Felénk

TVSZ (12.): Szolnok első említéséről

2018. december 19.

Szolnok idén 943 éves. Már, ha születése évének elfogadjuk első írásos említését, amihez annak idején a 900 éves évfordulót kötötték. Gondoltam, megnézem a Garamszentbenedeki apátság alapítólevelét. Ám ez bő félezer éve nincs meg. Tanultam Valamit Szolnokról.

(ÉV VÉGI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2018. augusztus 30-án jelent meg először.)

Szolnok születésnapját az ezredforduló óta szeptember 1-jén, a Pest-Szolnok vasútvonal 1847-es megnyitásának évfordulóján ünnepeljük. Ugyanakkor hagyomány az is, hogy a város napján egy annyi szeletes torta készül, ahány éves Szolnok. Idén ez 943 szeletből fog állni, merthogy a hetvenes évek óta a kollektív emlékezet úgy tartja, Szolnok születésének éve azonos az első írásos említésével. Azaz a Garamszentbenedeki bencés kolostor alapító oklevelével, amit 1075-re datálnak és I. Géza király uralkodása idején született.

De miért éppen a Garamszentbenedeki oklevél lett a város születési anyakönyvi kivonata?

Lehet, hogy tévedek, de eddig nem találtam nyomát annak, hogy erre a bizonyos 1075-ös említésre a hetvenes évek előtt hivatkoztak volna úgy, mint Szolnok születésnapjára. Annak ellenére sem, hogy az említés már a XIX. század elején ismert volt, sőt nem sokkal később történészi viták tárgyát képezte. Csak a saját prekoncepciómat tudom idebiggyeszteni. A város történetének eddigi legnagyobb, sok tekintetben összefüggő beruházásait valamilyen jeles évfordulóhoz kívánta kötni az akkori hatalom, és ehhez kapóra jöhetett, hogy "hazánk felszabadulásának" 30. évfordulója és egy történeti forrás keletkezésének kerek ünnepe azonos évben lehet. Főleg, hogy a hatvanas-hetvenes években a szocialista fejlődés útjára lépett városok előszeretettel próbálták sok száz éves múltjukat is bizonyítani. Így semmi meglepő nincs abban, hogy a bő évtizeden át tartó városátépítést a "900 éves Szolnok" szlogennel - ma talán azt mondanák: ez volt marketing vagy a politikai kommunikáció - lehetett letakarni. Ami azonban az elmúlt szűk fél évszázad alatt a kollektív városi emlékezet része, sőt sarokköve lett.

De mi is ez a bizonyos Garamszentbenedeki alapító oklevél?

Történelmi tanulmányaikból talán sokan emlékeznek arra, hogy Szent István halálát követően trónviszályok és viszonylag sok és rövid ideig uralkodó király jellemezte a XI. századi Magyarországot. Ebbe a sorba illett I. Géza (a mellékelt ábrázolás őt mutatja) is, akinek apja I. Béla néven volt rövid ideig király, unokaöccse Salamonként ült a trónon, majd öccse I. László - később Szent László - néven kezdett uralkodni, és mindez 17 év alatt történt. Géza apjával és öccsével Salamon ellen harcoltak, akit végül Lászlóval közösen a Mogyoródi csatában győztek le 1074. március 14-én, ami után királlyá koronázták. Ezt követően került sor a Garam folyó völgyében - a mai Szlovákia területén - a Garamszentbenedeki bencés apátság megalapítására, ami történészek szerint ekkor már egy ideje épülhetett.

Na, de hogy jön a képbe Szolnok?

A király pontosan tudta, hogy az államszervezet szempontjából is fontos apátságot nem elég megalapítani, annak olyan javakat kell adni, amiből az fenntartható, működtethető. Ez a bizonyos alapító oklevél éppen azokat a birtokokat sorolja, amelyeket I. Géza a bencéseknek adományozott az ország 13 vármegyéjéből. Többek között Szolnok és környékbeli - a Millér, Kengyel és Szanda is felbukkan a szövegben - javakat is. A lényegében tételes felsorolásban olvasható tehát a város neve, ami jelenlegi tudásunk szerint a település első írásos említése.

Azonban...

Nem kell nagy fantázia vagy történészi képesség annak belátásához, miszerint ahhoz, hogy egy települést a király érdemesnek ítéljen adományozásra, egy apátság fenntartásához való hozzájárulásra, annak már jó ideje léteznie, sőt prosperálnia és valamiféle leltárban is szerepelnie kellett. Tehát Szolnok biztosan idősebb, mint az első említése. Már maga a név is felbukkan személynévként 1046-ban a Gellért püspök haláláról szóló dokumentumban, sőt egy 1018-as említést is tényként kezel a történetírás. Az sajnos nem világos, hogy a személynév és a helynév mikor válik eggyé.

Ugyanakkor az alapítólevéllel van egy kis gond. Mert mint Szőke Melinda a Garamszentbenedeki apátság alapítólevelének nyelvtörténeti vizsgálata című remek dolgozatában írja az oklevél datálásaként három évszámot szokás feltüntetni. Az eredeti oklevél megírását, azaz 1075-öt, illetve 1124-et és 1217-et, amikor átírták, lemásolták az első példányt. Ami bevett dolog volt a középkorban, hiszen ezek a dokumentumok pereket, tulajdonviszonyokat, jövedelmeket dönthettek el. Így talán nem is csodálkozhatunk azon, hogy olykor ezek a dokumentumok hamisításnak estek áldozatul, azaz egy-egy másolás után nem pontosan az szerepelt bennük, mint eredetileg.

Az a helyzet, hogy a Szolnok születésének évét alátámasztó 1075-ös oklevél nincs is meg. Utolsó nyoma a XVI. század első éveiből való, amikor egy bizonyos Andree Sary-hoz került, aki viszont nem akarta visszaadni jogos tulajdonosának, a garamszentbenedeki apátnak. Legyinthetnénk, hogy ez ugyan fájó, de legalább az átiratai megvannak. Ám azok sincsenek meg. Viszont tudjuk, hogy az 1217-esbe 1237-ben és 1270-ben is belenyúltak, azaz olyan részekkel egészítették ki, amik az eredetiben nem lehettek benne. Szőke Melinda az állítja erről a Szolnoknak is fontos dokumentumról, hogy "I. Gézának a garamszentbenedeki apátság részére szóló adományát tehát a II. András korára hamisított másolatból ismerjük." És, ha ez nem lenne elég, mindehhez hozzá kell tenni: az eredeti oklevél hitelességét illetően sem egységes a történész szakma. Egyesek nemcsak azt vonják kétségbe, hogy I. Géza 1075-re datált oklevele létezett, de a II. István korabeli 1124-eset is. Azaz lehet, hogy a város első említése, csak két évszázaddal későbbi.

Mit tehet egy szolnoki, aki még lokálpatrióta is?

Mindaddig, amíg nem bizonyítják minden kétséget kizáróan, hogy az 1075-ös oklevél nem létezett, addig azt kell vallanunk, hogy a következő latin sorokat 943 évvel ezelőtt vetették papírra: "Iuxta Zounuk super aquam, que vocatur Meler, dedi XV domus servorum cum terra sua, que magna est, terminatam propriis terminis, et ipsam aquam ad piscandum, quantum in termino illius terre est." (A Meler nevű, saját határaitól határolt víz felett, Zounuk mellett adtam 15 háznépnyi szolgát saját földjével, amely nagy, és magát a vizet halászatra, amennyi annak a földnek a határán belül van.)

Boldog 943. születésnapot Szolnok!

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Túlélő képeslap
Viszonylag nagy példányszámban készülhetett ez a képeslap, ha a kiadása után minimum hét évvel még kapni lehetett. Ezt a példányt 1915 nyarán küldték Szolnokról Pestre, közel hét évvel az ácsolt Tisza-híd pusztulása után.

Az Album további képei
 

AKB

Bringázz a dzsungelben?
Szeszélyes és csapadékos a június. Ezt fűkaszával és kaszát fogó emberrel se lehet bírni. Avagy tekintsük extra szolgáltatásnak, szolnoki turisztikai attrakciónak, hogy a déli városrészben embermagasságú gazdzsungelen át vezet a kerékpárút. Nem csodálkoznék, ha valamelyik bozótból Sir David Attenborough lépne ki kamerával, mert itt forgatja a legújabb, vadvilágban játszódó természetfilmjét.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szomorú lány a Vegyinél
Hamarosan 40 éves lesz a mohásodó fejjel szomorkodó lány a Tiszai Vegyiművek főbejárata közelében lévő, ma már gondozatlan parkban. Az idén elhunyt Simon Ferenc alkotása még akkor született, amikor a beruházók és az nagy cégek költöttek a képzőművészetre.

A Szoborpark további képei