Album



Kihalt szolnoki főtér

2019. augusztus 31.

Szolnok főterét minimum negyven évvel ezelőtt, egy kora nyári napon, dél körül örökítette meg Csobaji Előd, a Képzőművészeti Alap fotósa. A teret akkoriban uraló Munkásmozgalmi emlékművet ügyesen elrejtette, miként az embereket is. Mintha Patyomkin-város lenne a képen, nem pedig egy nyolcvanezres megyeszékhely.

Akárhogy nagyítom ezt az 1985-ben postára adott szolnoki képeslapot, egyetlen embert se találok rajta. Ami nem kis teljesítmény, ha belegondolunk, hogy a felvétel készítésének idején, történelme során legtöbben éltek Szolnok, a képen pedig mégiscsak ennek a nyolcvanezres megyeszékhelynek a főtere látható. Nem tudok másra tippelni, csak arra, hogy ez a dél körül készített felvétel - a múzeum falára vetődő faárnyék utal erre - vasárnap születhetett. Merthogy a szocializmus idején szombat déltől hétfő reggelig minden zárva volt, így a képen megörökített két üzletbe se érkezett senki. A mából nézve szinte hihetetlen, akkori emlékekkel rendelkezőként azonban mégis azt mondom, nem meglepő, hogy emberek nélküli, nappali kép készülhetett Szolnokról.

A fotó másik érdekessége - legalábbis számomra -, hogy a "fejlődő, szocialista" nagyváros főterét, az azt szinte a hatvanas évek eleje óta uraló Munkásmozgalmi emlékmű "nélkül" sikerölt megörökíteni. A felvételt ugyanis a tér és a város egyik legrégebbi épülete, a fotózáskor múzeumként és megyei könyvtárként is funkcionáló néhai Magyar Király tömbje, illetve a mellette álló házak uralják. De még a kép előterébe került "park" is nagyobb hangsúlyt kap, mint Kovács Ferenc hatalmas férfi alakja. Ami természetesen ott van az anzikszon, csak szándékosan vagy véletlenül belesimul a tér keleti végének növényzetébe.

Lehet, hogy Csobaji Előd e kép készítésekor már unta a szobrot, meg a szinte állandó, a Városháza - akkor Tanácsháza - erkélyéről készíthető beállítást. Avagy vasárnap nem volt senki, aki beengedje oda, neki meg feltétlenül új fotókat kellett szállítania a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának. Ami több évtizeden keresztül volt a munkahelye. A hetvenes évek második felétől, a kilencvenes évek elejéig ismerünk Csobaji Előd fotóiból készült szolnoki, sőt Szolnok megyei képeslapokat. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy azok a felvételek, amelyek ránk maradt képeslapok révén a retinánkba égtek a hetvenes-nyolcvanas évek Szolnokjáról, azok Csobaji objektívjén keresztül születtek. Legyen szó a Pelikán szállóról, a Verseghy parkról, a Jubileumi emlékműről vagy éppen a Kossuth tér sok-sok ábrázolásáról.

A mellékelt kép születésének pontos időpontja a felvétel alapján meghatározhatatlan, mert kijelenthető, hogy a szolnoki Kossuth tér nagyjából ugyanígy nézett ki két évtizeden keresztül. Egyedül a postára adás időpontja és Csobaji első szolnoki fotójának készítési dátuma ad némi támpontot ahhoz, hogy azt mondhassuk: 1977 és 1985 között volt ilyen a tér. Ahol számtalan, a mából nézve érdekes apróságot vehetünk észre.

Például a múzeum főbejáratának rettenetesen ronda vas-üveg kapuját. Amit parádésan keretez a zöld közműszekrény, illetve a betonkorongon álló, mégis mobil, piros szemeteskuka. Az egykori Magyar Király átadása óta eltelt bő 170 évben sokféle homlokzata volt ennek az épületnek, de azt hiszem, megállapodhatunk abban, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben volt a legsematikusabb és legkevésbé szépnek mondható. És ez talán a kép előterében látható sárga-fekete padsorról is elmondható, ami sok mindenre alkalmas volt, kivéve a téren való ücsörgésre. Bár tegyük hozzá, akkoriban a téren dübörgött át a négyes út, tele Kelet felé tartó, a környezetvédelemmel még nem igen törődő kamionnal, így egy itteni hosszabb ücsörgés pár doboz cigaretta elszívásával érhetett fel.

Érdemes észrevenni a mai könyvtár tetején, a kémények között kikandikáló kerek építményt is, azaz a más fotókon nagyon jól kivehető lőtornyot. Ami minden bizonnyal az 1956-os események után, a pártház és a munkásőr parancsnokság funkció miatt került az egykori Pénzügyigazgatóság tetejére. Mert azt nem hinném, hogy a hatvanas évek végétől középiskolai leánykollégiumként funkcionáló épület védelmére kellett volna. És persze ne feledkezzünk meg a teret keletről lezáró 1-es számú irodaház - akkoriban a megyei napilap szerkesztősége - tetején lévő fényreklámról sem, ami a monopolhelyzetben lévő bankot hirdette zöld fényével. Igen, "integetve" a tér másik oldalán abban az időben még "forgó" Casco kerekeknek.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Templomunk a háborúban
Amikor Meszlényi Imre postára adta ezt a szolnoki képeslapot, talán még nem tudta, hogy a második világháború első nagy felvonása éppen véget ért. És úgy tűnik, a legkevésbé sem izgatta, hogy Szolnok legrégebbi épületét ábrázoló fotóval üzenhet haza, hiszen az sokkal fontosabb volt számára, hogy hamarosan hat nap szabadságot kap.

Az Album további képei
 

AKB

Félbemaradt pusztulás
Nemcsak az a baj, hogy a Mária utcában egy újabb régi, szolnoki ház tűnik el. Hanem az is, hogy az eltűnés milyen hosszú ideig tart. Hónapokkal ezelőtt kezdték a bontást, aztán félbemaradt. Így ma, a járda mellett egy kibelezett ház megmaradt főhomlokzata várja a sorsát. Amit reméljük, nem valami vihar fog beteljesíteni! És nem akkor, amikor valaki pont arra sétál! Mert ez a bontás már nemcsak ronda, de életveszélyes is. Hónapok óta. Szolnokon.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A hortobágyi 12 emlékére
A Hetényi Géza Kórház egyik kis belső udvarán bújik meg egy 2013-ban elhelyezett fekete emléktábla. A 12 hortobágyi kényszermunkatábor valamelyikéből a szolnoki kórházba került és itt elhunyt kitelepítetteknek állít emléket. Talán nem haszontalan némi magyarázatot fűzni hozzá.

A Szoborpark további képei