[1xvolt]

Szolnoki házak (47.): Bérház a válság évéből

2020. március 19.

Scheftsik-bazár, Angyalos ház, Horváth cukrászda, Utasellátó, Híd bisztró, Halászcsárda. Sok név illik a város legnagyobb, a második világháború előtt épült bérházára. Ott áll a Szabadság tér és a Kossuth út találkozásánál, hivatalosan a Damjanich út 1. szám alatt.

A mai Damjanich, Kossuth és Lengyel Légió utcák által határolt telek biztos, hogy Szolnok évszázadok óta lakott, az utóbbi pár száz évben pedig az egyik legértékesebb területe. A két folyó találkozásánál, a különböző hidak közelében mindig nagy forgalom lehetett a környéken. Ez persze nem mindig volt pozitív, hiszen a különböző történelmi események erre a telekre is nagyobb csapást jelenthettek, mint a város más részeire. Ettől függetlenül talán nem túlzás azt mondani, hogy mai értelemben igazán akkor értékelődött fel ez az ingatlan, amikor Szolnok megyeszékhely lett, és közvetlen szomszédságában felépült Jász-Nagykun-Szolnok vármegye székháza.

Az első fotók a XIX. század utolsó éveiben készülhettek a telekről, amikor már állt rajta az úgynevezett Scheftsik-bazár, azaz a város egyik legtehetősebb és befolyásos családjának üzletsora. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a képek alapján ez az "üzletház" úgy nézett ki, mintha a ma is ott álló épületről leemelnénk a két emeletet, és a maradék földszinti rész tetejére az előző századfordulón divatos épületdíszeket tennénk. Az itt lévő üzlethelyiségek értékét több évtizeden keresztül a híd, illetve a mai Verseghy park területén lévő vásárterek, és a Kossuth tér közelében lévő utcák piaci funkciója adta. Akik ugyanis szolnokiként vagy környékbeliként be akartak vásárolni, azok nagy eséllyel a Scheftsik-bazárba, az egymás mellett sorakozó különböző üzletekbe is benézhettek.

Arra vonatkozóan sajnos nem találtam információt, hogy a legalább fél évszázadon át létező épület bontásáról, és a telek bérházzal történő beépítéséről mikor és miért született döntés. Az azonban biztos, hogy az 1920-as évek végére a Szabadság tér szinte mindegyik, ma is meglévő háza már állt - a Varga új szárnyát kivéve -, de a Kossuth utcai palotasor épületei is szinte a mostaniak voltak. Így talán nem túlzás azt feltételezni, hogy a környék egyik utolsó beépíthető telke - a másik a Kaszinó melletti terület - éppen ez volt. Ráadásul a húszas évek közepétől, a Speyer-kölcsönnek köszönhetően, a tágabban vett környéken komoly beruházások zajlottak. Így természetes lehetett, hogy a Damjanich utca 1. szám alatti telek tulajdonosai is beruházásra szánták el magukat. (Szinte versenyezve a Szapáry út sarkán építkező Nerfeldékkel.)

Szathmáry István korábbi cikkéből tudható, hogy az építtetők - talán befektetők - a budapesti Szende família volt: Dr. Szende Dezső, Ilona és Andor. Az építéssel azonban a Szolnokon nagyon sok megbízást elnyerő, egyes helyeken szolnoki, máshol budapesti illetőségű cégként emlegetett Altmann és Halászt bízták meg. Róluk tudható, hogy 1925-ben a Tisza szállóval szemben álló villák egyikét ők építették, de ugyancsak a nevükhöz fűződik a Magyar utca elején lévő Fodor-féle ház - sokáig pedagógiai intézet, most biztosító -, illetve az egykori Óra-ékszer boltnak helyet adó Balázs-ház a Kossuth utcában. A Damjanich utca elején álló U alaprajzú, gangos, belső udvaros, földszintjén üzlethelyiségeknek otthont adó, eredetileg 29 lakásos házat 1929-ben kezdték építeni, és még abban az évben át is adták.

Az építés kezdetén talán még senkit sem foglalkoztatott Szolnokon a közelgő gazdasági recesszió. És talán az átadás pillanatában se érzékelte még senki a New York-i "fekete csütörtök" hatásait. Inkább mindenki örülhetett, hogy egy újabb, nagyvárosokra jellemző bérháza lett a városnak, amelyben a nagyobb, elegánsabb lakások a Varga felé néztek, a kisebbek és olcsóbbak pedig a két oldalsó utcára. A viszonylag gyors átadás kapcsán nem szabad megfeledkezni arról, hogy a maihoz képest sokkal alacsonyabb komfortfokozatúak voltak ezek a lakások, hiszen egyedi, kályhás fűtéssel, csak a legnagyobbakban lévő fürdőszobákkal, egyszerű vezetékekkel, festéssel és padozattal készültek.

Az épület ismertségét a földszinti üzletei adták. Az átadása után patika, cipőbolt, rövidáru kereskedés is működött benne, illetve a sarkon a Horváth cukrászda, aminek tulajdonosa - Mészáros Géza riportja szerint - az épületben is lakott. A házat átadása után nagyjából húsz évvel államosították, földszintjére pedig az Utasellátó Állami Vállalat egysége költözött, amit a Szabadság téri helyközi "buszpályaudvar" indokolt. A lassan lepukkanó "utasellátó" helyén 1961 kora őszén nyitották meg a Híd-bisztrót, ami nemcsak különleges kávékat, egyszerű ételeket, italokat, de fagylaltot is kínált. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy a közeli Damjanich uszoda, illetve a környék hivatalai miatt sikeresen működő vendéglátó-ipari egység lehetett. Emlékeim szerint, még a rendszerváltás után is létezett, majd talán egy sörmárkáról elnevezett étterem, később pedig a ma már legendás szolnoki Halász csárda került a helyére.

Az épületet a rendszerváltás előtt csak toldozgatták, talán a hetvenes években - azaz legalább négy évtizeddel az átadása után - esett át egy komolyabb felújításon. Mivel az 1990-es évek elején az addigi tanácsi bérlakásokat, illetve állami tulajdonú üzlethelyiségeket eladták, ez a ház is egy klasszikus, sok tulajdonos társasház lett. Nem csoda, hogy sokáig lehetetlennek tűnt a felújítása, amire aztán a város 12 millió forintos költségátvállalása mellet 2009-ben került sor. Nagyjából azóta nemcsak azt mondhatjuk, hogy Szolnok egyik legnagyobb, még a második világháború előtt épült társasháza ez, de az egyik legszebb régi épületünk is.

Érdemes kívülről is körüljárni a nem szimmetrikus, nem szabályos U alakú, kívülről kettő - a Damjanich utcai szárnyon belülről három - szintes épületet. Egyrészt minden oldalán nagyon szép stukkók díszítik - női fej, babérkoszorú, girlandok -, igaz sok helyen a gázkonvektorok kivezetése beléjük rondít. A gazdag stukkózás egyébként belül is megtalálható, a lépcsőház földszinti oszlopain, az egykor előkelőbb lakások bejárati ajtói fölött és a plafonon is. Érdemes a Kossuth utca felőli, első emeleti négy erkélyre is felnézni, ahol hat szobor - három férfi és három nőalak - áll. Illetve mindeközben érdemes az önmagukban is szép kovácsoltvas korlátokat is észrevenni.

Az épületben nemcsak a Halász csárda működik - a főbejárattól balra lévő üzlethelyiség érthetetlen módon évek óta üresen áll -, hanem több vállalkozás is, például ügyvédi iroda és fogorvos is. Ennek ellenére ritka alkalom, hogy idegenként be lehet jutni az épületbe, pedig a viszonylag jó állapotban megőrzött bejárati rész, és a fő lépcsőház is nagyon szép. Azzal együtt, hogy a belső, gangos körfolyosóról elérhető lakások belső homlokzata és az udvar is inkább praktikus, mintsem különleges, de ez minden hasonló bérház sajátossága.

A jelenleg 91 éves épület történetéhez hozzátartozik, hogy itt lakott, innen indult végzetes útjára Kiss Ferenc, tartalékos harckocsizó, aki 1956. október 25-én, Budapesten, egy ÁVO-s orvlövésétől vesztette életét.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Beton Szolnok
Aki életében nem járt Szolnokon, és az első élménye a városról ez az 1980-ban készült mozaikképeslap, az azt gondolhatta, itt minden beton és új, semmi sem maradt a múltból. Annak ellenére, hogy az anziksz jobb felső sarkában épp a város 900 éves múltjára emlékeztető Tanúhegy látható.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

Plakátmagány
Beruházni, kivitelezni nagyon tudunk. Működtetni már nem annyira. Néhány évvel ezelőtt viszonylag esztétikus hirdetőtáblák kerültek a Szapáry út megújult burkolatára. Hogy milyen pénzből, mára nem érdekes. Az azonban érdekelne, kié lehet ez a néhány hirdetőtábla. Kit nem zavar, hogy hónapos plakátok rohadnak rajtuk? Ki nem veszi észre, hogy van, amelyikre vállalhatatlan kiegészítések kerültek? Szolnok közepén. Vagy ezek magányos plakáthelyek, gazdátlan plakátokkal? Kellemetlen ez a tulajdonosra, a hirdetőkre, a plakátokon szereplőkre, de ránk, szolnokiakra nézve is.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Vándorló szobor legendával
Bő másfél évszázada áll a Hetényi Kórház különböző pontjain Szomor László Kígyóölő című alkotása. Elhelyezésének eredeti terveiről éppúgy van legenda, mint arról, hogy a kompozíció csak a betegség legyőzéséről, avagy a kommunizmus egyik áldozatáról szól-e.

A Szoborpark további képei