Nagy Lajosra emlékezve
2014. szeptember 12.
Az egykori Nemzeti Szálló - ma két bank - falán, a Szapáry utcában van egy emléktábla, ami Nagy Lajosra, a neves íróra emlékeztet, aki 1932-ben három hetet töltött városunkban. A tábla helye és szinte minden sora magyarázatra szorul.
Nagy Lajos (1883-1954) nem szerepel az irodalom tankönyvekben, és nem hinném, hogy az utóbbi néhány évtized népszerű, nagy olvasottságú szerzőjeként említhetnénk. Főleg, hogy munkásságát leginkább a novellák és a korabeli igényes szociográfiák jellemzik, tehát messze nem a ma népszerű irodalom. Életrajzát olvasgatva nem volt egy hétköznapi figura. Ráadásul annak ellenére elismerés övezi a munkásságát - többek között a Nyugat szerkesztőjeként is működött -, hogy már az első világháború előtt baloldalinak és szocialistának vallotta magát, és ezzel élete végig nem hagyott fel. Igaz, messze nem úgy volt baloldali, ahogy ezt a dolgot a második világháború után hazánkban interpretálták. Így bár 1948-ban elsők között kapott Kossuth-díjat, lényegében mellőzöttségben halt meg. Egyes irodalomtörténészek úgy emlékeznek: a hazai irodalmi élet csak a temetésén döbbent rá, hogy halála micsoda veszteség.
Tehát, amikor a Szapáry utcai emléktáblát észrevesszük, annak ellenére fogadjuk el "a neves író" feliratot, hogy esetleg semmit nem olvastunk Nagy Lajostól, és nem is nagyon tudunk róla semmit. A neves jelző szorosan összefügg szolnoki tartózkodásával is, hiszen azért tölthetett három hetet a városunkban, mert 1932 januárjában - többek között Füst Milán, Gellért Oszkár és Szabó Lőrinc társaságában - átvehette a Baumgarten-díjat. Ami nemcsak a kor legjelentősebb irodalmi elismerését jelentette, de több ezer pengő pénzjutalmat is. Akkor, amikor ugye havi 200 pengő már nagyon jó fizetésnek számított. Az egyébként nincstelenségben felnövő, és az anyagiak terén soha sem sikeres Nagy Lajos számára a díj - amit utána még kétszer megkapott - azt jelentette, hogy viszonylag gondtalanul utazhatott Magyarországon. És járt többek között Szolnokon.
A Szapáry utcai tábla alapján nem egyértelmű, hogy a Nemzetiben, az akkor új Tiszában vagy a város valamelyik másik szállodájában szállt-e meg, az azonban egyértelmű, hogy a Nemzeti kávézója volt a kedvenc szolnoki helye. Amiről a fiatalabbak kedvéért érdemes annyit megjegyezni, hogy a második világháború előtt, a mai bankfiókok helyén működött, utcai terasszal. Tehát ez a tábla egy kicsit arra is emlékeztet, hogy egykor a városban igazi kávéházak is működtek, illetve a ma romos épület valamikor milyen fontos szerepet tölthetett be Szolnok életében.
Azt persze nem tudom, hogy pontosan mi támasztja alá a tábla azon sorát, miszerint "Itt született meg híressé vált novellája az 1919. május is", viszont az tény, hogy az 1919-es proletárdiktatúra idején játszódó írás negatív hősét, valóságos szolnoki személyről mintázta. Amivel csak azt akarom mondani, hogy irtó büszkék lehetnénk erre, hiszen a magyar irodalomtörténetnek rettentő kevés szolnoki vonatkozása van. És ezt még az sem homályosíthatja el, hogy az 1919. május baloldali szemszögből ábrázolja az akkori eseményeket egy vidéki városban.
Nagyon sajnálom, hogy a tábla állítására vonatkozó sorok kissé homályosak. Nekem úgy tűnik, ez a tábla vagy másolat, vagy egy korábbi eltávolítást követően került vissza - talán - az eredeti helyére. Ha ez így van, akkor jó lenne tudni, hogy kik, miért és honnan szedték le az eredeti táblát. Már csak azért is, mert Magyarországon az ilyesmi nagyon hozzátartozik egy emléktábla történetéhez.
(Frissítés /2017. február 21./: Jakatics Árpád nyugalmazott tanár levelében arról tájékoztatott, hogy "Valkó Mihály, mint magyar szakos tanár és osztályfőnök saját osztályának tanulóival - bizonyos kutatómunka és szervezkedés nyomán - elérte, hogy Nagy Lajosnak emléktáblája lett Szolnokon". Ezt a táblát azonban ismeretlen barbárok megsemmisítették, így a ma látható emléktábla annak egy újravésett és kiegészített változata.)
