[1xvolt]
Vendégposzt: Merengés
2010. november 26.
Merengő Krisztus. A szobor már 1800 óta áll a Madách utca és a Templom utca találkozásánál. Gyerekkoromban, az 1960-as években még Szomorú Jézus szoborként ismerték a szolnokiak. Csicsman György írása.
Merengő Krisztus. A szobor már 1800 óta áll a Madách és a Templom utca találkozásánál. Az utóbbi időben, régi szolnoki fotók között tallózva így olvastam a szobor megnevezését: Merengő Krisztus. Gyerekkoromban, az 1960-as években még Szomorú Jézus szoborként ismerték a szolnokiak. Szerintem ez az elnevezés illik jobban rá. Régebben, ha valaki megkérdezte tőlem, hogy hol lakom, elég volt azt mondani, hogy a Szomorú Jézus szobor mellett. Akkor még mindenki tudta, hogy az hol van. Manapság nehezebben tudom elmagyarázni, mert nem ismerik a szobrot. Sőt, sokan a Tisza mozit sem tudják, hogy hol van, a Belvárosi Nagytemplomról nem is beszélve.
Az interneten megnézve az ilyen ábrázolású szobrok neve általában Búsuló vagy Szomorú Krisztus. Azt, hiszem XIX. századi ábrázolásmód lehet, és a ferences templomok környékére jellemző.
A szolnoki szobor előtt 1849. március 5-én ellovagolt Damjanich János a huszárjaival. Hallotta, amikor a román tüzérek Szolnokot lőtték az I. Világháborúban, és 1944 júniusában az amerikai bombázók zúgását, amikor a vasútállomásra zúdították halálos terhüket.
Aztán jött a szocializmus, de a szegény szoborra ez sem hozott semmi jót. Az 1960-as évektől kezdődően rendszeresen letörtek róla valamit, kalapot, vagy fél dinnyét tettek a fejére, meg amit el lehet képzelni, minden ocsmányságot elkövettek vele. Végül, 1988-ban sikerült a talpazatáról úgy ledönteni, hogy a szobornak a feje is letört.
Mivel a szobor mellett laktam, és ez nagyon felháborított, rögtön siettem a Mária utcai telefonfülkébe, hogy bejelentsem a rendőrségnek. Természetesen a bejelentéshez elkérték az összes adatomat. Délután, amint hazajöttem a munkából, csöngettek. A bejárati ajtó előtt két marcona közeg áll velem szemben.
- Maga a Csicsman György? - kérdezték, holott az ajtóra ki volt írva a nevem. Aztán jött egy fogósabb kérdés.
- Maga jelentette be, hogy azt a szobrot ledöntötték? - Mutatott a háta mögé a szerv mivel nevén nevezni nem merte, vagy nem tudta. Természetesen igennel feleltem. És jött a legkeményebb keresztkérdés.
- Maga vallásos?
Na, itt már felment bennem a pumpa. Mondtam, természetesen római katolikus vagyok, csak azt magyarázzák meg, hogy ez miért lényeges az ügy szempontjából. Az lenne inkább a fontos, hogy nyomozzák ki, ki tette tönkre a város tulajdonát képező szobrot, amelyet valamikor emberek alkottak, építtettek, ápoltak, gondoztak. Nem válaszoltak. A feladatot teljesítették, találtak egy vallásos bejelentőt.
A szobrot körülbelül fél év múlva restaurálva visszahelyezték a talpazatára. Azonban a töviskoszorúból egy turbánszerű valami lett. Nem sokáig örülhettünk, mert hamarosan a szolnoki éjszaka alkoholtól fűtött kemény legényei a nádszálat is kitörték a kezéből.
1993-ban újból felújították a baldachinjával együtt, sőt még világítást is kapott. Az ünnepélyes átadáskor még virágládákat is hoztak a szobor mellé, amiket az ünnepség végén persze elvittek. A szoborátadáskor döbbenten láttam, hogy a töviskoszorú nem került vissza, sőt a nádszál is végleg eltűnt Jézus kezéből, csak a bíbor köpeny maradt meg. A restaurálást végzővel szóba elegyedve rákérdeztem, miért nem az eredeti állapotába, ahogy az a Bibliában is le van írva hozta helyre a szobrot. Valami homályos magyarázatba kezdett. Mire kihoztam a Bibliát, hogy bebizonyítsam igazamat már elvegyült az emberek között.
Máté evangéliumában ez a következőképpen van leírva:
"A helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, s odagyűjtötték köré az egész helyőrséget. Megfosztották ruhájától, bíbor színű köntöst adtak rá. Tövisből koszorút fontak, fejére tették, jobb kezébe pedig nádszálat adtak. Aztán térdet hajtottak előtte, és így gúnyolták: "Üdvözlégy, zsidók királya!" Közben leköpdösték, fogták a nádat, és verték a fejét. Miután így csúfot űztek belőle, levették róla a palástot, s ráadták saját ruháját. Aztán elvezették, hogy keresztre feszítsék." (Mt 27, 27-31)
A szobor állapota ismét egyre aggasztóbb. Mellette az úttest egy ponton süllyed. Baldachinja abba az irányba dől. Két vasrács már kiszakadt a helyéről, és az utolsó rácsot díszítő rézgömböt is lelopták.
Csak bízni tudok abban, hogy közel 210 év után, még viszonylag jó állapotban megmaradhat a "Szomorú Jézus" szobor, hogy az utánunk következő generációknak is ugyanazt a Bibliai üzenetet adhassa át, amit nekünk és elődeinknek.
Csicsman György
Album

A Szapáry fejlődése
Szolnok korzóján, a Szapáry úton valamikor 1912 és 1917 között kivágták az összes fát, amiket aztán több tucat csemetével pótoltak. Szerintem a közművek építése lehetett ennek az oka, hiszen e képeslappá lett fotón úgy tűnik, gyönyörű úttest épült a korzó két járdája és leendő fasora közé.
AKB

Fájó bökkenő
Csak egy apró, a díszburkolatból évek óta kiálló, koszos vasdarab. Mi itt a bökkenő? Egykor a Tisza-parti sétányra történő behajtás korlátozására került a betonba, de oda ma már az megy be autóval, motorral, aki akar. Mert ez Szolnok. Kár bármit szóvá tenni. Jól van az úgy. Csak vigyázzanak! Bringakereket gyilkoló, gyereklábat felszakító, önfeledt sétát fájdalmasan megszakító bökkenő lehet abból a vasból. Figyeljenek! Mert csak magunkra számíthatunk.
SzoborPark

Az egyik legismertebb "szolnoki"
A Monarchiában született, az első világháború végén szerzett orvosi diplomát, a koalíciós évek utolsó pillanatában lett akadémikus, a Rákosi-korban tanszékvezető egyetemi tanár, hogy 1959-ben munka közben érje a halál. Rendszerek jöttek, rendszerek mentek Hetényi Géza orvosi munkássága megkérdőjelezhetetlen maradt. 45 éve köztünk "él".