Egykori februárok: Három premier

A Sütő utcai kertmozi vásznát megtépázta az 1954-es tél, a fővárosi Szikra lapnyomdában viszont elkezdték sokszorosítani a megye első telefonkönyvét, a gépiparosik pedig Technikus bált szerveztek a "Millénium helyiségében". Régi rövid hírek Szolnokról, amelyek mindegyike hordoz valamilyen helytörténeti információt. A "Milléniummal" könnyű dolgunk van, hisz az a járműjavító művelődési háza a Kőrösi úton, de vannak a hét évtizeddel ezelőtti lapokban olyan helymeghatározások, amelyek számomra kibogozhatatlanok. Hol volt például a szolnoki "pártoktatás háza"? Merre működött a szolnoki Szabadság TSZ, amely 1954 elején jelentette be, hogy nemcsak új irodát, de kultúrházat is épít a központjában? Ha tudnám, hol volt, talán ki lehetne deríteni, mi lett az álmokból.

Az egykori hírekben szereplő Damjanich uszoda esetében legalább elgondolkodhatunk azon, hogy a megyei tanács hetven évvel ezelőtti lelátó építésre vonatkozó tervei pár éven belül vagy csak másfél évtizeddel később valósultak-e meg. A helyi napilapban ugyanis az áll, hogy a megye 100-150 ezer forintot kívánt biztosítani - ez akkor sok pénz - a népszerű fürdő területének a bővítésére, illetve egy 800-1000 fős lelátó építésére. A területbővítés nem kérdés, csak a park rovására történhetett, a lelátó esetében viszont nem tudom, hogy az az ötvenes években megvalósult, és a melléklelt kép hátterében lévő építmény, avagy ebből a tervből csak a hatvanas évek végére lett valóság, amikor medence is került a lelátó alá? (Fotó: Fortepan 12060)

A még nem létező Ságvári körút házait hóban is alapozták 1954 februárjában, amikor a Szigligeti Színház társulata nemcsak a Bánk bán bemutatójára készült, de a premierrel egyidőben kiállítást is nyitottak a teátrumban a színmű magyarországi történetéről. Hetven éve ugyancsak épült a Zagyva partján egy 16 lakásos tömb - ez hol lehet? -, a Hősök terén az SZTK, a Kolozsvári utcában Magyar Rádió stúdiója és a Patyolat vállalat üzeme a mai Meder utcában. Miközben a megyeháza nagytermében Ifjúsági bált rendeztek, a Kossuth téren pedig még volt vásár, ahová "sokan beutaztak Törökmiklósról és Kunmártonból is". Nem, nem írtam el. A Rákosi-kor megyei napilapjában a "szent" szó tabunak számított.

Hatvan évvel ezelőtt még téma volt az előző decemberi, Szolnok közelében történt vasúti katasztrófa, aminek még két hónappal később is feküdtek sérültjei a helyi kórházban, a nyomozást pedig épp lezárta a rendőrség, négy vasutast téve felelőssé a súlyos balesetért. Közben Színészbált rendeztek a Tisza szállóban, a városi tanács a közlekedési vállalattól azt kérte, hogy legyen éjszakai buszjárat Szandaszőlősre és a vegyiművekhez, miközben jó évet zárt a szolnoki Lenin TSZ. Ha jól tudom, ennek a központja, Abony felé, a főút melletti majorban volt. És a korabeli híreknek köszönhetően már az is világos számomra, hogy a korábban József Attila Művelődési Házként emlegetett objektum 1964-ben nem más, mint az Ady Endre terem a Május 1. - ma ismét Mária - út 38. szám alatt. Apróság, csak a helytörténet megszállottjai veszik észre, hogy hatvan évvel ezelőtt a mai Mária utcát már nem Malinovszkijként említette a megyei napilap.

Jelnetős beruházásokról 1964 februárjában nem számolt be a helyi újság, viszont egy hírből kiérződött, hogy nem enyhült a lakáshiány Szolnokon. A Táncsics út 11. szám alatt éppen zajlott egy emeletráépítés, azaz a régebben épült házat felfelé bővítették. A korabeli cikkekből úgy tűnik, a hatvanas évek elején ezt a módszert tekintették a lakásgondok egyik megoldásának. A mai helyőrségi művelődési ház melletti épület bővítésén túl hasonló beruházás zajlott hat évtizede a Dózsa György út 2., a Marx park 6. és a Május 1. út 53. szám alatt is. (Ha jól sejtem, ezek a mai napig megtekinthetők.) Hatvan éve jelentették be, hogy a következő tanévtől vegyipari képzés indul Szolnokon, aminek helyszíne ideiglenesen az előző szeptemberben elkészült Tiszaparti Gimnázium épülete lett. Azt tervezték, hogy csak két évet kell az új iskolának albérletben kibírnia, ám ebből végül kilenc lett, hiszen a később Pálfy Jánosról elnevezett iskola épületét csak 1972-ben adták át.

Hat évtizeddel ezelőtt a Lear királyt mutatta be a Szigligeti Színház, az Árkád presszóban működő Irodalmi kávéházat pedig hévégére kellett áttenni, merthogy Básti Lajos műsorára olyan sokan voltak kíváncsiak. Eközben közeledett a tavasz, amit onnan is lehetett tudni, hogy a város 4 ezer facsemete beszerzését és 500 ezer virágpalánta majdani kiültetését jelentette be. Ekkorra sikerült rendbe tenni a Belvárosi híd építése miatt szétdúlt Marx parkot, és a figyelem immár a Tiszaligetre irányult, amit a budapesti Margit-szigethez hasonló virágos, parkos területnek vizionáltak 1964 februárjában.

Amennyire szűkölködött új beruházásokban a hatvan évvel ezelőtti Szolnok, annyira dübörögtek az építkezések tíz évvel később, ami nem csoda, hiszen közeledett a 900 éves évforduló. Az ehhez kapcsolódó egyik legnagyobb, országos jelentőségű beruházás a 4-es főút átkelési szakaszának korszerűsítése volt, amihez kapcsolódón pont ötven éve kezdték a pártház előtti aluljáró (ma már büfé) építését. De ugyancsak annak a nagy projektnek a része volt a Kolozsvári felüljáró kiváltása, ami azt is jelentette, hogy az előző év augusztus 20-ára átadott Barátság felüljáró mellől öt évtizede elkezdték lebonatni a régi hidat. Sőt, ha nagyon szigorúan vesszük, akkor a 4-es miatt kellett a Sztár áruházat is kialakítani az egykori Népbank, a későbbi Helyőrségi klub helyén, ami 1974 februárjában már célegyeneséhez érkezett, hiszen elindult a válaszfalak és a bútorok beszerelése. (Fortepan: 194867)

Mindezekkel párhuzamosan a Landler Jenő úton épült a gyógyszerraktár (ma Béres), a Tiszaligetben a Sportcsarnok, a József Attila úton pedig a 750 lakásos lakótelep, amiknek átadását májusra ígérték. Ugyancsak a Landler Jenő - ma Nagysándor József - úton végéhez közeledett a Volán irodaházának a beruházása, miként a Kolozsvári úti óvoda műszaki átadása is megtörtént, ahol március 1-jén már gyerekeket fogadtak. A megvalósulás szakaszába lépett az Ady Endre úton a Vízügyi szakközépiskola építése, amire 25 millió forintot szántak, miközben az iparnegyedben 5 millió forintból éppen elkészült a tanműhely első üteme. Nem állt ilyen jól az új Centrum, aminek a helyén 18 lakást kellett szanálni, és 1974. február végére ígérték a terület átadását az építőknek. Az Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) illetékesei viszont már akkor jelezték, hogy az alvállalkozók késlekedése miatt csúszni fog a 46 milliós beruházás átadása. (Fotó: Nagy Zsolt)

Volt egy mindezeknél hosszabb távú, és nemcsak betonban meg téglában, hanem szellemi termékben és kutatókban mérhető álom is ekkoriban Szolnokon. Az Élelmezésügyi Minisztérium ugyanis úgy döntött, hogy Szolnokra helyezi a Cukorgazdasági Kutató Intézetet, amit a város már csak azért is üdvözölt, mert legalább hatvan tudós és kutató ide települését prognosztizálták. Sajnos nem tudom, hogy a 100 millió forintosra tervezett projektből semmi vagy csak valamicske valósult-e meg, mindenesetre a teljes kiépülését az intézetnek 1980-ra tervezték. (Fotó: Nagy Zsolt)

Az viszont tény, hogy 1974 februárjában Goldoni Két úr szolgája című darabját mutatta be a Szigligeti Szombathy Gyula főszereplésével, közben pedig már próbált is a társulat, hiszen Bor József rendező kezei alatt magyarországi ősbemutatóra készültek, az Esőcsinálók musical változatának színpadra állításával. És, ha még ez nem lett volna elég, a társulat tagjaninak többsége éppen forgatott is, merthogy a Magyar Televízió Urbán Ernő Írott malaszt című novellájából készülő tévéfilmjében szinte csak szolnoki színészek játszottak. Ehhez képest - a mából nézve - tényleg kis színes, hogy ekkoriban napi 17-18 ezer üveg üdítőt palackoztak a Szesz-, Üdítőital és Műjéggyártó Vállalat szolnoki üzemében, ráadásul a cég a Verseghy előtti kút vizéből éppen ásványvíz palackozására is készült. Hogy közben akár a színházban, akár az üdítőgyárban valakit lázba hozott-e a SZÜV új beruházása, az R20-as számítógép üzembe helyezése, nem tudom, azt azonban rögzítsük, hogy ötven évvel ezelőtt az ország egyik legnagyobb computere 128 Kbyte teljesítményű volt.