Szolnok 900 (10.): Emlékkönyv (2.)

A Kilencszázéves Szolnok című reprezentatív album 13. helyére került a Szigligeti Színház a Tisza szállóval című grafika, amiben legérdekesebb, hogy a szolnoki Lenin-szobor lemaradt róla. Pedig, ha csak egy kicsit is nagyobb képkivágással dolgozik Veszprémi Endre, akkor a grafika jobb oldalán ott állna a szolnoki Lenin. Azt ugye nem mondhatjuk, hogy a kor fontos szobrainak bemutatása ebből a kötetből kimaradt volna, hiszen a Tiszaliget bejáratánál lévő Fáklyavivő és a Kossuth téri Munkásmozgalmi emlékmű rajza megtalálható benne. És az sem lehet indok, hogy ez egy olyan korábbi pillanat az átépített Szigligeti Színházról és a mellette lévő szállóról, amikor Lenin még nem volt a helyén, hiszen akkor a rajz bal oldalán lévő katonai tízemeletes sem lehetne a rajzon. Persze Lenin hiánya mellett legalább annyira érdekes, hogy miért került egy fa szinte a kép középpontjába. Mit nem láttunk a fától 1975-ben?

A Kilencszázéves Szolnok kiadványhoz legtöbb grafikát - tizenötből hat darabot - adó Veszprémi Endrétől a Szolnoki Galéria című munkájával búcsúzok. Amin szintén nem a címadó épület, az egykori zsinagóga az érdekes, hanem a képre felkerült "meztelen szobor". Ha Lenin nem, akkor ez a negyven évvel korábban született, majd a rajzolás előtt körülbelül harminc évvel áthelyezett szobor miért került be a könyvbe? A mából nézve nem kétséges, hogy helye van benne az első világháborús szolnoki emlékműnek, csak éppen nem így. Nem tudom, hogy annak idején egy nem szolnoki, aki esetleg soha nem is járt a városban, így nem is ismerhette ezt a szobrot, mit gondolhatott erről a képről. Ez valami fricska?

Számomra ennek a jubileumi albumnak a legnagyobb értéke Bokros László (1928-2017) két, témájában egymástól nagyon különböző, stílusában, mégis nagyon hasonló rajza. Bokros László 1957-től a rendszerváltásig volt a Szolnoki Művésztelep alkotója, így talán nem véletlen, hogy ehhez a reprezentatív kiadványhoz éppen a telep rajzát adta. Nem meghazudtolva önmagát, a folyók és az alföldi élet megmutatását. Ha nem ismernénk ennek a képnek a címét, ami egyben helymeghatározás is, akkor simán gondolhatnánk, hogy ez egy alföldi táj halászhálókkal. Ráadásul Bokrosnak ezzel a képpel azt a turpisságot is sikerült elkövetnie, hogy a 900 éves városról szóló reprezentatív kiadványba mégiscsak bekerült egy működő templom képe, hiszen a rajz jobb felső sarkában a Vártemplom tornya látható.

A járműjavító dolgozói talán még ma is meg tudnák mondani, hogy Bokros László honnan nézve örökítette meg Szolnok legrégebbi ipari üzemét egy gőz- és egy dízelmozdonnyal, valamelyik akkoriban új csarnokkal, és a ma már régi pompájában látható víztoronnyal. Persze az is lehet, hogy Bokros László összesűrítette a járműjavító részleteit, hogy érzékletesen adja vissza annak hangulatát, az ott folyó munkát. És bár ez egy szocialista megrendelésre készült kép, semmi túlbuzgó rendszerábrázolás nincs rajta, sőt egy ma is vállalható, külföldi múzeumokban is megmutatható modern alkotás. Milyen jó lenne tudni, hol lehet a rajz eredetije!

Bár az albumban Patakinak írják, joggal feltételezhető, hogy a rendszerváltás után inkább szobrászként ismert szolnoki Pataky Béla (1932-2023) alkotása a Kilencszázéves Szolnok album kilencedik képe, az Olajbányászok. Ezt már csak azért is feltételezem, mert a Művésztelep melletti 1956-os park emléktábláját, de az Ipartestület székházán lévő Kreutzer Balázs és Lengyel Antal mellszobrokat is elkészítő alkotó kifejezetten közelállt az olajipari témákhoz, több ilyen alkotása is ismert. Az albumba bekerült montázsszerű képe kicsit ki is lóg a többi közül azzal, hogy egy négyzetcentinyi "üres" felület sincs rajta, miközben elképesztő hatással ábrázolja a modern, alkotó embert. Talán ez az a kép az egész albumban, aminek többször neki kell futni, mert annyi különleges apróság vehető észre rajta. A belvárosi Tisza-hidat például csak most fedeztem fel.

Ugyancsak Pataky Béla alkotása a Kossuth teret ábrázoló kép, ami az autóktól és a Zagyván túli "olajos-házaktól" eltekintve szinte realisztikusan ábrázolja Szolnok főterét és főutcáját. Igaz, inkább a modern, semmint a szocializmus előtti arcát, így a 900 éves albumba nem is került bele a város legrégebbi emeletesháza, a Múzeum. Aki ránézett erre a képre, megállapíthatta, hogy Szolnok egy fejlődő, megyeközpont modern házakkal. Nem tudom - mert azt hiszem, kicsit nehéz lenne kideríteni -, de mégis azt mondom, Patakynak ez a rajza azon kevés képzőművészeti alkotások közé tartozik, amelyek szocialista reklámeszközt örökített meg, hiszen a képbe belóg a legendás, szolnoki OTP reklám. Igaz, a lakosság lemaradt a "szolgálatában" elől.

Bár a Kilencszázéves Szolnok album ötödik helyére került Palicz József (1931-2010) Tabán című alkotása, a mából nézve inkább az összeállítás végére valónak érzem. Merthogy az ötvenes évek vége óta Szolnokon alkotó grafikus üzenet értékűen örökítette meg a Tabánt, ami mögött már látszanak a Kun Béla körúti házak. A 900 éves Szolnok "szlogen" mögött lévő beruházások egyik fontos momentuma volt ugyanis a régi eltűntetése és az új felépítése. A mai Szolnok nagyjából akkor született.