Máglyarakás a Centrumból
2021. október 17.
A néhai Centrum önkiszolgáló étterem belsejét mutató kártyanaptárról megjelent cikkhez érkező hozzászólásokat rendszerezni sem volt könnyű. Megannyi kellemes emlék például a máglyarakásról.
Csné P. Erzsébet: Három étel, amit nagyon szerettem ott enni: sertéssült pirított velővel, sárgaborsó leves sült sonkadarabokkal, na és a fánkjuk. Nyami!
És - tudom, ezzel nem kezdünk mondatot - megfizethető volt.
K. Jutka: A babgulyásuk sem volt elhanyagolható.
Csné Magdi: Szuper volt a Rákóczi-túrós. A habról jutott eszembe.
B. Ferenc: Isteni zúzapörköltet csináltak.
G Gerzsonné: Azt én is nagyon szerettem, és a máglyarakás is nagyon finom volt.
T. Lászlóné: Remek volt.
K. Emília: Most is jó lenne egy ilyen kis étterem! Nem csak a "meki".
Sz. Kriszti: Mi is sokat jártunk oda. Ott ettem először máglyarakást jó nagy habbal a tetején.
H. György: Azok az ízek, azok az árak. Felejthetetlen.
V. N. Anita: Mennyi bélszínrolót, sült krumplit, máglyarakást ettem ott suli után.
T. Eleonóra: Azóta sem ettem olyan finom máglyarakást, mint ott.
B. Pál: Olcsón és jót lehetett enni.
F. József: Nekem sem kevesebb emlékem fűződik a Centrumhoz. Egyet leírok:
- Kérek egy rántott kacsamájat!
- Rántott húst mondott ugye?
- Igen azt, köszönöm.
Azonnal rájöttem, hogy baj lehet a májjal. A kedvencem volt, tudta a kiszolgáló, később el is mondta, nem akarta, hogy csalódjak.
Amikor sokat mentem az üzemekbe - volt sok jegyem - és hétvégére 10-12 Rákóczi-túróst hazavittem.
Sz. Miklósné: De sokat ettünk ott.
Cs. Mátyásné: Még mi is jártunk a kollégákkal oda ebédelni.
M. Péter: Volt előfizetés, klasszikus papír ebédjegy formában. A környékbeli hivatalokból is jártak oda ebédelni, dél körül jó hosszú sor volt, nem ritkán az étterem előtt. A menü egy nagy táblára felpattintott műanyag betűkből állt, ha valami elfogyott, akkor úgy rémlik X-et raktak elé. Délután javarészt már csak X-et lehetett kapni... Legendás a gyümölcsleves, a rántott borda, szerencsés napokon sült krumplival, valamint (nekem legalábbis) a sólet. Rákóczi-túrós többnyire volt, ritkábban madártej is.
T. Bandi: Mondjuk jól főztek. És a bejárattól jobbra voltak kézmosók.
Sz. É. Lilla: No és a Rákóczi-túrós meg a kistányér nagyságú szalagos fánk. A máglyarakást már mások is írták. Ahhh!
H. Zoltánné: Én szerettem, ott ebédeltem, ha tehettem. Jól főztek.
S-né E. Zsuzsa: De finom volt a gyümölcslevesük. Többször ettünk ott szaftos krumplit. Vagyis nem kértünk pörköltet, csak egy kis szaftot a krumplira és a megtakarított pénzt csokira költöttük. Jó biznisz volt.
B. M. Enikő: Nem sokszor ugyan, de én is ettem ott, nem esett útba, de ahogy emlékszem, jó kaják voltak.
K. Katalin: Nekem is kellemes emlék, egyszerűen szerettem.
Őszintén mondom: amikor megírtam az Album rovat bejegyzését arról a kártyanaptárról, aminek egyik sarkában a szolnoki piac mellett egykor működő Centrum étterem belseje is látható, nem hittem, hogy ennyien és így fognak emlékezni rá.
Ismeretlenül is kalapot kell emelnem a Centrum étterem üzemeltetői és szakácsai előtt, mert ha valakikre, illetve a munkájukra bő negyedszázad múltán - de többségében három-négy évtized távlatából - így emlékeznek, akkor nagyon tudhattak valamit. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy a Centrum nem egy elit étterem volt, hanem az olcsó árakon, egyszerűen kiszolgáló, korabeli "gyorsétterem", ami levette a városlakók válláról a hétköznapi ebéd problémáját. És, mint látható, egy ilyen éttermet is lehetett jól, emlékezetesen csinálni.
Örülök, hogy legalább így emléket állítottunk egy remek hely, kiváló dolgozóinak, akik közül néhányan talán még tudják a máglyarakás, a Rákóczi-túrós vagy éppen a zúzapörkölt receptjét. Adják tovább! A becsületes vendéglátás titkával együtt!
Bajnai Zsolt
szerkesztő
