Ő még csak most tizennégy

Az egyik első cikk egyike. Azt hiszem, minden szavát tudom vállalni, bár azt sajnálom, hogy igazi riportok végül nem születtek.

Szubjektív élményportál (1xVolt: 2010. március 23.)

Március elején helyére került a világhálón a blogSzolnok, március közepén pedig egy szolid reklámkampány is elindult a népszerűsítésére. De mindez kit érdekel? És ki az, aki ezt csinálja? Nagyon szubjektív interjú. Amolyan "Előszó helyett".

http://www.blogszolnok.hu/1xvolt_szubjektiv_elmenyportal

A blogSzolnok indulásakor is voltak választások, plakátok és vélemények. Emlékszik még valaki erre a pártra? Pedig csak 14 éve volt.

Egyáltalán nem örülök, hogy egy 13 éves írásom kapcsán jövőbelátással kell "vádolnom" magamat.

Jegyzet a jövőből (Naplóm, 2011március 9.)

Elhiszem, hogy bizonyos országok féltve őrzik a titkot. Nem vitatom, hogy nálunk vannak a legzordabb telek. Tudomásul veszem, hogy itt évek óta mindenki rosszul van fizetve, és egyébként is minden, mindig más miatt van. De, hogy minden tavaszra elfogynak az útjaink?

http://www.blogszolnok.hu/naplom_jegyzet_a_jovobol

Majd mesélhetem, hiszen fotókkal is igazolni tudom, hogy amikor a blogSzolnok indult a "kutya még nem ette meg a telet". Mert valakire fogni kell!

Megint azt fogják gondolni, hogy hergelem a szolnokiakat, meg mindenféle egyéb terveim vannak, pedig csak megdöbbenek, hogy a helyi uszodákról 12 éve írt cikk, kisebb javításokkal ma is megjelenhetne.

Uszodaálmok (Felénk, 2012. március 7.)

Valószínűleg nem lesz ünnepi megemlékezés a Damjanich uszoda bezárásának közelgő ötödik évfordulóján. Mert miközben az elmúlt fél évtizedben sorra folytak a megyében is a fürdőberuházások, Szolnok azon két megyeszékhely egyike maradt, ahol a tanmedencéken kívül nincs fedett uszoda.

http://www.blogszolnok.hu/felenk_uszodaalmok

A blogSzolnok képarchívuma immár 14. éve épül. A digitális fotózás miatt nem, hány darab kép van már benne. Az viszont biztos, hogy akadnak köztük dokumentum értékűek.

A blogSzolnok archívumába keresgélve sokszor rá kell döbbennem, tényleg "rohan az idő". És arra is, hogy azért vannak jó és állandó dolgok Szolnokon. Például a Tisza mozi, amiről 9 éve írtam meg, hogy 60 éves. Azaz ma már 69.

Demeter Istvánék ünneplése (Felénk: 2015. március 10.)

A Tisza mozi 60. születésnapján rendezett vetítés mindannak az eszenciája volt, amit Demeter István negyedszázada építget. Ráadásul egy rá, rájuk oly jellemző ünnep sikeredett: az ünnepelt adott ajándékot. És nekünk nem marad más, minthogy megköszönjük mindazt, amit A Tisza jelent.

http://www.blogszolnok.hu/felenk_demeter_istvanek_unneplese

Ha majd ráérek, készítek egy statisztikát, hogy miről írtam a legtöbbször a blogSzolnokon. Most csak úgy érzésre teszek ide egy képet, egy épületről és inkább nem idézem azt a rengeteg érzést, amit felszínre hozhatna.

Kevés jobb dolog történhet egy ilyen helyi portállak, mint amikor hivatkoznak rá, idézik, beszélnek az írásairól. Számomra a legkedvesebb A víztorony szelleme című szolnoki mesém, ami tényleg önálló életre kelt. Elhitték, elhiszik és továbbadják.

A víztorony szelleme (Szolnoki mesék: 2016. június 14.)

Gyerekként nem hittem benne, de kicsit féltem tőle. Aztán középiskolásként már én is ijesztgettem vele a kisebbeket az Eötvös téren. Évtizedek óta azonban eszembe sem jutott. Mígnem egyik este, műszak után, láttam - valamit. Először azt hittem, valamelyik hülye gyerek mászott fel a toronyra. Másodszor káprázatnak gondoltam. De most már hajlok arra, hogy elhiggyem anyám történetét.

http://www.blogszolnok.hu/tortenet_szolnokimesek_24

A blogSzolnok első "ráncfelvarrásakor" indult el a legszubjektív rész, amolyan néhai tárcanovella helyként. Ebből lett aztán 2014-től a Szolnoki mesék, aminek első két éves terméséből született A megmozdult világ című kötetem.

Azokat a hozzászólásokat, kommenteket, olvasói leveleket szeretem a legjobban, amelyek kiegészítik, új információkkal gazdagítják az általam leírtakat. Sőt, azokat is, amelyek kijavítanak és helyre tesznek.

Döbbenetes (Levéltár: 2017. március 7.)

Jól eső érzéssel tölt el, hogy a Mártírok úti, pusztuló altiszti házakról írt cikk milyen sokakat megmozgatott. Aminél csak az a jobb, hogy sokakkal ugyanazt gondoljuk ezekről a házakról.

http://www.blogszolnok.hu/leveltar_dobbenetes

A már emlegetett blogSzolnok képarchívum legszomorúbb darabjai számomra azok a fotóim, amelyek olyan épületeket örökítettek meg, amelyek már eltűntek. A legjobban azok fájnak, amelyek nemcsak állhatnának, de akár meg is újulhattak volna a város örömére.

A blogSzolnok indulásának 10. évfordulójára sok mindent terveztem. A második blogSzolnoki mesék elkészült, a 10 év fotóiból válogató kiállítás azonban csak egyszer kerülhetett a falra, ahogy a személyes találkozóra épülő események is elmaradtak. Merthogy mire ünnepeltem volna, bezárt a világ. De ezt akkor még nem tudtam.

BSZ10: Önmagam kérdezem (Kérdezem: 2010. március 6.)

Néhányan felháborodnak amiatt, hogy a blogSzolnok cikkei nincsenek aláírva, ezért nem tudják, ki a szerző. A blogSzolnok egy "onemanshow", azaz egyedül írom, szerkesztem, fotózom, név az impresszumban. A 10 év ünneplését tíz, magamnak feltett kérdéssel fejezem be.

http://www.blogszolnok.hu/kerdezem_onmagamat_kerdezem

A 15. születésnapon talán újra előveszem ezeket a tablókat. A 20. alkalmából meg esetleg csinálok újakat. Mert, most úgy tervezem, hogy blogSzolnok lesz holnap is, jövőre is, meg még évek múlva is. Köszönöm, hogy velem tartottak! Tartsák meg jó szokásukat!