[1xvolt]

Utcasoroló (89.): Két városrész határán

2018. július 09.

Az előző századforduló óta viseli mai nevét a Csokonai út. Ám az elmúlt bő évszázadban, ha a történelmi névváltásokat meg is úszta, a városszéli, falusias utcából már-már nagyvárosias közterület lett. Ahol figyelmesen járva, a múlt ritka kincseire bukkanhatunk, a sokféle fáról nem is beszélve.

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. május 7-én jelent meg először.)

A ma a Thököly és az Ifjúság útját összekötő Csokonai út és környéke nagyjából a XIX. század közepén, szerintem a Szolnok-Debrecen vasútvonal megépítésével lett Szolnok szerves része. Azt megelőzően is használhatták már a szolnokiak, de leginkább elszórt tanyák, hatalmas kertek lehettek itt, értékét pedig az akkoriban Szolnoknál sokkal jelentősebb Jászberény felé vezető út adhatta. Az 1857-re elkészülő vasúti töltés - ami a Tiszával együtt, lényegében körülzárta a várost - új irányt szabott a környék fejlődésének. Egyre több parasztház épülhetett errefelé, ahol még hatalmas telkeken - szérűskerteken - folyt a gazdálkodás. Nem véletlen, hogy az utca, vagy az annak mai nyomvonalához legközelebb eső közterület, az első szolnoki utcajegyzékben Csordajáró néven szerepelt. Erre hajthatták ugyanis a gazdák az állataikat legeltetni a város határába.

A környék jelentőségét csak fokozta, hogy Szolnok nagy, állatokat "forgalmazó" vásártere az előző századfordulóig az utca elejénél, a mainál jóval nagyobb Eötvös téren működött. Ahová a Jászság és Cegléd irányából is hajtották az állatokat, ráadásul a vasút viszonylagos közelsége is előnyt jelentett. Arról nem is beszélve, hogy a modern húsfeldolgozás és a hűtés megjelenéséig, a város ellátása miatt is sűrűbben voltak vásárnapok.

A Csokonai - a XIX. század utolsó éveiben az eleje még Liba sor, majd 1894-ben már Csorda - utca környéke az 1800-as évek végére még jobban beépülhetett, és ugyanolyan falusias képet mutathatott, mint a nagytemplom környéke vagy éppen a Tabán széle. Ráadásul két városrész határán is feküdt, hiszen páratlan oldala a Ferencváros, a páros pedig a Cigányváros és a Lengyel-telep része volt.

Az utca szerintem 1905-ben, Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) halálának centenáriumán kapta a mai nevét. Legalábbis erre utal, hogy Cseh Géza szolnoki utcanevekkel foglalkozó könyvében azt írja: 1906-ban bukkan fel először ez a névalak. A kiegyezés után a múltját, egyre többször az osztrákoktól való különállást kereső országban nagy "divatja" volt a hasonló közterület elnevezéseknek, így Csokonai is kapóra jöhetett Szolnoknak. Ahol talán még azt is joggal feltételezhetjük, hogy a mindössze 31 évet élt költő, a korabeli országban tett vándorlásai során Szolnokra is elvetődhetett. És bár a névadás pillanatában nem túl jelentős közterület kapta a nevét, mára azt mondhatjuk: a Csokonai Vitéz Mihály út Szolnok egyik fontos utcája lett, ahol egy-egy társasházban többen élhetnek, mint annak idején az egész környéken.

Átalakulása, városiasodása a hetvenes években kezdődött, amikor döntés született arról, hogy az alsó végére négyemeletes lakóházak kerülnek. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a vasútállomástól induló, a Mátyás király úton és a Thökölyn végigfutó házakkal mutatnak rokonságot a páratlan oldal elején álló épületek. Amelyekkel szembe, nagyjából a Bihari és a Mikes utcák közötti részre tizenöt emeletes toronyházat is terveztek, amelyek végül azért nem épültek meg, mert menetközben rájöttek: veszteséges dolog ilyeneket felhúzni. Szűk évtizeddel később azonban új lendületet kapott az utca fejlődése, hiszen egyik fontos terepe lett a különböző méretű és tervezésű társasházaknak. Amelyek építése lényegében a mai napig tart.

A páratlan oldal Szántó körúton túli része, néhány hatvanas évekbeli családi háztól eltekintve már szinte végig beépült. A páros oldalon is egyre több társasházat adnak át, ám közöttük még ritka, régi épületekre is bukkanhatunk. Van itt olyan villa, aminek inkább a színház környékén lenne a helye. Vagy éppen utcafrontra épült, hosszú, tornácos parasztház. Na és néhány olyan apró házikó is, amelyek ha a Balaton felvidéken állnának, sok millióért kelnének el, mint nyaralók. Bár, amilyen illatorgia van tavasszal a Csokonain - a különböző fákat számolni se tudtam -, a kerítések mögött itt is remek városi nyaralók lehetnének. A táblákat nézegetve azonban nem lehetnek illúzióink: a következő évtizedekben ezek a régi házak eltűnnek. Mert a nagy költőnkről elnevezett, komoly forgalmú utca még legalább fél évszázadon keresztül építési terület lesz. Aminek 2018-ban legjellegzetesebb képe az a társasházi tűzfal, amin látszik a lebontott, régi épület kontúrja, de tudható, hogy a gazos portán felhúzandó új épület előbb-utóbb elrejti majd.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Kihalt szolnoki főtér
Szolnok főterét minimum negyven évvel ezelőtt, egy kora nyári napon, dél körül örökítette meg Csobaji Előd, a Képzőművészeti Alap fotósa. A teret akkoriban uraló Munkásmozgalmi emlékművet ügyesen elrejtette, miként az embereket is. Mintha Patyomkin-város lenne a képen, nem pedig egy nyolcvanezres megyeszékhely.

Az Album további képei
 
hirdetés BlogSzolnok ANNO - Meg nem valósult álmok

AKB

Hova visz?
Hova visz egy olyan aluljáró, amiben úgy tűnik, évek óta nem járt takarító, ami érezhetően inkább mellékhelyiség mintsem közlekedést segítő építmény, amire tényleg igaz, hogy "sz*-nak, bajnak nincs gazdája"? De ettől még Szolnokon van. Elvileg a Tiszaligetbe visz vagy onnan a belvárosi Tisza-hídra. A miénk. De mégis kié? Nem lehetne, hogy neki is fájjon egy kicsit? Mert hová visz egy ilyen elhanyagolt aluljáró? A jövőbe?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Nagy Lajosra emlékezve
Az egykori Nemzeti Szálló - ma két bank - falán, a Szapáry utcában van egy emléktábla, ami Nagy Lajosra, a neves íróra emlékeztet, aki 1932-ben három hetet töltött városunkban. A tábla helye és szinte minden sora magyarázatra szorul.

A Szoborpark további képei