[1xvolt]
Utcasoroló (121): Iparunk egyik gerince
2022. március 23.
Víztorony, vasúti megállóhely és hotel is található ebben a viszonylag hosszú utcánkban, ahol több buszjárat közlekedik, mint Szolnok néhány városrészében. Akik csak a város iparával kerülnek kapcsolatba, előbb keresik fel ezt az utcát, aminek a környéke bő 300 éve lakott, mint Szolnok központját.
Számomra kicsit meglepő, hogy a Tószegi útból nyíló és a városhatáron túlra futó Piroskai - nem Piroska!- utat csak 1972-ben keresztelték el. Legalábbis ezt írja Cseh Géza a Szolnok város utcanevei című kötetben, jelezve, hogy először a város az évi térképén lehet ezzel az elnevezéssel találkozni. Miközben az utca végén 1960-ban már biztosan működött a Szolnoki Állami Gazdaság központja, és annak az évtizednek az utolsó éveire az utca közepe táján a Beton- és Vasbetonipari Művek (BVM) víztornya is elkészült, ami a mai napig távolról is jelzi, hol található ez a viszonylag hosszú, ugyanakkor kevés számozott telekkel rendelkező közterületünk.
A magam részéről egészen biztos vagyok abban, hogy a Piroskai út nyomvonala, vagy egy ahhoz nagyon közeli nyomvonal minimum háromszáz, de akár több száz éve is létezhet. Erre utal az a fej nélküli Nepomuki Szent János szobor, ami a mai utca vonalától egy kicsit bentebb - a város felé -, a vasúti megállóhely közelében található. A szobrot Kósa Károly több alkalommal is fotózta illetve feldolgozta, így tőle tudható, hogy az alkotást 1707-ben állították fel - ezzel Szolnok legrégebbi közterületi alkotása -, minden bizonnyal egy lakott terület vagy egy fontos útkereszteződés közelében. Azt gondolom, hogy a Szolnokról Abony és Kőröstetétlen felé is sokáig itt - vagy itt is - vezetett kocsiút, aminek jelentősége a Szolnok-Lakitelek-Kecskemét vasútvonal 1896-os átadásával értékelődött fel, hiszen az a környék tanyavilágának fontos közlekedési csomópontjává tette.
Az utca végénél - amit most az egykori állami gazdasági telepeken működő társaság lezárva tart - jól láthatóak az egykori tanyaközpont nyomai. Úgy tudom, sokáig nemcsak vasúti megállóhely, de úgynevezett tanyasi iskola is működött itt, a Szolnok és Vidéke Földművesszövetkezet pedig a 15-ös számú vegyesboltját tartotta fenn ezen a helyen a hatvanas-hetvenes években. A megyei napilap álláshirdetéseiből az is kibogarászható, hogy valamikor nemcsak a Szolnoki Állami Gazdaság központja - a rendszerváltás környékén utódja, a Héki Állami Gazdaság egyik telephelye - volt itt, de építőipari üzemegység, tehenészet és 500 adagos konyha is működött a területen. Ahol a mai napig jó pár család lakik. (2014-ben, amikor újra megnyitották a vasúti megállót, 28 családról szóltak a hírek.)
Mint fentebb írtam, a hatvanas évek végén itt kapott helyet a BVM, amelynek termékei nélkülözhetetlenek voltak Szolnok fejlesztéséhez. Hogy az akkor még a Tiszamenti Vegyiművek (TVM) hátsó fertályának tekinthető utca mikor kezdett "benépesülni", nem tudom, talán az elején lévő, mára elképesztő állapotba került garázssor kerülhetett ide először, kiszolgálva a valamikor jó hírű TVM lakótelepet. Az biztos, hogy 1982 elején már a Piroskai úton nyitotta meg a Kelet-Magyarországi Tüzelő- és Építőanyag Kereskedelmi (TÜZÉP) Vállalat az első Fészek márkanevű áruházát, ahol - és ez akkor hatalmas újdonságnak számított - egy helyen lehetett (elvileg) mindent megvásárolni a magánerős építkezésekhez és felújításokhoz. A később Debrecenben és Nyíregyházán is megnyíló áruházakhoz mintául szolgáló Fészek olyan jelentős beruházásnak számított a 75 millió forintos bekerülési költségével, hogy átadásán az akkori belkereskedelmi miniszter is tiszteletét tette.
Az biztos, hogy a nyolcvanas években már itt működött a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat cukrászüzeme, ami egyben tanműhelyként is funkcionált. Ugyancsak telephelye volt a Piroskai úton az ÉPFU, azaz az építőanyag fuvarozó vállalatnak, majd a papír-írószer termékek nagykereskedelmével foglalkozó Piért is megtelepedett itt. A rendszerváltás utáni első igazi lökést a 4-es út déli elkerülő szakaszának az átadása jelenthette a közterület életében, hiszen egyszeriben egy nemzetközi közlekedési folyosó szomszédságába került. A második lökést pedig a Szolnoki Ipari Park kijelölése adta az ezredforduló után nem sokkal, ami a Piroskai utat tulajdonképpen a legnagyobb iparterületünkre vezető gerincúttá tette. Így szerintem nagyon sok olyan nem idevalósi van, akiknek Szolnokról előbb ugrik be a Piroskai út, mint a város bármely nevezetessége, hiszen a nagyjából másfél tucat üzem rengeteg beszállítót, vásárlót, munkavállalót és menedzsert vonz ide. Az utca forgalmát egyébként az itt futó buszvonalak is jól érzékeltetik.
Album

Viktor 114 éves üzenete
Szigeti Henrik udvari fényképész nemcsak szakmájához érthetett remekül, de üzleti érzéke is kiváló lehetett. Ennek köszönhető, hogy Szolnokról legfeljebb 3 évvel azután már készült képeslap, hogy az anzikszok nyomtatása Magyarországon is megindult.
AKB

Apró pusztulás
A két egymásmellé rakott kép nagyjából egy év különbséggel készült a Magyar Rádió egykori szolnoki stúdiójának a Kolozsvári úti udvaráról. A bal oldali képen még viszonylag jó állapotban van az oroszlános kút, a jobb oldalin már csak a csonkja látható. Úgyhogy elmondhatjuk, ismét szegényebbek lettünk valamivel. Pontosabban egy olyan díszkúttal, ami 1952-ben még a Kossuth téri 1-es számú irodaház udvarán állt. A hetvenedik születésnapját nem élhette meg.
SzoborPark

Kisherceg és a róka
Nem hittem volna, hogy a város egyik legkedvesebb szoborkompozíciójának a múltjában is vannak idióta pillanatok, és bár alig négy évtizede állították fel, a leleplezés dátuma sem egyértelmű. Még szerencse, hogy mindez a Kisherceget és a rókát legtöbbször látó gyerekeket egyáltalán nem érdekli.