[1xvolt]
Utcasoroló (89.): Két városrész határán
2018. július 09.
Az előző századforduló óta viseli mai nevét a Csokonai út. Ám az elmúlt bő évszázadban, ha a történelmi névváltásokat meg is úszta, a városszéli, falusias utcából már-már nagyvárosias közterület lett. Ahol figyelmesen járva, a múlt ritka kincseire bukkanhatunk, a sokféle fáról nem is beszélve.
(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. május 7-én jelent meg először.)
A ma a Thököly és az Ifjúság útját összekötő Csokonai út és környéke nagyjából a XIX. század közepén, szerintem a Szolnok-Debrecen vasútvonal megépítésével lett Szolnok szerves része. Azt megelőzően is használhatták már a szolnokiak, de leginkább elszórt tanyák, hatalmas kertek lehettek itt, értékét pedig az akkoriban Szolnoknál sokkal jelentősebb Jászberény felé vezető út adhatta. Az 1857-re elkészülő vasúti töltés - ami a Tiszával együtt, lényegében körülzárta a várost - új irányt szabott a környék fejlődésének. Egyre több parasztház épülhetett errefelé, ahol még hatalmas telkeken - szérűskerteken - folyt a gazdálkodás. Nem véletlen, hogy az utca, vagy az annak mai nyomvonalához legközelebb eső közterület, az első szolnoki utcajegyzékben Csordajáró néven szerepelt. Erre hajthatták ugyanis a gazdák az állataikat legeltetni a város határába.
A környék jelentőségét csak fokozta, hogy Szolnok nagy, állatokat "forgalmazó" vásártere az előző századfordulóig az utca elejénél, a mainál jóval nagyobb Eötvös téren működött. Ahová a Jászság és Cegléd irányából is hajtották az állatokat, ráadásul a vasút viszonylagos közelsége is előnyt jelentett. Arról nem is beszélve, hogy a modern húsfeldolgozás és a hűtés megjelenéséig, a város ellátása miatt is sűrűbben voltak vásárnapok.
A Csokonai - a XIX. század utolsó éveiben az eleje még Liba sor, majd 1894-ben már Csorda - utca környéke az 1800-as évek végére még jobban beépülhetett, és ugyanolyan falusias képet mutathatott, mint a nagytemplom környéke vagy éppen a Tabán széle. Ráadásul két városrész határán is feküdt, hiszen páratlan oldala a Ferencváros, a páros pedig a Cigányváros és a Lengyel-telep része volt.
Az utca szerintem 1905-ben, Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) halálának centenáriumán kapta a mai nevét. Legalábbis erre utal, hogy Cseh Géza szolnoki utcanevekkel foglalkozó könyvében azt írja: 1906-ban bukkan fel először ez a névalak. A kiegyezés után a múltját, egyre többször az osztrákoktól való különállást kereső országban nagy "divatja" volt a hasonló közterület elnevezéseknek, így Csokonai is kapóra jöhetett Szolnoknak. Ahol talán még azt is joggal feltételezhetjük, hogy a mindössze 31 évet élt költő, a korabeli országban tett vándorlásai során Szolnokra is elvetődhetett. És bár a névadás pillanatában nem túl jelentős közterület kapta a nevét, mára azt mondhatjuk: a Csokonai Vitéz Mihály út Szolnok egyik fontos utcája lett, ahol egy-egy társasházban többen élhetnek, mint annak idején az egész környéken.
Átalakulása, városiasodása a hetvenes években kezdődött, amikor döntés született arról, hogy az alsó végére négyemeletes lakóházak kerülnek. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a vasútállomástól induló, a Mátyás király úton és a Thökölyn végigfutó házakkal mutatnak rokonságot a páratlan oldal elején álló épületek. Amelyekkel szembe, nagyjából a Bihari és a Mikes utcák közötti részre tizenöt emeletes toronyházat is terveztek, amelyek végül azért nem épültek meg, mert menetközben rájöttek: veszteséges dolog ilyeneket felhúzni. Szűk évtizeddel később azonban új lendületet kapott az utca fejlődése, hiszen egyik fontos terepe lett a különböző méretű és tervezésű társasházaknak. Amelyek építése lényegében a mai napig tart.
A páratlan oldal Szántó körúton túli része, néhány hatvanas évekbeli családi háztól eltekintve már szinte végig beépült. A páros oldalon is egyre több társasházat adnak át, ám közöttük még ritka, régi épületekre is bukkanhatunk. Van itt olyan villa, aminek inkább a színház környékén lenne a helye. Vagy éppen utcafrontra épült, hosszú, tornácos parasztház. Na és néhány olyan apró házikó is, amelyek ha a Balaton felvidéken állnának, sok millióért kelnének el, mint nyaralók. Bár, amilyen illatorgia van tavasszal a Csokonain - a különböző fákat számolni se tudtam -, a kerítések mögött itt is remek városi nyaralók lehetnének. A táblákat nézegetve azonban nem lehetnek illúzióink: a következő évtizedekben ezek a régi házak eltűnnek. Mert a nagy költőnkről elnevezett, komoly forgalmú utca még legalább fél évszázadon keresztül építési terület lesz. Aminek 2018-ban legjellegzetesebb képe az a társasházi tűzfal, amin látszik a lebontott, régi épület kontúrja, de tudható, hogy a gazos portán felhúzandó új épület előbb-utóbb elrejti majd.
Album

Pancsolás a Damiban
Ma már minimum hatvanévesek lehetnek azok, akik az ehhez a szolnoki képeslaphoz felhasznált fotón a Damjanich uszoda gyerekmedencéjében pancsoltak. Mivel nem lehet pontosan megmondani, mikor készült ez a kép, még az is lehet, bőven hetven fölöttiek az egykori pancsolók.
AKB

Így élünk
Egykor Kelet-Európa legmodernebb vasútállomás volt. Talán ezzel a kukával, oszloppal, a felső réteg alatt pedig még az eredeti festék is ott lehet. Mennyit fejlődött azóta a világ? Máshol. Igaz, nálunk már takarítószemélyzet is utazik az intercity járatokon, Szolnokon meg új a vécé az aluljáróban. A vágányok mellett tessék vigyázni, Szolnokra vendégek érkeznek! Hírünket viszik a világba. Kelet. Kelet-Európa. Egykor. Hát ez maradt.
SzoborPark

Olimpikon hátratett kézzel
Aktív sportolóként nem láthattam, edzőként és a Damjanich uszoda nélkülözhetetlen alakjaként, igen. Azt hiszem, Hasznos István nem attól lett Szolnokon legenda, hogy 1952-ben olimpiai aranyérmet nyert. Inkább azoktól a kilométerektől, amiket hátrakulcsolt kézzel tett meg a Damiban.