[1xvolt]

Évtizedes decemberek

2023. január 04.

Hatvan, ötven és negyven évvel ezelőtt is megcsúsztak a szolnoki beruházások. És akkoriban is téma volt az oktatás, merthogy sok iskolában kellett kétműszakban tanítani. A város lakóinak száma 1972-82 között 20 ezerrel nőtt. Kicsit megkésve, decemberi múltidézés régi hírek alapján.

Hat évtizeddel ezelőtt sem sikerült mindent az ígért határidőre átadni Szolnokon. Legalábbis ez derül ki, ha a megyei napilap 1962. decemberi számait lapozgatjuk, amelyekben a tél miatt kevés záruló beruházásról, annál több, a tervezettnél későbbi átadásról adtak hírt. A színház felújítása akkor már több hónapja csúszott, és úgy tűnt, sem az 1963. január 4-ét, sem az 1963. március 15-ét nem sikerül tartani, a többség hatvan évvel ezelőtt már az 1963. július 31-ei átadással számolt. Hasonló cipőben járt az akkor új Tiszaparti Gimnázium is, aminek a tervek szerint 1962. szeptember 1-jére kellett volna elkészülnie, majd október 31-ét ígérték a kivitelezők, aztán pedig december 14-éről volt szó, de a helyi lapban aznapi átadóról sem lehet olvasni. Szintén késett a Beloiannisz úti bölcsőde megnyitása, holott a 24 új helyre 1962 decemberében már félszáz kisgyereket próbáltak beíratni a szülők. És a színházhoz hasonló rétestésztaként nyúlt a Kossuth téri Múzeum étterem avatása is, amit a fölötte lévő lakások 1962 nyári átadása után fél évvel sem sikerült megnyitni. Hogy a könyvtár felújítása csúszásban volt-e, nem tudom, mert csak annyi hír jelent meg, hogy 1963. március 31-ig adják majd át. Miként a belvárosi Tisza-híd esetében sem világos, hogy a decemberben beharangozott 1963. január 13-ai avató az eredeti vagy valamilyen módosított céldátum lehetett-e.

A város működésével kapcsolatos hírek is napvilágot láttak a hatvan évvel ezelőtti lapokban. Például arról, hogy Szolnok városának már 1962. december elején 13 millió forintot sikerült teljesítenie a 13,2 milliósra tervezett saját bevételből. Vagy, hogy a városi tanács '62 végén megállapította, 1364 analfabéta él Szolnokon, ám közülük csak harmincöt tanult szervezetten a város iskoláiban. Ugyancsak városházi - tanácsházi - hír volt, hogy 1962-ben 31.680 méter villanyvezetéket szereltek fel Szolnokon, háromezer helyett négyezer négyzetmétert parkosítottak a városban, ahol a tervezett 34 ezer négyzetméter helyett 45 ezer négyzetméter út kapott szilárd burkolatot. Mindezekhez képest jelentéktelen, de persze bosszantó hír lehetett akkoriban, hogy a Zagyva befagyása miatt a város egy részén akadozott a vízellátás.

Miközben persze egyre több kulturális program volt a városban. A Kertvárosi Művelődési Ház visszavonhatatlan elkészültét jelezte, hogy 1962 decemberében megtarthatták ott az első író-olvasótalálkozót, aminek Fehér Klára volt a vendége. A Verseghy Gimnázium falára került Verseghy-emléktábla mellett komoly hírverést kapott a "nagy proletárt költő", József Attila halálának 25. évfordulójára szervezett emlékünnepély is, amit a Május 1. úti Ady teremben szerveztek Major Tamás és Csernus Mariann fellépésével. A mából nézve érdekes hír, hogy december elején a cukorgyári Uránia csillagvizsgálóban megkezdte működését a csillagászati szakkör, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság Klubjában sztereó lemezeket mutatott be a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, a Damjanich Múzeumban megnyitott Aba-Novák Vilmos emlékkiállítást pedig kétezren nézték meg egyetlen hét alatt. De külön hírt ért meg az is 1962 végén, hogy december 20-tól a Tisza moziban kezdték játszani Fellini Édes élet című filmjét.

Egy évtizeddel később, azaz 1972 decemberében, miközben Szolnokon megünnepelték a bankok államosításának 25., és a városi villamosenergia-szolgáltatás elindulásának 75. évfordulóját, még mindig voltak problémák a határidők betartásával. A Várkonyi téri 18 emeletes alá épült szolgáltatóházat például 1968 óta tervezték, és eredetileg 1970-ben kellett volna megnyílnia, majd 1971 nyarán, de végül csak 1972 végére készült el. Igaz, abban sem volt sok köszönet, mert 1972 decemberében már arról írt a megyei napilap, hogy az ott éppen csak megnyitott virágboltot felújítás miatt már be is kellett zárni. Ugyancsak sorozatos határidő módosítás terhelte a Szolnoki Kenyérgyár beruházását - ma már a Béres van a helyén -, ami 1970-ben indult és 1972 karácsonyára már működnie kellett volna. Nem működött, és akkor úgy tűnt, a legjobb esetben is csak 1973 késő nyarán indulhat a gyári kenyér termelése Szolnokon.

Hasonlóan elhúzódó beruházásnak ígérkezett az új szolnoki piac felépítése, amire a hatvanas években fantasztikus - mélygarázsos - tervek születtek, de 1972-ben már csak annyit mertek róla mondani, hogy nem látszik fedezet a felépítésére. (Azán 1973 augusztusára mégis elkészült, de ez egy másik történet.) Ennek ellenére komoly terveket szövögettek egy több mint ezer négyzetméteres szövetkezeti mintaáruház felépítésére, amelynek megszületését segítendő, 1972 decemberében még bizottság is alakult a szolnoki Lenin TSZ elnökének vezetésével. Akkor úgy számoltak, hogy a Zagyvamenti lakótelepen 1974 májusára készülhet el az élelmiszergazdasági mintaáruház, ami 1975-ben végül meg is nyílt Szövetség néven a Kun Béla körúti lakótelep ellátására.

A napvilágot látott tervek közül azonban a mából nézve a legérdekesebb az Eötvös téri tervpályázat. A városi tanács a 4-es főút átkelési szakaszának 1973-ra prognosztizált építkezése miatt döntött úgy, hogy a 4-es és a 32-es utak csomópontjának kialakítására pályázatot ír ki, amelyre 31 pályamunka érkezett. Hogy ezekkel mi lett, az 1972. decemberi cikkből még nem derülhetett ki, az viszont érdekes megjegyzés volt, hogy a terveket két ütemben valósítják meg: először a 4-es átkelési szakaszának átépítéséhez kapcsolódóan, majd 1985-ban, amikor Szolnok mellett elkészül az M4-es autópálya. (Ma már tudjuk, hogy ez nem így történt.)

És, hogy a fél évszázaddal ezelőtti újságlapozgatás eredményét is kultúrával zárjuk, említsük meg, hogy az 1972. decemberi városi tanács ülésén a helyi oktatás is napirendre került. Elhangzott, hogy a szolnoki iskolaigazgatók 58%-a hölgy, a helyetteseknek viszont már a háromnegyede tartozott a gyengébbik nemhez. Ezer lakosra 34 óvodai férőhely jutott 1972-ben Szolnokon, ami a második legjobb eredmény volt az országban. Ugyanakkor országos viszonylatban a legrosszabb volt a helyzet a tantermek és a tanulók aránya tekintetében, ami miatt sok szolnoki iskolába kellett váltott műszakban tanítani. Más lapra tartozott, de a mából nézve érdekes, hogy felvetődött a Magyar Rádió helyi épületében egy TV stúdió kialakításának az igénye. Ez talán azzal is összefüggött, hogy fél évszázaddal ezelőtt rögzített a Magyar Televízió először tévéjátékot Szolnokon. A színház emeleti próbatermében a Lengyel ballada című filmet vették fel, jobbára helyi szereplőkkel.

Az iskolák helyzete egyébként tíz évvel később, azaz 1982 decemberében sem volt sokkal jobb. Legalábbis ez derült ki azokból a cikkekből, amelyek a városi párt- és tanácsi vezetők helyi iskolákban tett látogatásaikról szóltak. A frissen elkészült K. Bózsó Károly úti - a Széchenyi lakótelep egykori zöld iskolája - intézményt ugyanis 630 gyerekre tervezték, de pár hónappal a megnyitása után már 930 diákja volt, így az iskola igazgatója valamiféle megoldást várt a város vezetőitől. Akik persze nem lehettek könnyű helyzetben, mert mint megjelent, 1972 és 1982 között húszezer fővel gyarapodott Szolnok lakossága, és már elérte a 80 ezer főt. Némi öröm volt az ürömben, hogy a lakosság nemcsak gyarapodott, de sok helyen fiatalodott is, így például a Thököly úti felüljáró tövében akkor még létező Délibáb úti általános iskolában 29 év volt a pedagógusok átlagéletkora.

A nyolcvanas évek elejére alábbhagytak a nagy beruházások Szolnokon (is), bár tény, hogy 1982 decemberében még szerelték a papírgyárban a 22 millió dollárért, Finnországból vásárolt új gépet, de inkább már olyasmiből lett hír, mint mondjuk az akkor 30 éves Szolnoki Építőipari Vállalat által átadott 80 lakás a Csanády - ma Nagy Imre - körúton. Meg a Megyei Moziüzemi Vállalat új, Május 1. - ma Mária - úti székházáról, az Ady Endre út Tabán és piac között 4 sávosra szélesítéséről. Sőt, hírértékkel bírt az Ady Endre úti üzletsor megnyitása, amiben a fodrászat és a kötöttáru-bolt mellett megnyílt az éppen 40 évet megélt Törpe ételbár. Persze voltak problémás beruházások is. Például az alig tíz éve átadott Szolnoki Galéria, amit 1982 szeptemberében a tetőszerkezet miatt be kellett zárni, és akkor úgy tűnt, 1983 júliusa előtt nem is nyithat ki újra. Vagy a torkolathoz közelebbi Zagyva-híd esetében, amin negyven éve fapallókon közlekedhettek a gyalogosok, ugyanis a hídtestben futó közműveket a gazdáik képtelenek voltak egyszerre és határidőre felújítani. A mából nézve azonban a legérdekesebb a nyolc új telefonfülke felállításáról megjelent hír, amelyben arról is szó volt 1982 decemberében, hogy a duplafülkék egyikéből nemcsak városi, de távhívást is lehet kezdeményezni. (A mobilon felnőtt fiatalabbaknak hagyjunk pár percet ennek a mondatnak a megértésére!)

És zárjuk a negyven évvel ezelőtti decemberekre való visszaemlékezést is kulturális hírekkel. A szilveszteri tévéműsorát - Nevezz csak Cucinak! - addigra már rögzítő Hofi Géza 1982. december 17-én a szolnoki Helyőrségi Művelődési Házban lépett fel. Nem sokkal előtte Sándor György humoralitsa a Keviterv kultúrtermében adott önálló estet, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színpadán pedig a Karinthy Márton vezette Hököm színpad vendégszerepelt. De talán nem vonzott kevesebb nézőt a Tallinn moziban akkor indult Filmmúzeumi hetek sorozat sem, amely Budapesthez hasonlóan egy Karády Katalin filmmel, az Egy tál lencsével nyitott.

(A nyitó kép és a papírgyárt ábrázoló fotó a Manda archívumából való.)

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Hétből öt eltűnt szolnoki részlet
Weinstock Ernő - szerintem - nagyjából nyolcvan évvel ezelőtt készítette Szolnokon ezt a hét fotót, amikből aztán önálló és mozaikképeslapok is lettek. A második világháború harmadik-negyedik évében. A nyolc képből kettőt tudott volna pár évvel később újra elkészíteni az akkor már Nagyváradi Ernő.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Nekünk viszi a szél
Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Titokzatos Galaxis
Valószínűleg Szolnok egyik legismertebb köztéri alkotása a vasútállomás főbejárata előtt lévő, szökőkútba állított fémszerkezet. Ami bár a rendszerváltás előtt is több szolnoki könyvbe belekerült, sem a címében, sem az alkotójában, sem felállítása dátumában nem lehetünk biztosak.

A Szoborpark további képei