsági Napok rendezvényeit vagy éppen a Munkásőrség megalakulásának negyedszázados jubileumára szervezett kiállításokat. Ezeknél ugyanis sokkal érdekesebb, hogy jazztörténeti előadást tartott a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban a Benkó Dixieland Band, az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) helyi kirendeltsége pedig lemezlovas képzést indított legalább általános iskolai végzettséggel rendelkező 18-34 éveseknek. A Szigligeti Színházban pedig Árkosi Árpád rendezésében és Kristóf Tibor főszereplésével Dürrenmatt A nagy Romolus című drámáját mutatták be.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A feladónak érdektelen, nekünk nem
A Gerő Ignácz gondozásában megjelent képeslapot 1915. június 24-én adta postára Szolnokon egy - feltehetően - osztrák katona, hogy hírt adjon magáról a Monarchia nyugati felében élő szeretteinek. Nem hiszem, hogy különösen érdekelte volna, mi van a lap fotós oldalán.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Hazamentek a legények
A Szolnoki vár projekthez kapcsolódóan optikai tuningon esett át a Nyári Lőrinc híd. Talán ennek részeként takarították ki a néhai bölcsőde és Szabadság téri kereszteződés közötti dzsumbujt, aminek vagy két hónapja áldozatául esett egy EuroVelo tábla is. Nem is hiányzik azóta se senkinek. Lehet, hogy eredetileg is felesleges volt? Vagy csak gazdája nincs? A munkát elvégző legényeket meg már nem érdekli, hisz rég hazamentek.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Hirdesse az a tábla!
Az egykori MÁV Járműjavító Művelődési Ház falán hatvan éve hirdeti egy tábla, hogy a magyar vasút- és ipartörténet szempontjából is fontos üzem 1856 óta működik. Szövege szerint hirdet mást is, amivel minimum vitatkozni lehet, ám ez ne legyen ok a márványtábla leverésére vagy letakarására.

A Szoborpark további képei