Két békás kút volt
2017. június 04.
A kollektív emlékezet segítségére lehet annak, aki Szolnok múltjában bolyong. Mert kideríti például, hogy a Verseghy-parkban valóban két békás szökőkút volt még valamikor a 60-as évek elején is.
Május végén jelent meg a "Mintha két szökőkút látszana" című írás a blogSzolnok Album rovatában (http://www.blogszolnok.hu/album_mintha_ket_szokokut_latszana), amire szinte azonnal jöttek érdekes és hasznos reakciók.
(Két hozzászóló nevét - a Levéltár rovatban alkalmazott gyakorlattól eltérően - azért írom ki teljesen, mert sokszor segítenek Szolnok múltjának a megértésében, és ez alkalommal is olyan információkkal szolgáltak, amiket csak megköszönni tudok nekik.)
Halász Géza
Igen, két egyforma békás-vízköpős szökőkút volt még az 50-es, 60-as években is. A park felújításával tűnt el a híd felőli. Mielőtt a Dami lelátója megépült, nagyjából a lelátó alsó felénél volt a strand határa, illetve a régebbi kicsi lelátó. (Sőt, még korábban egyáltalán nem volt lelátó) Ennek vonalába esett a kerek napozó, ami egyúttal a strand délnyugati sarka is volt, onnan a melegvizes medence (a brűgölő) felé vezetett a kerítés. A strand területe csak később bővült a mai rózsakert nagy részéig.
Makai István József
1960-ban még megvolt mind a kettő. (A mellékelt légifelvételt is István osztotta meg - A szerk.)
B-né Sz. Henriette
Én is 2 szökőkutas-békás medencére emlékszem.
F. Kati
Ha még kell erősítés, én is határozottan két szökőkútra emlékszem.
F. Lászlóné
És az aranyhalakra! Igen két szökőkút volt, édes zöld békákkal!
B. Ferenc
Nem drágám! Egy az a szökőkút. Aztán megváltozott a vízterület belső rendszere. Gyermekkoromban történt mindez. Később eltűnt a békák mindegyike (majd egy-egy belső kertben megjelentek), és megjöttek az új békák. Bár semmi közük nem volt az előző békákhoz, de megvannak és a miénk. Gond van valami, ha nincs, lépjünk tovább? Köszönöm!
Bár az eredeti cikkben erősen kételkedtem abban, amit azon az 1935 körül készült képeslapon láttam, azaz hogy két békás szökőkút lett volna a Verseghy-parkban, Halász Géza, Makai József és a többi levélírónak hála most már ki merem jelenteni: kétségtelen a két kút. Hozzátéve, hogy mindez még inkább inspirál arra, hogy Szolnok legrégebbi és legnagyobb közparkjának a múltját és változásait, sőt akár a város életében betöltött szerepét is alaposabban feldolgozzam.
Az utolsónak idézett megszólaló, B. Ferenc sem veheti el sem ettől, sem a város múltjáról való gondolkodástól a kedvem. Sem akkor, ha primitív megjegyzéseket tesz közzé, sem akkor, ha csak az FB-n megjelenő képek és lead alapján próbál okoskodni azt megelőzően, hogy magát az egész cikket elolvasná. Persze az FB használatát és az internet etikettjét is tanulni kell, ami alól sem az életkor, sem a "fogadatlan prókátorság" nem ment fel. Bár, ha valaki szeret magából hülyét csinálni, nem akadályoznám ezen nívós elfoglaltságában.
Ellenben mindenkinek várom az érvekkel alátámasztott kritikáit, megjegyzéseit, hozzászólásait, emlékeit, érzéseit, ugyanis ezek nélkül a város múltja nem ismerhető meg, sőt napról-napra vesztünk el fontos részleteket. A blogSzolnokkal nem kinyilatkoztatni akarok, hanem értelmes gondolkodásra és beszélgetésre ösztönözni. Aki képes az ilyesmire, tartson velem! Mert sok mindent nem tudunk arról a helyről, ahol élünk.
Bajnai Zsolt
szerkesztő
