Pusztuló szolnoki házak (2.)

A Kossuth Lajos úton 1891 óta álló bíróság, az 1924-ben ráhúzott második emelettel együtt Szolnok egyik meghatározó középülete, aminek az elmúlt 125 évben az ítélkezés mellett volt néhány más funkciója is. Működött itt egyetemi kar, de ha jól tudom levéltári iratoknak is helyet adott, sőt egyfajta ?igazságügyi palotaként? a különböző szintű ügyészségek is székeltek az épületben, hátsó része pedig a büntetés-végrehajtást szolgálja. Szolnok legrégebbi háromszintes háza - a Varga - mellett, a Megyeházával szemben, a bő százéves biztosítós bérház szomszédságában azonban egyre katasztrofálisabb állapotban van az épület homlokzata. Amire nem mentség, hogy a közeli Kaszinón is lenne mit renoválni.

A Dózsa György utcai homlokzaton szinte már több a vakolat nélküli felület, mint az ép. Egy-két helyen úgy néz ki a fal és a lazuló burkolat találkozása, hogy tényleg csak a szerencse tartja össze őket. A Kossuth utcai, főbejárat felöli oldal is siralmas, azt pedig, hogy belül mi van, sajnos vagy szerencsére nem tudom. Mindenesetre elkeserítő, hogy miközben két modern ügyészségi palotát is sikerült felhúzni az elmúlt évtizedben a közelben, Szolnok e fontos épülete az enyészeté. Vajon meddig?

Ezt a kérdést a Tisza szálló kapcsán is fel lehetne tenni, főleg, hogy a 2011-es tulajdonosváltás komoly rekonstrukciókat ígért a ma már 88 éves épületen. Évtizedeken keresztül volt nemcsak szolgáltatásai, hanem elhelyezkedése és külleme miatt is a város büszkesége ez az épület, amit ma nem lehet úgy megkerülni, hogy ne akadjunk "Omlásveszély" feliratokra, vagy több négyzetméternyi lehullott vakolatra, félelmetes repedésekre. Tudom, hogy az étterem, a rendezvényterek, a szálló és a fürdő is működik, és ezek szolgáltatásainak minősége nem feltétlenül függ össze az épület állapotával, de valahol mégiscsak ránk nézve szégyen, ami a Tiszával történik. Azzal is tisztában vagyok, hogy az egykor városi kölcsönből épített szálló ma magántulajdon, de nem hinném, hogy tétlenül kellene megvárni, amíg végleg az enyészeté lesz.

Nem sok reményre ad okot a Tisza-part másik, szinte az egész városból látható épülete, az 1935. július 18-án átadott, a Nostra Általános Közraktár és Kereskedelmi Rt. által építtetett tárház állapota sem. Valószínű, hogy Szolnok legnagyobb ipari emléke lehetne ez a több blokkból álló, lassan két évtizede üresen álló épületegyüttes. Amiről a fém kiegészítőket - például a két fő tömböt összekötő vashidakat - már eltüntették, és lassan egyetlen ép ablaka vagy falfelülete sincs. Pár éve szó volt arról, hogy lakásokká alakítják, de a tervezőasztalnál tovább nem jutott az ötlet. Hogy éppen kinek a tulajdona, és neki mi a célja, nem tudom, azt azonban nem hiszem, hogy valaha eredeti funkcióját visszanyerhetné. Így előbb-utóbb vagy elbontják egyszer - ami nagyon szomorú lenne -, vagy találunk neki valamiféle közösségi funkciót. A RepTár közelében akár kiállítótér is válhatna belőle, amihez hasonlóra - mármint ipari épületből kulturális térré alakításra - számtalan helyről lehetne jó példákat hozni.

Ennél talán egyszerűbben megoldódhatna a Tárháztól pár lépésnyire lévő, úgynevezett vasúti kolónia épületeinek sorsa. Az egykor a járműjavító és a MÁV alkalmazottainak - nemcsak munkásoknak, de komoly besorolású tisztviselőknek is - otthont adó lakótelep akár Szolnok egyik modern skanzenje is lehetne, ha éppen nem bérlakások pusztulnának bennük. A különálló tömbökön itt-ott még felfedezhetőek az eredeti spaletták és díszítések, ám a legtöbb helyen olyan állapotban vannak ezek a német városokat idéző házak, hogy komoly fantázia kell szépségük és lehetséges hasznosításuk felfedezésére. Pedig micsoda attrakció lehetne a kialakuló gyáriparhoz kapcsolódó lakáskultúrát és élettereket bemutató lakótelepi skanzen.

Hogy az innen kicsit távolabb lévő MÁV Járműjavító Művelődési Házat - ami szerintem valamikor a XIX. század végén épülhetett - mire lehetne rentábilisan használni, arra csak kósza ötleteim vannak. Hátsó oldala, komolyabb beavatkozások nélkül, bármilyen, az elmúlt százötven évben játszódó film díszlete lehetne, míg a Kőrösi út felöli részen a Rákosi- vagy a Kádár-kort lehetne egyszerűen megeleveníteni. Az egykor koncerteknek, talán mozinak és színháznak, illetve különböző önszerveződő csoportoknak helyet biztosító épület jelentős része ma üresen pusztul. Tudom, nem lehet mindenből múzeumot csinálni, de talán jó helyen lenne itt a szolnoki vasúti járműgyártást és javítást bemutató kiállítóhely, amiről mindig beszélünk, de megmutatni sehol sem tudjuk. Avagy remek ifjúsági ház és próbaterem komplexumot varázsolhatnánk belőle, mert itt aztán senkit nem zavarna egy kis zaj.