Évtizedes júniusok

Hat évtizeddel ezelőtt is a nyár elején ért véget hivatalosan az évad a Szolnoki Szigligeti Színházban. Igaz, a társulat július közepéig még dolgozott, hiszen hetven tájelőadást tartottak a megye kisebb településein. Bár a korabeli cikkekből ez nem derül ki, de két apróbb hírből és a mellékelt karikatúrából kitűnik, hogy ekkor már komoly problémák lehettek a Táncsics utcai épülettel. A Szolnok megyei Tervezővállalatról szóló cikkből ugyanis kiderül, hogy 1962 júniusában Nagy Ferenc és Kiss Sándor már gőzerővel dolgoztak a színház felújítási és bővítési tervén, miközben egy másik írás azzal számolt, hogy ősszel indulhat az átépítés.

Talán nem véletlen, hogy a hatvanas évek elején sem sikerült gyorsan és egyszerűen a színház felújítása, amire némi magyarázattal szolgálhatott a városra jellemző lakásínség, ami szinte minden tervezői és építőipari kapacitást leköthetett. Legalábbis erre utalnak azok az írások, amelyek 1962 júniusában az éppen csak tervezni vagy építeni kezdett lakóházakról szóltak. Hat évtizeddel ezelőtt Kovács József és Dudás István már rajzolta a Kossuth utca és a Kossuth tér sarkán álló "Fradi házat" 12 másfélszobás és 20 kétszobás lakással, földszintjére pedig férfifodrászatot, dohányboltot, virágüzletet, népművészeti- és bútorboltot álmodtak. Közben híradás szólt a Vörös csillag úton az év második felére elkészülő két darab 53 lakásos társasházról, a Bálvány utcában épülő 48 és 32 lakásos épületekről valamint a Szántó út első 27 lakásos tömbjéről. De még az is megért egy hírt, hogy a Hunyadi utcában emeletráépítés révén 10 lakás épült az OTP közreműködésével. Miközben csak a tanács 1500 jogos lakásigényt tartott nyilván.

Aki akkoriban nem lakásra várt, azt talán a tömegközlekedés helyzete izgatta, hiszen csak a nagyon-nagyon kiváltságosok engedhettek meg maguknak akkoriban autót. Így a többségnek maradt az autóbusz, amivel sok baj lehetett a hatvanas évek elején, 1962 júniusában például a Temető utcai sorompón bosszankodtak az utasok. Meg a buszokat akadályozó, a gyárak és a belváros között tekerő kerékpárosokon, így már akkor felvetődött a javaslat, hogy a József Attila és a Vöröshadsereg - ma Tószegi - úton kerékpárút épüljön. (Ez a mai napig álom.) Ugyancsak javaslatként jelent meg, hogy az AKÖV - a korabeli Volán - tervezett székházát a vasútállomásnál építsék fel a földszintjén utasforgalmi helyiségekkel, ezzel javítva a környék buszmegállóinak vállalhatatlan színvonalán. Persze ez a terv sem valósult meg, miként a Szolnok-Debrecen új vasúti pályaszakaszra, a Besenyszögi út és a töltés alatti átjáróhoz ígért állomásból sem lett semmi. Viszont legalább rendszeres hajójárat közlekedett a Tiszán, legalábbis Szolnok és Tiszapüspöki között menetrend szerint járt a 400 személyes Csongrád gőzös.

Persze más tervek is körvonalazódtak akkoriban, hogy később aztán elfelejtődjenek vagy átalakuljanak. A Tiszaliget rendezési tervében 1962-ben szereplő kilátóból például nem lett semmi. A Szolnok városközpontjára kiírt, 100 ezer forintos összdíjazású tervpályázatra beadott 28 munkából meg csak részletek valósultak meg, hisz a korabeli zsűri is úgy fogalmazott, hogy egyik pályázó sem oldott meg teljesen az új városközpont és a 4-es átkelési szakaszának korszerűsítését célul tűző feladatot. Pedig olyan tervezők voltak a díjazottak között, mint a későbbi sztárépítész Finta József, aki 1962-ben az egyik harmadik díjjal vigasztalódhatott.

Tíz évvel később, 1972 júniusában Szolnokon még mindig hiány lehetett lakásokból, viszont nem volt hiány nagyratörő tervekből. A városi tanács például úgy számolt, hogy harminc évvel később, azaz 2000-ben 120 ezren élnek majd Szolnokon, ami újabb lakóterületek kijelölését tette szükségessé. Ugyanakkor elhangzott az is, hogy a szanálásokat - a jelentős költségek miatt - minimalizálni kell, ami később visszaköszönt a Széchenyi lakótelep helyének kijelölésében. És ugyancsak szó esett a városképet elcsúfító garázsokról, az építésükre vonatkozó rendeletek be nem tartásáról. Miközben a városi pártbizottság is foglalkozott Szolnok fejlesztésével, és az ő terveikben például az szerepelt, hogy Szandaszőlősön, a Gorkij - ma Simon Ferenc - út környékén 600 panellakást kell építeni. Ehhez képest jóval kisebb, de végül megvalósult terv lett az Abonyi úti mintalakótelepé, ahol a 112 tervezett lakásból 32 darab 1972-re el is készült.

Az egyre bővülő lakásállományhoz persze növekvő kapacitású szolgáltatások is kellettek. Nem véletlen, hogy Ilku Pál akkori oktatási miniszter 1972. június 9-én avatta fel az új vegyipari-, finommechanikai- és műszeripari szakközépiskolát, azaz a mai Pálfy Tisza parton álló épületét. Közben a József Attila úton zajlott a szakmunkásképző bővítése, ahol 40 millió akkori forintból 12 új tantermet, tornatermet, 200 fős kollégiumot és 800 adagos konyhát építettek. Ezekhez képest talán kevésbé fontos, látványában mégis érdekesebb volt a Pelikán szálló építése, ami 1972 nyarán épp elakadni látszott. A Lakóterv 60 millió forintos tervével ugyanis három év alatt csak az alapozásig jutottak, és még a korabeli belkereskedelmi miniszterhelyettes sem merte azt állítani, hogy zöld utat kapott a folytatás. Nem is véletlen, hogy még három évet kellett várni a mára feleslegessé vált hotel felépítésére.

Persze, a korabeli politikai kommunikátorok simán bemagyarázhatták a szolnokiaknak, hogy eredetileg is csak 1975-re, a város "alapításának" 900. évfordulójára tervezték átadni a Pelikánt. Amit simán alátámaszthattak jó néhány, már az évfordulóra készülő tervvel és akcióval. A Hazafias Népfront városszépítő bizottsága például azt javasolta a 900 éves évforduló kapcsán, hogy a szolnoki vár területén emlékpark épüljön, amely követi a várfal egykori vonalát, és ahová a 900 év legfontosabb eseményeire emlékeztető táblák és szobrok kerülhetnének, természetesen a Szolnoki Művésztelepen élők közreműködésével. De ugyancsak a 900 éves jubileumról szóltak azok a pályázati kiírások, amelyek a város történelmének, azok egy-egy korszakának vagy éppen a munkásmozgalom helyi harcosai életének a feldolgozására ösztönöztek.

Újabb tíz évvel később még mindig napirenden volt a lakáskérdés Szolnokon, pedig a Széchenyi lakótelepen a hatodik tízemeletes tömb alapozását fejezték be éppen, Szandaszőlősön pedig 44 lakásos KISZ telep építését jelentették be. Ez utóbbi otthonokra az igényeket az Állami Építőipari Vállalat KISZ-tagjai adhatták le a cég KISZ-titkáránál. Azt nem tudom, hogy az Árkád lakásainak a kiutalásánál volt-e ilyen szempont, az azonban biztos, hogy a Ságvári és a Kossuth utcák kereszteződésében zajló építkezés miatt új helyre kellett költöznie Szolnok legendás trafikjának, a Sarudinak.

A négy évtizeddel ezelőtti időket megidézve nem feledkezhetünk meg arról a kuriózumról sem, hogy 1982-ben két új, viszonylag nagyméretű általános iskolát is átadtak Szolnokon, ami nem csoda, hiszen nagyjából abban az évben érte el a város lakossága az eddigi csúcsát. Az akkor még név nélküli, Török utcai - ma Kodály - iskola mellett ugyanazon a nyáron lett kész a Széchenyi-lakótelep második oktatási intézménye, a néhai K. Bózsó Károly úton álló, színe miatt zöld iskolának nevezett suli. Ez utóbbi befejezésében egyébként a szolnoki Állami Építőipari Vállalat építőtáborainak diákjai is részt vettek, akik június 20. és augusztus 20. között több turnusban váltották egymást a Mátyás király úti iskolában kialakított táborhelyen.

És, ha már kultúrával és színházzal kezdtük ezt a szubjektív múltidézést, zárjuk is azzal. Merthogy 1982 júniusában Szolnokon rendezték meg első alkalommal a zenés színházak találkozóját, aminek nyitó előadása az Ascher Tamás rendezte Chicago volt Básti Julival és Csákányi Eszterrel. De nem kevésbé lehetett izgalmas a békéscsabaiak Tévedések vígjátéka című előadása sem, aminek a zenéjét Dusán szerezte. A legnagyobb attrakció azonban a Vígszínház Kőmíves Kelemen produkciója lehetett, amelyhez élőben a Kormorán szolgáltatta a zenét és Hegedűs D. Géza, Gáspár Sándor és Szakácsi Sándor mellett Páger Antal is a színpadra lépett benne. Ehhez képest kicsit meglepő volt az 1981/82-es évadzáróról olvasni, ahol az akkori igazgató, Lengyel Boldizsár kendőzetlenül elismerte, hogy a Liliom és a Koldusopera kiugró sikerei ellenére is csak közepesre értékelhető az évad, sokszor voltak foghíjasak a széksorok. Mindehhez a megyei tanács illetékese is csak annyit tett hozzá, meg kellene állítani a jelentős művészi erők távozását a városból.

(A 2., 5. és 8. kép Nagy Zsolt munkája, a 6. és 7. kép a MNL szolnoki levéltárától származik, a 9. kép a Mandab, a 10. pedig a Szolnok megyei Tervezővállalat archívumából került a cikkbe.)