A Forgószél és Szolnok

Szűk két héttel ezelőtt már felidéztem a szolnoki 1956-os forradalmi eseményeket, azok helyszínein keresztül. Akkor sétát javasoltam, hiszen az egykori szovjet emlékművek, a megye- és a városháza tulajdonképpen egy óra alatt körbejárható. Ma már tudjuk, hogy Szolnok - ha nem is az itt élők, hanem az ide érkezők révén - sokkal jelentősebb szerepet játszott a forradalom leverésében, mint annak kitörésében, és ennek a folyamatnak a helyszínei is ismertek és felkereshetőek. Ehhez azonban egy séta már kevés, hiszen a város két vége között, egymástól több kilométerre vannak azok a helyek, amelyek a Forgószél hadműveletben szerepet kaptak 1956 novemberének első napjaiban.

Besenyszögi úti rádióadó

Ha nem időrendben, hanem valamilyen lineáris útvonalon akarunk közlekedni, akkor a túránkat tulajdonképpen a városon kívül, a Besenyszög felé vezető úton, a Millér után ma is álló rádióadónál kell kezdenünk. Ezen a helyen már 1956-ban is állt egy fontos adótorony, ami elsősorban a Magyar Rádió országos terjesztőhálózatának volt a része, de itt az Alföld közepén viszonylag nagy vételkörzetet lefedett. A rádióadót a Forgószél hadművelet első fél órájában elfoglalták a szovjet csapatok elsősorban azért, hogy épségben az új hatalom kezén maradjon, másodsorban pedig azért, nehogy valakinek eszébe jusson nekik nem tetsző "műsorhoz" felhasználni. Ma már tudjuk, hogy ennek az adónak semmi köze nem volt Kádár János ominózus november 4-ei beszédéhez.

A rádióadótól a város felé haladva megállhatunk egy pillanatra a Mester utcai volt szovjet laktanyánál is, ahol a második világháború vége óta tartózkodtak szovjet csapatok. Ennek a főleg lőszer és eszközök tárolására használt laktanyának csak háttér szerep jutott az 1956-os eseményekben, de nem férhet kétségünk ahhoz, hogy 64 évvel ezelőtt ezen a környéken is komoly mozgolódás lehetett.

Városmajor úti szovjet laktanya

A Forgószél hadművelet legfontosabb szolnoki helyszíne a másik nagy, Zagyván túli szovjet laktanya volt a mai Városmajor, az akkori Vöröscsillag úton. November 1-je és 4-e között itt volt a Forgószél hadműveleti vezetési központja, és itt tartózkodott a Varsói Szerződés haderejének főparancsnoka, Ivan Szergejevics Konyev marsall, a magyar forradalom katonai leverője. Ugyancsak ezen a helyen volt Mihail Szergejevics Malinyin, aki a valószínűleg a politikai vonalat képviselte. November 3-án pedig minden bizonnyal járt itt Zsukov marsall, mint szovjet honvédelmi miniszter. Tehát a magyar forradalom és főleg a budapesti felkelés leverésére itt készültek fel a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok vezetői, és innen adták ki a végleges parancsot 1956. november 4-én, hajnali 4 órakor a katonai akció megkezdésére, majd innen indult a vezetés Budapest irányába.

Magyar Rádió szolnoki stúdiója

Túránk következő állomása a Magyar Rádió egykori Kolozsvári úti szolnoki stúdióépülete lehet. Szolnok máig legeredetibb formájában megmaradt sztálinbarokk épületét az ötvenes években húzták fel a mai buszpályaudvar mögött, hogy az ország életében egyre fontosabb szerepet játszó tömegkommunikációs eszköz, a Magyar Rádió helyi bázisa legyen. Tulajdonképpen a rendszerváltás óta mindenki számára világos lehet, hogy ahhoz a bizonyos Kádár-beszédhez ennek az épületnek sincs semmi köze. A kutatások jelen állása szerint az valahonnan a Kárpátaljáról, mozgó katonai rádióállomásról hangzott el. Ennek ellenére tény, hogy a Vörös Hadsereg november 4-én hajnalban ezt az objektumot is elfoglalja, azaz egyszerűen tankkal ledöntve a kerítést, betörtek az épületbe.

Egykori pártbizottság

Nem időrendben haladva, 1956. november 4-e estéjének a fontos helyszíne a túra következő állomása, a mai Mária és Baross utca sarkán álló egykori Deutsch-ház (a nyolcvanas években az Autóker boltja). Itt működött ugyanis az állampárt megyei és városi szervezete, ahol aznap este 17-18 óra körül Kádár János is megjelent. A reggel óta már a városban tartózkodó Kádár, a Hősök terével és az SZTK-val szemben lévő épületben találkozott 15-20 megbízható, helyi pártfunkcionáriussal, és az országban kialakult helyzetről beszélt. Későbbi visszaemlékezők szerint Kádár szovjet tisztek társaságában érkezett a találkozóra, amiről aztán pár nappal később a Magyar Rádió is beszámolt.

József Attila úti laktanya

Kádár Jánosról ma már tudjuk, hogy azokban a novemberi napokban nem járt sem a Magyar Rádió szolnoki épületében, sem a Megyeházán, ahol ennek ellenkezőjét hirdető tábla volt a díszterem előtt egészen 1989-ig (a cikk első képe). Kádár november 4-én délelőtt repülővel érkezett a szandaszőlősi katonai bázisra, majd azonnal a József Attila úti szovjet laktanyába ment, amit csak a fent említett találkozó idejére hagyott el. Az egykori 68-as laktanya azonban az a hely, ahol 4-én Kádár bejelenti kormánya megalakulását, és ahonnan egy pihenőnap után, november 6-án, egy szovjet tankban ülve elindul Budapestre. Minden bizonnyal ez, illetve az 1956-os események körüli hazudozás is hozzájárult ahhoz, hogy Kádár, egy 1969-es szolnoki látogatáson kívül többé nem járt a városban.

Szandai repülőtér

Túránkat tulajdonképpen két laktanyánál is befejezhetjük. A József Attila úti szovjet bázishoz közelebb lévő Rékasi úti magyar laktanyánál, ahol november 4-én hajnalban lövöldözés tört ki a szovjet és a magyar katonák között. A "csupán" két halálos áldozattal járó összecsapás elfajulását Szathmári József százados bátor fellépése akadályozta meg.

A másik végpont pedig a túra legtávolabbi helye, a már említett szandaszőlősi katonai repülőtér lehet, ami az októberi eseményekben is komoly szerepet kapott. November 1-jén azonban megérkeztek ide a szovjet csapatok, akik akkor még csak a terület egy részét vették birtokba, hogy aztán 4-én hajnalban lefegyverezzék a magyar katonákat, ezzel is biztosítva az ide érkező szovjet repülőket.

Mindezek mellett az 1956-os forradalmat leverő Forgószél hadművelet helyszíneinek tekinthetjük a városból kivezető valamennyi főutat, amit a 60. szovjet tüzét hadosztály már november 3-án este lezárt, hogy aztán Szolnok felé fordított ágyúcsövekkel várja a további parancsot. De fontos helyszínek voltak a folyókon átívelő hidak, és tulajdonképpen a 4-es út városon átvezető szakasza is, amiken már október 24-e óta komoly szovjet csapatmozgások voltak. Egyes vélemények szerint Szolnokra azért ragadt rá később a "kis Moszkva" elnevezés, mert az itteniek nem állították meg a főváros felé induló szovjeteket.

Aminek azért nem sok realitása lett volna. Azokban a novemberi napokban nemhogy mellékszerep vagy asszisztálási lehetőség jutott volna a szolnokiaknak. Csupán helyszín voltunk a világ legnagyobb hadseregének felvonulásához.

(A cikk legfontosabb forrásai a Szolnok 1956 weboldal és a Magyar Nemzeti Levéltár JNK-Szolnok Megyei Levéltárának e témában írt cikkei.)