Felénk

Csernobil és Szolnok

2021. április 26.

A Szolnoktól mintegy 900 kilométerre, Keletre lévő ukrán város 1986. április 26-án hajnalban iratkozott fel a világtörténelem lapjaira. A szombati katasztrófáról három nappal később adott először hírt a megyei napilap. Címlapra három hét múlva került a téma, helyi cikkről szó sem lehetett.

A csernobili Lenin Atomerőmű 4-es számú blokkjában 1986. április 26-án hajnali egy és kettő óra között - tehát magyar idő szerint még előző nap éjfél előtt - következett be az a robbanás, amely nemcsak helyben, de több száz, sőt ezer kilométerre is éreztette hatását, és amire sokan a Szovjetunió és a szocialista tábor koporsójába vert egyik legelső, de legsúlyosabb szögként tekintenek. A katasztrófa időpontjából adódóan az aznap megjelent megyei napilap természetesen nem adhatott hírt a balesetről - hiszen a lapzárta, azaz a nyomdába adás előző eset volt -, így a mából nézve kedélyes témákkal foglalkozó újság került több tízezer (akkoriban valahol 40-50 ezer körül lehetett a példányszám) ember kezébe. A címlapon szó volt a KISZ megyei közgyűléséről, Szolnok középtávú pénzügyi tervéről - amely a lakásépítést, az iskolafejlesztést és az egészségügyi ellátást helyezte előtérbe -, a külpolitikai oldalon Líbia amerikai bombázásáról, Reagan elnök ázsiai útjáról, beljebb pedig az egy éves Martfűi Szövetkezeti Sörgyárról. A kis színesek között beszámolót lehetett olvasni a szórakoztató zenészek közgyűléséről, sőt egy képes hírt arról is, hogy Budapesten felbukkant az első háromajtós Lada Szamara.

Mivel vasárnap nem jelent meg újság, azt gondolhatnánk, hogy az április 28-ai, hétfői szám már beszámolt a balesetről. A maghasadás és az emberiség kapcsolatáról azonban csak abban a rövid írásban volt szó, amely Franciaország Csendes-óceáni kísérleti atomrobbantásáról számolt be. Egyébként 3 oldalon keresztül a megyei KISZ küldöttgyűlés volt terítéken, miközben az olvasókat talán sokkal jobban érdekelte, hogy a szolnoki pólósok azon a hétvégén megnyerték a Dobó István kupát (kvázi a vidékbajnokságot), a Tiszaligeti sportcsarnok előtt kemping kiállítás nyílik, a strandok pedig készülnek a szezonra.

Az máig nem teljesen világos, hogy Magyarországon ki adott hírt először a csernobili balesetről. Vannak olyan beszámolók, amelyek szerint a KFKI csillebérci atommag-kutató intézetének a munkatársai már aznap telefonon hívogattak pesti és megyeszékhelyen lévő óvodákat, hogy ne engedjék ki az udvarra a gyerekeket, ám a szabad szombat miatt a dátummal kapcsolatban vannak kétségeim. Azt is lehet olvasni, hogy a balesetről már aznap este beszámolt a Petőfi Rádió, de csak egyszer, mert azonnal kivették a hírblokkból Csernobilt. Elterjedt vélekedés, hogy Magyarországon Bedő Iván, a Kossuth Krónika műsorának szerkesztője tette először adásba a BBC-re hivatkozva a katasztrófáról szóló hírt április 28-án, hétfőn este, amiért másnap büntetést kapott. A magam részéről ezt is kétkedéssel kell, fogadjam, ugyanis a Szolnok megyei pártbizottság napilapja 29-én, kedden már beszámolt a balesetről.

Márpedig ahhoz, hogy 29-én a lap második oldalára, a külpolitikai rovatba bekerüljön egy ilyen írás, azt 28-án, hétfőn délután, Budapesten jóvá kellett hagyni, le kellett küldeni Szolnokra (is), ahol betördelték, majd nyomdába adták az egész lappal együtt, még jóval este nyolc előtt. A meglehetősen szűkszavú "Szerencsétlenség a csernobili atomerőműben" című cikk a szovjet hírügynökségre (TASSZ) és a moszkvai Vremja című híradóra hivatkozva, elbagatellizálva, semmitmondóan írt a katasztrófáról: "A szerencsétlenség okáról, a reaktor sérülésének jellegéről, az áldozatok számáról és a károk mértékéről nem ismertek részletek."

A következő két napban sem kapott nagyobb teret az esemény. Április 30-án "Intézkedések Csernobilban" címmel arról írt a lap, hogy "összeomlott a reaktor épületszerkezetének egy része, megsérült a reaktor, és bizonyos mennyiségű radioaktív anyag szivárgott ki". Beszámoltak két ember haláláról, illetve a Lengyelország észak-keleti részét elérő radioaktív felhőről, valamint arról, hogy az NDK-ban és Csehszlovákiában semmi változást nem érzékeltek. Magyarországról, pláne Szolnokról e tekintetben egy szó sem esett. És talán nemcsak azért, mert Kádár János angyalföldi látogatása, a május elsejei elismerések nagyobb hírértékkel bírtak. Ma már hátborzongatóan hat, hogy a korabeli lapba mégis befért pár sor a radioaktivitásról. A "Szolnok megyei fizikatanárok sikerei" című írás illusztrációja ugyanis a fiatal Molnár Lászlót (ma a Varga igazgatója) mutatja, aki számítógéppel (HT-1080Z) és GM-csöves számlálóval a radioaktív bomlást vizsgálja. Vajon az ő műszerei érzékelték-e, hogy baj van?

A Csernobillal összefüggő magyarországi helyzetről május 1-jén írt először a megyei napilap, amikor a valószínűleg központilag kiadott cikk végén - az orosz és a lengyel beszámolók után - pár sorban megjelent, hogy "hazánkban a sugárzás várható szintje sem éri el a kritikus értéket". Ne felejtsük el, hogy ezen a napon volt a "munkásmozgalom legjelentősebb nemzetközi ünnepe", amikor Szolnokon is több ezren vonultak végig zászlók és jelszavak alatt a Beloiannisz és a Kossuth utcán egészen a Tiszaligetig. Ahol aztán egész napos majális várta az embereket, akik valamikor három-négy óra körül egy hatalmas nyári záport kaptak a nyakukba. Hogy abban az esőben mi minden mosódott ki a légkörből, talán már soha sem fogjuk megtudni.

Arra azonban tisztán emlékszem, hogy a semmitmondó hazai híradások ellenére egyre többen tudták: valami baj történt a nagytestvérnél. Tisztán emlékszem, hogy nagynéném megtiltotta az akkor óvodás korú gyerekeinek, hogy a játszótéri csapból igyanak. Anyám azon gondolkodott, hogy a friss salátával meg retekkel mi legyen. Az információkat részben a Szolnokon is fogható Szabad Európa Rádió terjesztette, részben bátyám hozta Szegedről, ahol jugoszláv adókat fogtak, miközben Ausztria felől is érkeztek a hírek. Például a kelet-európai élelmiszer export leállításáról, a beutazások korlátozásáról.

A Szolnokon megjelenő Néplap címoldalára először május 7-én került ki a Csernobil szó, igaz, csak annyi, hogy a 2. oldalon írnak a témáról. Addig naponta egy-egy anyag jelent meg a balesetről, amelyekből azért szépen kirajzolódik, hogy több tízezer embert kellett kitelepíteni, sok a sérült, sőt maga a szovjet miniszterelnök is a helyszínre látogatott. Ugyanakkor az is, hogy a szovjet propaganda miként igyekezett a NATO tagországok és az USA aknamunkájának beállítani a tragédiát, ami Moszkva szerint nem volt nagyobb, mint az előző 15 évben történt közel 150 atomerőmű-baleset bármelyike. (Ma már tudjuk, hogy de, nagyobb volt.)

Az igazi fordulatot talán május 15-e hozta el, amikor a megyei lapban is címoldalra került Mihail Gorbacsov előző napi moszkvai beszéde, ami már a katasztrófa súlyosságáról szólt. Azt hiszem, utána már senki sem próbálta kisebbíteni a bajt, ami nemcsak a csernobili reaktort repesztette meg, de a kommunista országok elhallgatásra, titkolózásra, félretájékoztatásra és mások hibáztatására épülő kommunikációs gyakorlatát is. Szomorú, hogy egy tragédiának kellett kieresztenie a "szellemet a palackból", ami néhány év alatt megváltoztatta a rendszert, eltüntette a kommunista hatalmakat, átalakította Európát és a világot.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Szolnok széles főutcája
Az ehhez az 1903. augusztus 30-án feladott képeslaphoz használt fotót a mai Varga épületének legfelső emeletéről, a Kossuth tér felé néző ablakból készítette Ragács Gyula. Annak ellenére, hogy jó ideje írok régi szolnoki képeslapokról, házakról, utcákról, e felvételt nézve ugrott be egy nagyon fontos kérdés.

Az Album további képei
 

AKB

Táblát kellene cserélni
Minden tiszteletem és elismerésem a szolnoki rotarysoké. De! Ha már a város egyik legszebb parkjában ültetett emlékfa mellé kis táblát is helyeznek, nem lehetett volna előbb átolvasni? Vagy, ha már nagyon sietni kellett, és az eseményig nem lehetett javítani, másnap nem kerülhetett volna egy hibátlan a helyére? Vagy nem tűntek fel a hibás ékezetek, a rossz helyen lévő vessző és felesleges b betű? A Facebook posztok erre utalnak. Tiszteletem jeléül szívesen kifizetem a javított táblát, ha hajlandóak a cserére.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Az első ipari formatervező emléke
A Kossuth tér és a Táncsics út sarkán bő fél évszázada díszíti a "lordok háza" nyugati homlokzatát Dózsa Farkas András valószínűleg "Tudomány és művészet" című alkotása. Elhelyezéséről, leleplezéséről szinte semmit se lehet tudni, pedig alkotója a hazai ipari formatervezés úttörője.

A Szoborpark további képei