Szobor Park Szolnok



Történelemkönyvünk betonból

2020. május 29.

A vasútállomás előtti Jubileum tér közepén álló Tanúhegy minden bizonnyal Szolnok legjobban dokumentált köztéri alkotása. Miként talán azt sem túlzás kimondani, hogy ez az a szobrunk, amelyik mérete és helye ellenére a legkevésbé szervesült a város életébe. De talán majd 5 év múlva!

Komoly kétségeim vannak afelől, hogy Gyurcsek Ferenc és Kampis Miklós legalább tíz méter magas alkotásárról ki lehetne jelenteni: Szolnokon mindenki ismer. Ez nem az alkotók vagy a szobor hibája, hanem inkább annak tudható be, hogy bár a Jubileum téren áll, és szinte lehetetlen nem észrevenni, a körülötte lévő park nem igazán működik közösségi térként, a közelben élőkön kívül alig használják. Pedig a hivatalosan Tanúhegynek nevezett alkotás felállítása a hetvenes évek elején közügyként indult, majd jó pár éven át a Szolnokról készült képeslapok egyik kedvenc témája volt.

Az emlékműről először - bő három évvel a leleplezése előtt - az "Együtt a 900 éves Szolnokért" című felhívásban, 1973 májusában lehetett olvasni: "A jubileum tiszteletére emeljen a város, a lakosság többségének a véleménye alapján, közadakozásból a vasútállomás előterében emlékművet". Ne felejtsük el, hogy ekkor már javában zajlott a vasútállomás rekonstrukciója, nehézkesen, de haladt a 24 emeletes toronyház és környékének építése, és már az egykori Jósika utca elején lévő földszintes házakat is szanálták, hogy helye legyen az új térnek! A fenti néhány sor pedig arra utal, hogy a város vezetésének feltett szándéka volt a Szolnok első írásos említésének 900. évfordulójára rendezendő ünnepségeket, 1975-ben, a jubileum tiszteletére elnevezendő téren egy szoborral megkoronázni. Az ma már mellékes vagy megmosolyogtató, hogy a lakossági közadakozást kvázi központilag írták elő.

Az mindenesetre tény, hogy a leendő szobor elkészítésére kétfordulós tervpályázatot írtak ki, aminek első körét már 1973. szeptember 7-én értékelték. A pályaművek közül hatot tartott elvileg megvalósításra érdemesnek a zsűri, a végül győztes páros mellett például Simon Ferenc, szolnoki szobrászművész és Pintér Béla építész "345" című tervét is. Alig egy évvel később, 1974. június 14-án végül Gyurcsek Ferenc Tanúhegy című elképzelését fogadták el, ami a korabeli újságcikkek alapján a két fordulóban benyújtott tervek szintézise volt.

Gyurcsek Ferenc (Budapest, 1942) ekkor még szinte ifjú titánnak számított, hiszen csak 1968-ban végzett Somogyi József tanítványaként a képzőművészeti főiskolán, és alig néhány egyéni és csoportos kiállítással, valamint két köztéri alkotással büszkélkedhetett, amikor elnyerte Szolnok bizalmát. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a pályája egyik fontos állomása volt a szolnoki Tanúhegy elkészítése, amiről később úgy nyilatkozott a "felkészülés" időszakának lezárásaként tekint rá.

A szobor kivitelezését 1974 nyarán kezdték el azzal, hogy az oldalára kerülő domborműveket az egykori váci zsinagógában kialakított műhelyében készítette el a mester. A munka látványos része 1975 áprilisában indult, amikor a Szolnok Megyei Állami Építőipari Vállalt elkezdte alapozni a szobrot. Az ÁÉV egyébként a poligon-üzemét is az ügy szolgálatába állította, ahol az emlékmű speciális külső anyagát - beton, fehér cement és mészkő zúzalék - is kikísérletezték. Maga a szobor építése valamikor májusban kezdődött, és Gyurcsek Ferenc feljegyzései szerint hetente egy szintet tudtak kiönteni, így június végén megtörténhetett a Tanúhegy műszaki átadása.

Ezt a szobor körül lévő park rendezése követte, majd 1975. augusztus 19-én, Losonczi Pál, az elnöki tanács elnöke - kvázi az államfő - adta át az emlékművet, amihez a város 2,5 millió forinttal, a Képzőművészeti Lektorátus pedig 600 ezerrel járult hozzá. Csak összehasonlításképpen: ebből az összegből nagyjából 10 új lakást lehetett volna megvenni a közeli 24 emeletesben.

A magam részéről egyébként azért szeretem a Tanúhegyet, mert eddig még soha nem tudtam úgy megnézni - ez alkalmanként egy-egy hosszabb körüljárást jelent -, hogy ne találtam volna rajta valami újat. Nekem iszonyatosan tetszik a szobor alapötlete is, miszerint a történelem egymásra rakódó rétegei tanúskodnak a múltunkról - és kvázi arra épül a jelen. E kettőnek köszönhetően lentről fölfelé, a hasáb oldalain számtalan kép - dombormű - sorakozik a város múltjából.

Kezdve a strázsahalmi tarsolylemezzel - ami egyébként az országzászlónk alján is visszaköszön - és a hátrafelé nyilazó honfoglalókkal, folytatva a tatárokon át a török-korig - a szolnoki vár látképével -, majd Dózsa, Rákóczi, a '48-as szabadságharc következik. És igen, a tetején ott vannak a tanácsköztársaság vöröskatonái és a második világháborút számunkra lezáró szovjet hadsereg tagjai is. Mert mindez, ma is a történelmünk. Miként azok az egyszerű emberek is, akik a földeken vagy éppen a gyárakban dolgoztak a történelem viharaiban, vagy éppen az a mozdony, ami Szolnokot elindította a 19. századi modernizáció útján. Számomra az is szimpatikus - amire Gyurcsek Ferenc egy korabeli interjúban is utalt -, hogy ezen a tablón nincsenek megnevezhető, történelmi alakok vagy hősök. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szobor a rendszerváltást túlélhette.

Nagy kár, hogy bár elsőre azt gondolnánk, a város egyik legforgalmasabb terén, jól látható helyen áll immár 45 éve a Tanúhegy, mégis kicsit kiesik a hétköznapok látóteréből. Mert bár a szobor körül lévő park - a műdomb, a négy irányból oda felvezető lépcsők, a beton szegélyek és padok - szerintem egyértelműen az emlékmű része, nem így működik. Sőt, jelenleg, inkább taszít, mintsem vonz, de talán a Szolnok első írásos említésének 950. és a Tanúhegy leleplezésének 50. évfordulójára ez is megváltozhat.

 
lap tetejére
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A negyvenes évek végén
Ezt a szolnoki városházát ábrázoló képeslapot legkorábban 1954. április 1-jén adhatták ki, mégis azt kell gondolnom, hogy felhasznált fotó minimum fél évtizeddel korábban, azaz a negyvenes évek végén készült. Nem túl jó felvétel, nem is igazán értem, miért éppen ebből lett az 1 forint 20 filléres kiadvány, miközben számtalan jobb kép is volt már Szolnokról. De van egy másik furcsaság is.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Hova lett a fatörzs?
Szolnok egyik különleges közterületi "szobra" volt (?) az a 120 éves fekete nyár törzsszelet, amely a Tisza árterében végzett helyreállítási munkáknak állított emléket. A fatörzset négy évvel ezelőtt egyszer már "renoválták", ám most ismét eltűnt. A mellette lévő ismertető tábla így most értelmetlenül áll a Vízügyi székház tövében. Reménykedjünk, hogy a 120 éves törzs ismét csak "felújításon" van, és nem valami végzetes baj érte, így hamarosan visszakerül a Boldog Sándor István útra. Persze, pár sort megérne, hogy ne aggódjunk, hisz az utóbbi hónapokban túl sok szolnoki "emlékműnek" kélt lába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Sokszorozott lányunk
Szolnok mellett Szentendrén és Nagyatádon még áll egy ugyanilyen szobor, csurgói és ózdi "testvéreinek" viszont bizonytalan a sorsa. Miként a pontos címét, úgy születése és felállítása évét sem lehet megállapítani Kucs Béla nőalakjának. Ami mindenütt szökőkút mellett térdelt.

A Szoborpark további képei