Utcasoroló (102.): Ahol megyünk a MÁV-ra

(NYÁRI ISMÉTLÉS: Ez a cikk 2020. január 15-én jelent meg először.)

Néhány mai térkép és alkalmazás szerint a szolnoki Véső út a Kolozsvári felüljáró vasútállomás felé eső oldalán, a Jósika útból kiágazva, a garázssorok és a víztorony előtt kezdődik. Ha viszont a helyszínen is megkeressük az utca első házszámait, akkor egészen egyértelmű lesz, hogy ez a szolnoki viszonylatban is hosszú utca csak a felüljáró másik oldalán, lényegében a sínek mellett, a Fűtőházzal szemben indul. És bár utolsó háza csak az 55-ös számot viseli, az majdnem a József Attila és a Temető út találkozásánál van, egész pontosan, az egykor 605-ös néven ismert szakmunkásképző kertjének hátsó kerítésénél.

Mielőtt utánanéztem volna, meggyőződésem volt, hogy ez az utca egyidős a második szolnoki állomással, hiszen íve az első szolnoki állomást - később teherpályaudvar, ma RepTár - és a mai nagyállomás helyét köti össze. Azt gondoltam, hogy minimum 1857 óta parcellázott a környék, hiszen a vasútfejlesztés, a járműjavító kialakítása mind erre engedett volna következtetni. Szolnok első jól használható várostérképei alapján azonban egyértelmű lett számomra, hogy ez az utca csak a harmincas években nyílt meg, hiszen az 1927-es rajzon még nem, az 1937-esen pedig már szerepel. És, mint Cseh Géza Szolnok város utcanevei című könyvében olvasható1936-tól 1950-ig Nádor, azt követően pedig Véső néven szerepel a közterületeink listáján.

Annak ellenére, hogy a belvárostól távol eső közterülettel van dolgunk, azért itt is akad néhány érdekesség. Például az utca elején, az 1-es számú telken itt-ott kilátszó vasutas kolónia ház, amely nyomaiban még őrzi a régi MÁV építészet hagyományait. De ugyancsak a Véső úton áll - omladozik - az az épület is, amit minden Szolnokon vasúttal áthaladó óhatatlanul láthat: a Böhm-féle malom. Ez az a vöröses színű, ma már tető nélküli épület, ami a sínek közelében áll, de a Véső út felől közelíthető meg, és ha kicsit Nyugatabbra lennénk már biztosan fantasztikusan megmentették és átépítették volna, hiszen alig nyolcvanéves házról van szó. Mindezek mellett érdemes a még álló, leginkább a harmincas-ötvenes évekből származó régi házakat is megfigyelni, illetve a még itt is sok helyen felbukkanó, keresztáthidalós kapukat, ami több évtizeden át jellemezte az újépítésű szolnoki házakat.

A Véső utcát persze a többség nem emiatt ismeri.

Bevallom, én is 1978-ban jártam itt először, amikor úszni tanulni vittek a MÁV strand lelátó alatti, fedett medencéjébe. Majd iskolás éveim alatt a "Véső út" mindig valahogy a sporttal volt kapcsolatos, ami nem csoda, hiszen az 1920-as évek vége óta ezen a környéken terülnek el a MÁV sporttelepei. Ezek lényegében egy-egy kis közként, vagy mellékutcából közelíthetőek meg a Véső útról, de jártam én ide lőni, futni, sőt mindenféle sportbemutatókra is. És akkoriban azt mondtuk: megyünk a MÁV-ra.

Hogy mikor sportoltam utoljára ezeken a helyeken, nem tudom, de reménykedem, hogy hamarosan, újra lesz rá alkalmam. Annak ellenére, hogy az egykori Kék-Fehér étterem melletti konténerhalmon lévő tábla információi szerint már 2019. szeptember 22-én el kellett volna készülnie a beruházásnak. Annak az évnek az utolsó napjaiban azonban még csak az építkezések állását lehetett megnézni, bár a strand nagymedencéjét már sátor borította. A vívócsarnok már kész, a strandon talán csak a kertészeti és a szépészeti munkák vannak hátra, viszont a sportpályán és a bejárat előtt - ahol parkolóknak is helyet kellene csinálni - még van munka bőven. De drukkoljunk, mert jó lenne újra azt mondani, hogy megyünk a MÁV-ra.

Ami persze alapvetően át fogja alakítani a ma még csendes Véső utca életét. Hacsak nem az Indóház út - azaz a járműjavító - felől is nyitnak bejáratot, bár ez a tervrajzokon nem látszik. Illetve az is kérdés, ha elkészül minden beruházás, közösségi közlekedési eszközökkel merről lehet majd azokat megközelíteni. Nem akarok vészmadár lenni, de most úgy tűnik, lehetnek kemény csaták a Véső utcában lakók és az azt csak alkalmanként használni akarók között.