Utcasoroló (111.): Két tömb közt parkoló

Ha azt kérdezném, mi a közös Dr. Bécsi Jánosban, Tóth Ferencben és vitéz Szathmári Józsefben, talán csak a Jólét ABC mögötti, egykor Bálvány utcai lakótelepnek nevezett környéken élők vágnák rá azonnal: ugyanannak az utcának a névadói. A hozzáértőbbek persze azonnal hozzátennék, hogy ez csak nagyjából igaz, hiszen a néhai Dr. Bécsi János utca sem nyomvonalában, sem épületeiben nem hasonlított arra a két ház közé szorult parkolóból álló közterületünkre, amit most a Baross utcáról lekanyarodva ott találunk.

Az úgynevezett Nagyváros belvároshoz közelebb eső része, az Eötvös tér környéke szerintem a XIX. század második felében kezdett igazán beépülni. Ekkortájt alakulhatott ki a mai Baross és József Attila utcákat összekötő közterület, amit 1909-ben neveztek el Dr. Bécsi Jánosról (1826-1882). A nevezett úr nem sokkal Jász-Nagykun-Szolnok megye létrejötte után a vármegye tiszti főorvosa lett, és ötéves működése alatt jelentős érdemeket szerzett a járványok megfékezésében. Miként Cseh Géza Szolnok város utcanevei című könyvében is olvasható, a Szolnokon született és elhunyt orvos háza valahol a "Gólya" utáni részen állhatott. Azt sajnos nem sikerült kiderítenem, miért éppen 1909-ben, halála után bő negyedszázaddal gondolta úgy az akkori városvezetés, hogy közterületet nevezzenek el róla, miként azt sem, milyen utcanév-vesztéssel járó bűnt lehetett neki felróni 1950-ben.

Akkor ugyanis egy helyi kommunista "hősről", Tóth Ferencről (1891-1944) keresztelték el a már nem a Baross és a Horthy Miklós, hanem a Beloiannisz és a József Attila utcákat összekötő, küllemében még falusias közterületet. Tóth Ferencről egyébként annyit érdemes tudni, hogy fűrészgyári munkásként illegális kommunista lett, az Általános Munkásképző Egylet szolnoki olvasókörét vezette, illetve az 1930. február 3-ai szolnoki éhségtüntetés (ez mi lehetett?) egyik szervezője volt. Halálát pedig a város ostroma idején egy szovjet lövedék okozta. Mindenesetre már az ő nevét viselte az utca, amikor elindult a Bálvány utcai lakótelep építése és a környék lényegében 1959-től jó tíz évre építési terület lett. Előbb az utca páratlan oldalává lett, a mai Baross utcára merőlegesen álló négyemeletesek épültek meg, majd 1967-ben a mezőtúri, vörös téglával borított hosszú nyolcemeletes, 1969-ben pedig a Jólét ABC, ami tulajdonképpen félig lezárja a közterület elejét. A József Attila úti kijárat 1972-73 körül, a négyes főút városi átkelési szakaszának rekonstrukciójával szűnhetett meg.

A Tóth Ferenc utca 1976. november 2-án vonult be örökre Szolnok történetébe, amikor is az eredetileg ott álló, 1-3. szám alatti ház pincéjében felgyülemlett, szivárgó gáz felrobbant, és 24 lakást romba döntött, tizenhatot pedig megrongált. A város történetének máig legnagyobb tömegszerencsétlensége 13 halálos áldozatot követelt köztük csecsemőt, kisiskolásokat és aggastyánt is. Csak azért nem többet, mert a nyolc óra előtt pár perccel bekövetkezett detonáció idején a pár éve odaköltözött lakók többsége már munkában vagy iskolában volt. A korabeli tudósításokból kiolvasható, hogy az áldozatok megsegítésére széleskörű összefogás bontakozott ki a városban és a megyében, és talán az is elmondható: sokak számára maradt örök emlék és viszonyítási pont a szolnoki gázrobbanás. (A mellékelt fotó a korabeli napilapból való.)

A következő majdnem négy évtized a Szolnokon megszokott módon telhetett az utca életében, hiszen az újabb átkeresztelésére nem a rendszerváltáskor, hanem csak 2013-ban került sor. Akkor központi akaratra abból a szempontból kellett átvizsgálni az utcaneveket, hogy azok mennyiben köthetőek a kommunista rendszerhez. A szandai Gorkij utca mellett így találtatott könnyűnek a Tóth Ferenc utca is, ami 2013. július 1-je óta Vitéz Szathmári József (1908-1978) nevét viseli. (Igaz, ezt nem mindegyik netes utcanév-kereső tudja.) A második világháború keleti frontját megjárt, éveket szovjet hadifogságban töltő, 1950-től Szolnokon szolgáló katona talán előbb is rászolgált volna erre. Nemcsak azért, mert 1956 októberében őt bízták meg a város védelmének a kidolgozásával, 1958-ban pedig lecsukták és rangjától kitüntetéseitől megfosztották, hanem mert 1956. november 4-én megakadályozta a Rékasi úti laktanya szétlövésében rejlő tragédiát. Emlékét a Táncsics úton 2008 óta emléktábla őrzi, öt évvel később pedig egy nem túl jelentős közterületet is elkereszteltek róla.