[1xvolt]

Szolnoki '56-os séta

2020. október 22.

Mivel idén elmaradnak Szolnokon az '56-os megemlékezések, tegyünk egy virtuális sétát azokon a helyeken, ahol forradalmi események zajlottak a városban. Forrásul használva a MNL szolnoki intézménye és Cseh Géza kutatásait, illetve "A remény napjai - az 1956-os forradalom Szolnokon" című filmet.

Kezdjük a sétát a Táncsics utca végénél lévő szökőkútban evező Zounuk ispán! Ezt tekinthetjük jelképesnek is, hiszen a város "alapítójának" szobra helyén a XX. században mindig valamiféle politikai üzenettel bíró "emlékművek" álltak. Amikor még Horthy Szabolcs nevét viselte a Tiszapark, akkor valahol itt feküdt az a virágágyás, amelyik Trianonra emlékeztetett. Aztán 1945-ben itt kapott helyet az első szovjet emlékmű - erről mindjárt bővebben -, majd a Kádári konszolidáció részeként ezen a helyen állították fel Szolnok egészalakos Lenin-szobrát, ami aztán egy "fadobozban nézte végig" a rendszerváltást.

Az első szovjet emlékművet tehát ezen a helyen állították fel 1945. május 1-jén, azaz alig hat hónappal a Vörös hadsereg megérkezése után. A teret is átkeresztelték, így az 1956-os események már a Felszabadulás tér sarkán zajlottak. Mint közismert, azt a bizonyos "szivart" vagy "repülő bombát" - alakja miatt csúfolták így az obeliszket a helyiek - október 26-án döntötték le a Kossuth téri nagygyűlésről érkezők. Három nappal voltunk a fővárosi Sztálin-szobor "lefektetése" után, és Pesthez hasonlóan a szolnoki emlékmű is nagyon nehezen adta meg magát. Először kézi erővel próbálkoztak a tüntetők, majd egy teherautóval igyekeztek kibillenteni a helyéről az obeliszket, de ez a kísérlet a jármű futóművében okozott kárt. Végül a Kőolajkutató Vállalat lánctalpas erőgépe - talán egy Sztalinyec traktor - rántotta földre a kőtömböt. (Az erről készült képeket pár hónappal később a megtorlók használták.)

Érdemes a színházra is, mint szolnoki forradalmi helyszínre tekinteni. A háborúban megsérült majd 1945-re helyreállított épületben 1954-től működött az önálló Szigligeti Színház, amelyet ekkor Prókai István vezetett. A teátrum a Marica grófnőt játszotta október 23-án este, ám az előadás félbeszakadt, miután a budapesti események híre eljutott Szolnokra, és néhány egyetemista meg színész azt a publikummal a színpadról közölte. A zenekar eljátszotta a Himnuszt, Varga D. József, az előadás bonvivánja pedig elszavalta a Nemzeti Dalt. Egyébként a színház három nappal később is szerepet játszott a forradalom szolnoki eseményeiben. Visszaemlékezők szerint az itt beszélgető színészek és újságírók - talán a korabeli színészklub vendégei - jutottak arra, hogy a megyei párttitkárt rávegyék a lázongó helyiekkel való együttműködésre. Talán bő hat évtized távlatából elmondható: ez is kellett ahhoz, hogy Szolnok vérontás nélkül élje át a forradalom 12 napját.

A Táncsics utca végéről a Rózsa-kert felé érdemes indulni egy '56-os szolnoki sétán. A Megyeháza mögött, nagyjából a mai Béres-csepp környékén állt Gecse Árpád szobrászművész önálló téglafalra helyezett domborműve, amelyet 1954. november 4-én, "Szolnok felszabadulásának" 10. évfordulóján lepleztek le. A Köztérkép-en található leírás szerint a dombormű azt a pillanatot "mesélte" el, amikor a lerombolt Tisza-hídon átkelő szovjet katonákat üdvözlik a szolnoki munkások 1944 őszén. Az avatás után nem egészen két évvel a Verseghy gimnázium diákjai lapátokkal és rudakkal próbálták elpusztítani az emlékművet, amit azonban csak megrongálniuk sikerült. Ám ez is elég volt ahhoz, hogy bár voltak tervek a helyreállítására, arra végül nem került sor.

A Megyeházát megkerülve, a Kossuth úton is érdemes megállnunk 1956 nyomait keresve, hiszen legalább három épületre nézhetünk forradalmi helyszínként. Ilyen a bíróság, ahol 1952 és 1957 között az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Közlekedési Üzemmérnöki Kara működött, aminek hallgatói fontos szerepet vittek a forradalom első napjaiban. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy az egyetemi kart nem az 1956-os eseményekben betöltött szerepe miatt vitték el Szolnokról, hiszen ennek a terve már jóval korábban megszületett. Ugyancsak volt némi köze a forradalomhoz a Dózsa György és a Kossuth út sarkán álló, úgynevezett biztosítós bérháznak, ahol a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) városi szervezete működött, ám a forradalom egyik helyi intézkedéseként kiköltöztették innen, hogy újra lakások lehessenek a helyén. És természetesen a Megyeházát is meg kell említenünk, ahol október 26-án megalakult a Szolnoki Forradalmi Munkástanács, ami egy nappal később Szolnok Megyeire változtatta a nevét. A szervezett Intéző Bizottságának tagjai a Megyeháza erkélyéről mutatkoztak be a lent várakozó tömegnek, illetve itt jelentette be a Rákosi-rendszer két legnépszerűtlenebb helyi funkcionáriusa - Juhász Imréné megyei tanácselnök és Zsemlye Ferenc elnök-helyettes - a lemondásukat.

Történelmi sétánknak természetesen a Kossuth teret is érintenie kell, mivel a fentebb már említett, a színházban együtt gondolkodó értelmiségiek ösztönzésére, október 26-án délelőttre ide hívta a szolnoki gyárak és iskolák képviselőit nagygyűlésre Kálmán Imre, a megyei pártbizottság első titkára. A 15 ezresre becsült tömeghez Kálmán mellett Dancsi József és Kautzky Ervin színművész szóltak. Itt hangzott el a felhívás a helyi munkástanácsok megalakítására is, illetve Dancsi igyekezett nyugalomra inteni a helyieket. A tömeg egy része innen indult a Ságvári úton lévő a rendőrséghez - ahol a politikai foglyok elengedését követelték -, majd az első világháborús emlékműhöz, ahonnan a Tiszapark felé vették az irányt.

A tömeg másik része viszont a Hősök tere felé mént, hogy az ott álló harmadik szovjet emlékművet ledöntsék. Ez végül ugyanazzal az eszközzel sikerült, mint amivel a "szivart" a földre rántották. Az eseményeket egyébként a megyei pártbizottság épületéből is követhették, hiszen a mai Madách és Baross - akkor Malinovszkij és Beloiannisz - utcák sarkán álló tornyos ház töltötte be ezt a funkciót. Ahonnan azt is láthatták, amint a Vörös hadsereg egységei, részben a 4-es úton Budapest felé tartottak. Olykor kitéve magukat annak, hogy néhány szolnoki megdobálja őket, amiből október 25-én kisebb konfliktus is támadt.

A forradalom helyszínei között természetesen érdemes megemlíteni a szandaszőlősi katonai repülőteret - ahová fegyverért indultak a fiatalok, de végül Kablay Lajosnak sikerült lebeszélnie erről őket -, illetve az újvárosi gyárakat, elsősorban a Járműjavítót, ahonnan már október 25-én tüntető munkások indultak a belváros felé.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy néhány józan embernek köszönhetően ennél több utcai esemény nem is volt Szolnokon, amit kis túlzással már október 27-én elzártak a külvilágtól. November 1-jén pedig már egy egészen más történet kezdődött a városban.

Források: Fortepan.hu

http://jnsz.archivportal.hu/id-265-szolnok_1956_oktober_26.html

http://www.szolnok1956.hu/szolnok1956.html

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Régi Szapáry ismét
Ezt a szinte fotópapírra nyomtatott képeslapot biztos, hogy 1949 után adták ki. Abban azonban bizonytalan vagyok, hogy a fotó is ugyanakkor készült-e. A bankok feliratai miatt gyanús, hogy a kép kicsit régebbi.

Az Album további képei
 

AKB

Tisza parti bárpult
Szolnok, szombat dél, Béres József sétány, a Szegedi Kis István utca végnél, a város legszebb játszótere közelében. Minden bizonnyal az előző este nyomai. Amikor már nyitva voltak a kerthelyiségek, de 11-re még haza kellett érni. Vagy a pincérek nem szedték le a bárpultot, vagy, akik ott ittak, azok feledkeztek meg arról az alapvetésről, hogy mindenki takarítson maga után. Ők jól érezték magukat, mi meg miattuk rosszul. Fog ez valaha változni?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Az egyik legismertebb "szolnoki"
A Monarchiában született, az első világháború végén szerzett orvosi diplomát, a koalíciós évek utolsó pillanatában lett akadémikus, a Rákosi-korban tanszékvezető egyetemi tanár, hogy 1959-ben munka közben érje a halál. Rendszerek jöttek, rendszerek mentek Hetényi Géza orvosi munkássága megkérdőjelezhetetlen maradt. 45 éve köztünk "él".

A Szoborpark további képei