[1xvolt]

Twist, kubikusok, végállomás

2024. április 11.

A mai nagyik tinédzserként még úgy twistelhettek a Járműjavító Művelődési Házának Ötórai teáján, hogy az anyukák a terem szélére állított székekről tartották szemmel a fiatalokat. Hat évtizeddel ezelőtti március, amikor már alapozták a MÁV kórházat és éppen felújították a hajóállomást.

A Mili, vagyis a MÁV Járműjavító Művelődési Háza a Kőrösi úton az egyik legnépszerűbb "szórakozóhely" volt Szolnokon a hatvanas évek elején. A ma is álló, bár jó ideje csak pusztuló épületben nemcsak mindenféle szakkörök - köztük színjátszó - működött, de rendszeresen léptek ott fel fővárosi zenekarok is, például a még a Szörényi testvérek nélküli Illés. A hely népszerű rendezvénye lehetett hatvan évvel ezelőtt a vasárnap délutánonként rendezett Ötórai tea, amit a korabeli tudósítás alapján, amolyan táncos rendezvénynek tekinthetünk. Merthogy az országba frissiben betörő twistet is táncolták a fiatalok - kíváncsi lennék, milyen zenére -, természetesen az anyukák óvó szemei előtt. A hat évtizeddel ezelőtti tudósítást író újságíró ugyanis nem felejtette el megjegyezni, hogy miközben a fiatalok az új táncot próbálgatták, a mamák a terem szélére állított székeken ücsörögtek. Más idők voltak, és nemcsak az új amerikai tánc miatt. (Fotó: Fortepan.hu)

Pedig nem is volt ez olyan régen. Főleg, ha arra gondolunk, hogy a MÁV kórházat még éppen csak alapozták. Igaz, ezzel volt némi probléma, ugyanis az építkezést nemcsak a szokatlan márciusi hideg (1964-et írunk!) hátráltatta, hanem harminc-negyven kubikus, azaz kétkezi földmozgató munkás hiánya is. Merthogy nem feledkezhetünk meg arról, hogy a hatvanas évek nagy szolnoki beruházásainál égető szükség volt élő munkaerőre, mert a markoló, a szállítószalag vagy éppen a daru és a dömper is ritkaságnak számított. Csakhogy élő munkaerőre nemcsak a MÁV kórház alapozásához volt szükség akkoriban Szolnokon, bár tény, hogy száz darab, 5-6 méter mély és 3-4 méter átmérőjű betonalap elkészítéséhez sokan kellettek. Ennyi lyukra azért volt ugye szükség, mert a vasutasok új rendelője és kórháza az egykori Zagyva-ág, a Pityó helyére épült, ahol inkább volt mocsaras, semmint stabil a talaj. (Fotó: Nagy Zsolt képén a kórház évekkel az alapozás után.)

Érdemes számba venni, hogy 1964 márciusában hol mindenhol volt szükség építkezési segédmunkásokra. A legnagyobb beruházás a szolnoki vasútállomás rekonstrukciója volt, ami akkor még nem a személyforgalmi részeket érintette, hanem a rendezőpályaudvart, a sínrengeteget. Az akkor éppen 70 millió forintos beruházáson a Betonútépítő Vállalat és a megyei építőipari vállalat brigádjai dolgoztak, feltételezhetően nemkevés talicskával és lapáttal. Miközben ehhez képest kisebb építkezésekhez is kellett a munkáskéz a belvárosban, hiszen éppen zajlott az 1-es posta felújítása, a Táncsics és a Május 1. utcában valamint a Marx parkban emeletráépítéssel próbáltak némileg segíteni a szolnoki lakásgondokon, és a Kossuth utcai Halászcsárdát is renoválták. Ha pedig mindez nem lett volna elég, a Zagyván-túli városrészben - ekkor még nem Tallinn, és pláne nem Vosztok - zajlott a szövetkezeti lakások építése, a Vöröscsillag úton az orvosi rendelő kivitelezése, és újra nekifogtak a második Zagyva-híd melletti vendéglő - ma Zagyva cukrászda - befejezésének. (Fotó: Fortepan.hu - A vasút korszerűsítése még évekig zajlott.)

A mából nézve ezeknél kicsit érdekesebb a szolnoki hajóállomás 1964. márciusi korszerűsítése, merthogy évtizedek óta szinte hihetetlen, hogy Szolnoknál valamikor személy- és teherforgalom is bonyolódott a folyón. A megyei napilapban külön hírt ért meg a sóder és a homok újbóli víziszállításának az indulása, ami az előző évben az alacsony vízállás miatt szünetelt, pedig korábban az uszályok nemcsak a szolnoki építkezéseket, de a cukorgyárat is kiszolgálták. A személyforgalom korabeli fontosságát jelzi, hogy a MAHART közel egymillió forintot fordított a szolnoki hajóállomás felújítására, sőt azt is bejelentette, hogy azon a tavaszon két hajót - a Délibábot és a Csongrádot - is forgalomba állítja. Mint a korabeli tudósításban olvasható, a hajtótársaság már csak azért is optimista volt a Szolnok környéki személyhajózást illetően, mert ez az üzletág az előző esztendőben majdnem fél évig akadozott a Tiszába szakadt ideiglenes hídszerkezet miatt. (Fotó: képeslap egy 1963-as felvétellel)

Persze hat évtizeddel ezelőtt sem volt hiány tervekből és megcsúszó beruházásokból, sőt tömegközlekedési problémákból sem. Az 1964 márciusában bejelentett tervek közül a legfontosabb, hogy Kovács József - a Szolnok megyei Tanács Tervezővállalatának vezetője - és Nagy Ferenc elkészültek a cég leendő irodaházának rajzaival, amire a Képcsarnok Vállalat bemutatóterme is felkerült. Az akkor 5 millió forintból megépíthetőnek gondolt irodaház átadási határidejének 1965 végét jelölték meg, hozzátéve, hogy ez csak akkor lesz így, ha kapnak beruházási keretet, azaz elkölthető pénzt. A tervezővállalat által megálmodott "Fradi-ház", akkor még nem a Kossuth téren, hanem a Kossuth utcában már készen volt, legalábbis a lakásokat átadták, a földszintjére tervezett bútorboltot azonban nem tudták megnyitni. A beruházó szerepét is betöltő tervezővállalat ugyanis számtalan kivitelezési hiányosságra hivatkozva nem vette át az üzlethelyiségeket. Ez azt hiszem, ugyanannyi embert érintett a városban, mint a vegyiművek felé addig zsúfoltan közlekedő buszok. Azonban 1964 márciusában a helyi napilap hírt adhatott arról, hogy a 7-es számú AKÖV (Autóközlekedési Vállalat) négy újabb buszt állított forgalomba azon a vonalon, és további két csuklós Ikaruszt is ígértek. Cserében a TVM korszerű végállomást épített fűtött váróteremmel, mellékhelyiségekkel, és személyzeti szobával. Talán mert tényleg számított a munkavállalói kényelem. (Fotó: A "Fradi-ház" a Tervezővállalat archívumában a hetvenes évek elején, földszintjén a bútorbolttal.)

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Hajók a Tiszán
A szolnoki tárház árulja el, hogy hol készült ez a fotó. Valamikor a hatvanas években, hiszen az MTH kollégium már látható rajta, viszont az ÁÉV munkásszálló még nem. Érdekessége a Tisza jobb partján horgonyzó hajók, amelyek arra emlékeztetnek, hogy egykor valódi vízi út volt a folyó.

Az Album további képei
 

AKB

Apró figyelmetlenség
Mikor lettünk beoltva gondolkodás ellen? Egy rendelő felújítása mindig öröm. Szandaszőlősön is. A bekerítést ugyan meg tudom érteni, de van vele problémám. Adott esetben a bezárt kerítéskapu és a bejárati ajtó közötti távolság. Merthogy felújítás ide, drága beruházás oda, maradtak az ajtóra ragasztott tacepaók. Rajtuk a rendelési idővel. Ami a kerítésen túlról elolvashatatlan. Ha már kerítésre futotta, egy vállalható hirdetőtábla sokba került volna? Apró, de hasznos figyelmesség lenne.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Az utolsó láng
Nehogy valakinek egészbe jusson, hogy le kellene bontani csak azért, mert Szolnok utolsó munkásmozgalmi témájú köztéri alkotása! Elhelyezkedése miatt viszonylag kevés szolnoki találkozik vele, aki pedig idegenként látja a Turisztikai központ "főterén", az sok minden másra is asszociálhat.

A Szoborpark további képei