Utcasoroló (1.): Kellner Gyula u.

Sok térképen rosszul jelölik a Kellner Gyula utca végét, hiszen az nem ér el Tisza Szálló sarkáig, csupán a megyeháza mellett lévő kamarai irodaházig. Az az irodaház azonban már a Verseghy park házszámát viseli, ahogy a mellett álló egykori megyei tervezővállalat épülete sem a Kellner Gyula utcában, hanem a Kossuthon áll. Így fordulhat elő, hogy ennek az utcának csak egy szám van a páros oldalán. És hát az 1-es számot se a sarkán keressük, hanem egy házzal bentebb.

A második világháború előtt Scheftsik István - a város kétszeres polgármesterének -, azt követően a munkásmozgalomhoz köthető F. Bede László, szolnoki származású költő nevét viselte az utca. Kellner Gyula nevét csak a rendszerváltás után kapta meg, ami egyben azt is jelenti, hogy az országban máig ez az egy közterület viseli az első újkori olimpián, maratoni futásban, harmadik helyen végzett atléta nevét.

Kellner olimpiai érméről érdemes pár szót ejteni, főleg, hogy erről sokkal többet lehet jelenleg tudni, mint az 1871-ben született atléta későbbi életéről. Kellner birkózott, úszott, kerékpározott, tornászott és súlyt emelt, ám az első újkori olimpián maratoni futásban indult. Abban a számban, ami az ókori olimpiák műsorában nem létezett, viszont a szabadságukért sokszor küzdő görögök tiszteletére bekerült a játékok programjába. Ez az 1896-os olimpiát szervező görögöknek annyira fontos volt, hogy mesés ajánlatokat tettek annak a honfitársuknak, aki megnyeri. Ez alapján nem meglepő, hogy a négy külföldi mellett 21 görög indult az 1896. április 10-i versenyen, ami akkor még nem 42, hanem csak 36,7 kilométer volt. Sokáig a külföldiek vezettek, ám végül három görög ért először a célba, mögöttük pedig negyedikként Kellner Gyula. Ám nem sokkal később kiderült, hogy a harmadik helyezett a táv egy részét kocsin tette meg, így kizárták, ami azt jelentette, hogy Kellner nyakába akasztották az első maratoni bronzérmét.

További életéréről alig találtam valamit. Annyi bizonyos, hogy Kellner Kornélként született fia a húszas évek egyik legjobb magasugrója volt, igaz már Késmárki néven. Hogy az olimpikon mikor került Szolnokra, és itt mit csinált, nem tudom, az azonban bizonyos, hogy 1940. július 28-án bekövetkezett halála után az itteni temetőben helyezték örök nyugalomba. Sírköve a Kőrösi úti temetőben a mai napig hirdeti, hogy az első maratoni futás érmese nyugszik alatta.