Felénk

Rendszerváltó év Szolnokon: 1989. szeptember

2019. október 07.

Elindul a színház felújítása. Katasztrofális Szolnok belvárosának a közlekedése. A Skálában akár valutáért is lehet autóalkatrészeket venni. Olyan pártok nevei tűnnek fel, akikről se előtte, se azóta nem hallottunk. Nem mai hírekből, a rendszerváltás évének cikkeiből szemezgetek.

Harminc évvel ezelőtt, az évad első nagyszínházi bemutatójának napján jelentette be Schwajda György direktor, hogy négy pályázó közül az akkor még jugoszláv, zágrábi székhelyű építőipari cég újíthatja fel a Szolnoki Szigligeti Színházat. Senki sem sejthette, hogy mire szűk másfél évvel később elkészül az épület, Jugoszlávia már csak romjaiban, egy pusztító háború küszöbén fog létezni, és két köztársasági elnök jelenlétében avatják majd fel az épületet. Persze azt, hogy 1989 szeptemberében valami készül, nemcsak a színház épülete körüli lezárások mutatták, hanem az is, hogy a szobaszínházban a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) helyi szervezete tartott fórumot az úgynevezett Tabán ügyről és a helyi tájékoztatásról. Leginkább talán azért, mert az évad első bemutatójának - Ahogy tetszik - a rendezője az a Fodor Tamás volt, aki hat hónappal később a párt színeiben indult az egyik szolnoki parlamenti mandátumért. A színház felújítását ekkor körülbelül 500 millió forintra tervezték, amihez a város 40 millió forintot szavazott meg.

Ha valaki párhuzamot vélne felfedezni a három évtizeddel ezelőtti és a mai történések között, akkor had szolgáltassak ehhez egy másik adalékkal. A nyolcvanas évek végére egyre katasztrofálisabb Szolnok közlekedése, a 4-es számú főút belvárosi szakaszán, a Pelikán Szálló előtti rész az ország egyik legforgalmasabb főútja. És bár a Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén megállapították, hogy jól halad az új Tisza-híd építése, az is elhangzik: általában fél óra kell a Belvárosi hídon történő átkeléshez. Amin alig segítenek a forgalom gyorsítására és szabályozására bevetett ötletek. Ekkor készül el a Petőfi úti kereszteződés jelzőlámpája, ami az első napon csak kiborítja a szolnokiakat. De ugyanekkor kerül mai helyére az ÉPFA-nál lévő buszmegálló párja. És, ha nem lenne elég a baj, azért futóversenyt is rendeznek a hídon át.

Más beruházások, építkezések is zajlottak akkoriban a városban. Folyamatosan adták át a Szántó körúti 93 lakásos társasház lakásait, Szandaszőlős központjában pedig elkezdődött a panel sorházak építése. Zajlott, vagy inkább cammogott a Damjanich Múzeum felújítása, aminek következtében bizonyos programokat le kellett mondani. A Varga rekonstrukciója is utolsó szakaszába fordult, és bár szeptember második hetében nem tanítással - mindenféle tanítás mentes munkanapokkal -, nem a saját épületében - a Technika házában, az MMIK-ban -, de mégiscsak elindult a gimnáziumban a tanév. Elkezdődött a Tisza város felőli támfalának a felújítása is, először a Vártemplomhoz közeli részeken. A 170 millió forintos beruházás terveiben akkor az szerepelt, hogy a támfaltól öt méterre egy második vasbeton falat is emelnek, aminek sorsáról már semmit sem tudni.

Még működtek, sőt fejlődtek a helyi gyárak. A Szolnoki Dohányfermentálóban például 100 millió forintos beruházással nyugati gépeket helyeztek üzembe, ami mai áron minimum egy, de lehet, hogy 10 milliárd forintnak felel meg. Ezt követően a feldolgozás is megindult, aminek befejezését 1991 februárjára prognosztizálták. A Szolnoki Cukorgyárban is befejeződött a nyolc hónapos karbantartás, és szeptember közepén elindult az 520-550 ezer tonnásra tervezett kampány, ami nemcsak a gyárban dolgozók és családjainak megélhetését, de a környező téeszek és a szállító cégek alkalmazottainak a kenyerét is biztosította.

Hogy közülük hány embert érintett a devizaszámla-nyitási láz, az nem derül ki a korabeli lapokból. Az viszont egyértelműen látszik, hogy a valutaszabályok liberalizálása után - magyarul a dollárra, márkára éhes államot onnantól kezdve nem érdekelt, kinek, honnan van nyugati valutája - versenyt futottak a bankok és az utazási irodák az addig dugiban tartott pénzekért.

És bár az előző hónapban az hangzott el, hogy kormányzati szinten igyekeznek megálljt parancsolni a kettős valutarendszer kialakulásának, ez Szolnokon nem nagyon sikerült. Az egyébként 10, születésnapját ünneplő Skála Tiszavidék Áruházban például valutáért árusító autóalkatrész részleget nyitottak, mintegy 1500 féle árucikkel, 1 millió schilling (osztrák fizetőeszköz volt) értékben. De a megyei napilapban sorra jelentek meg a valutáért új és használt autókat kínáló cégek hirdetései, miközben a Merkúr autósorszámainak is fix helye volt a lapban.

Ha már a cikk elején napjainkkal vonható párhuzamosságokat említettem, akkor had hozzak erre egy újabb példát, bár lehet, ez ellenkező előjelű. Szeptember révén a megyei napilap a helyi tanévnyitókról is beszámolt. A felsőoktatásban zajlókról is. Szolnokon harminc évvel ezelőtt konkrétan három ilyen intézmény működött. Az Ady Endre úti Kereskedelmi és Vendéglátóiipari Főiskola szolnoki tagozatán miközben 91-en vették át a diplomájukat, 150 első kezdte meg tanulmányait. Ugyancsak elindult a képzés Szandaszőlősön a Kilián György Repülőtiszti Főiskolán, és bizony volt még 32 frissen beiratkozott hallgatója az MSZMP Politikai Főiskolájának is a Tiszaligetben.

Egy hónap múlva már az MSZMP se volt meg, de arról majd a következő részben írok. Most elégedjünk meg annyival, hogy miközben feloszlik az MSZMP bírósági alapszervezete - merthogy az igazságszolgáltatásnak függetlennek kell lennie -, a szolnoki "fehérházban" TIT nyelviskola nyitja meg a kapuit, sorra alakulnak a különböző pártokok helyi szervezetei. Meglepő, de csak szeptember elején jelenik meg egy mínuszos hír a Fidesz helyi szervezetének a megalakulásáról, amit Balla György Széchenyi lakótelepi címére jegyeznek be. Ugyancsak először tart hivatalos eseményt a helyi SZDSZ, miközben az MDF már a saját piacát indítja a Széchenyin. És bár a megyei napilap még nagy terjedelemben foglalkozik az MSZMP kongresszusára való készülődéssel, a megyei és a városi tanács ülésein meghívottként az ellenzéki pártok is részt vehetnek, dolgozni kezd a helyi Ellenzéki Kerekasztal, annyi párt neve tűnik fel, hogy szinte felsorolni is lehetetlen, főleg, hogy többségük pár hónap alatt el is olvadt.

Bár nem rengette meg a helyi közéletet, azért érdemes egy sajtótörténeti mozzanatra is felhívni a figyelmet 1989 szeptemberéből. Lekerül a Néplap fejlécéről a "Világ proletárjai egyesüljetek!" felírat, illetve szeptember 22-től nem az MSZMP megyei napilapjaként, hanem politikai napilapként határozza meg magát az újság. Az ellenzéki pártok sejtették, hogy mindez "parasztvakítás", hiszen az MSZMP vagyonát képező cég lett a lap kiadója, és a főszerkesztőt sem sikerült elmozdítani. Azt persze ők sem gondolhatták akkor, hogy pár hónap múlva egy külföldi cég kezére játsszák az újságot. A főszerkesztő pedig évekig szolgálja majd azokat, akik 1989 szeptemberében a leváltását szorgalmazták. De hát, ez is a rendszerváltás egyik feldolgozatlan és kibeszéletlen momentuma.

(Az archívm képek a Verseghy Ferenc Könyvtár és az Arcanum arhívumából valók.)

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Eltűnt kávéház
Valamikor az előző századfordulón működött egy kávéház a Baross és a Szapáry utcák kereszteződésében. Hungária volt a neve, és valahol a ma büféként működő aluljáró helyén állhatott. Hogy mikor tűnt el?

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A városrész jelképe
Szandaszőlős jelképe vagy címere is lehetne a városrész kvázi főterén 2014 óta álló Szőlővivők című alkotás. Pogány Gábor Benő szolnoki születésű és Szolnokon is élő és alkotó, Munkácsy-díjas szobrászművész "háromalakos" műve tulajdonképpen egy kút a Lengyel Antal téren.

A Szoborpark további képei