[1xvolt]

Számozott buszok és hangulat

2019. február 20.

"A személyi igazolványát ne gyűrje, ne rongálja. A benne lévő írást törölni, javítani nem szabad. Ne veszítse el, ne zálogosítsa el, gondosan őrizze! Rendőrség" Többek között ilyen "társadalmi célú hirdetés" is olvasható az 1956-os szolnoki buszmenetrendben, ami éppen októberig volt hatályos.

Az Állami Hirdető Vállalat Szolnoki Kirendeltsége az ötvenes években rendszeresen kiadhatta a Szolnokról induló és oda érkező vonatok és autóbuszok menetrendjét praktikusan zsebre rakható, ingyenes füzetecske formájában. A kiadás költségeit minden bizonnyal a kisnyomtatványban elhelyezett hirdetések fedezhették, miként az is valószínű, hogy ha a reklámok mellett maradt hely, akkora azokon hasznos információkat is elhelyeztek a szerkesztők. Az 1955 októberétől 1956 májusáig érvényes Téli menetrendet már bemutattam, most következzen az 1956-os nyári, ami az előzőtől eltérően már csak kék-fehérben - a piros kísérőszín elhagyásával -, 28 helyett csak 24 oldalon jelent meg. Címlapján ezúttal is a Szolnoki Állami Áruház hirdetett, ami a Kossuth és a Szapáry utcák sarkán, a mai Árkád helyén, a néhai Nerfeld-palotában működött, és inkább, mint régi Centrum él a helyiek emlékezetében. Ahol 1956 tavaszán a rádió és a Dongó kerékpár segédmotor lehetett a vásárlásra csábító különlegesség.

A menetrendet lapozgatva úgy tűnik, hogy 1956-ban komoly változás történt a szolnoki közösségi közlekedésben. Mert még az előző füzetecskében betűkkel jelölték a városi busz viszonylatokat, addig ebben már számok alapján lehetett a járatokat megkülönböztetni. A MÁVAUT által működtetett helyi buszok közül az 1-es számot a korábbi A jelű kapta, ami a Szabadság teret és a Vasútállomást kötötte össze. Ugyanakkor bizonyos időpontokban a Tüdőkórházig - tavaly bontották el a harmadik Zagyva-híd közeléből - és olykor az Alcsiszigeti Állami Gazdaságig - ezt nem tudom, hol lehetett - járt. A 2-esre keresztelt korábbi B viszonylattal gondban vagyok. A menetrendek szerint ez a Szabadság tér-Tüdőkórház-Új városi házak útvonalon járt, olykor a Vasútállomásig közlekedve. Mivel nem tudom, hogy 63 évvel ezelőtt mik voltak az Új városi házak, azt kell gondolnom, talán a mai Tallinn városrészre utalhat ez a megnevezés, mert az útvonalat is csak így tudom összerakni.

Az egy évvel korábbi D jelű viszonylatból 3-as lett, ami alapvetően a Szabadság teret és a Tiszamenti Vegyiműveket kötötte össze, míg volt egy 3b verzió a Cukorgyárig. Kisebb eltérésekkel. Mert a 3b-nek volt olyan járata, ami nem ment el a Cukorgyárig csak a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatig - Mezőgép, ma McHale -, illetve olyan is, ami a Vasútállomást is érintette. De, ami a legszebb: a sima 3-asnak volt olyan verziója, ami csak színházi napokon járt, ráadásul közvetlenül a színháztól. Természetesen volt 3a jelű busz is, ami azonban naponta csak ötször járt a Szabadság tér és a Fürfa V. - ez mi lehetett: vállalat, vendéglő? - között, a Járműjavítót érintve. Sőt, munkanapokon háromszor járt a 4-es busz is a Szabadság tér és a Szabadság TSZ között a Téglagyár érintésével. Na, ezt árulja el valaki: hol volt a szolnoki téglagyár és a Szabadság termelőszövetkezet központja 1956-ban!

A fentiekből talán egyértelműen kiderül, hogy az ötvenes évek közepén még a Tisza-híd belvárosi lábánál, a Varga Katalin Gimnázium előtt volt a szolnoki tömegközlekedés központi "pályaudvara".

A bevezetőben már utaltam arra, hogy nemcsak menetrendi táblázatok és reklámok voltak ebben a kis kiadványban, hanem mai szóval élve "társadalmi célú hirdetések" is. Például a rendőrség felhívása a személyi igazolvány helyes "használatáról", amire 1956-ban még igencsak szükség lehetett, hiszen a könyvecske alakú, fényképpel ellátott dokumentumokat 1954-ben vezették be, így biztosan nem ártott elmondani: mit szabad és mit nem a "kis SZIG-ekkel" csinálni. Amit e menetrend kiadásakor minden 16 évesnél idősebb állampolgárnak az utcára lépve magánál kellett tartania, és rendőri felszólításra átadni. Mert a közeg ebből tudta - csak a fiatalabbak kedvéért - nemcsak az illető nevét, lakcímét, ideiglenes lakcímét, de iskolai végzettségét, munkahelyét és családi állapotát is. Így egy igazoltatásnál nagyon gyorsan kiderült, ha valaki nem a feleségével, férjével ült be valahová.

Például e szolnoki menetrendben is reklámozott Sport cukrászdába, amit nem sokkal korábban alakítottak "fővárosi nívóra", ahol minden csütörtökön fővárosi művészek szerepeltek, vasárnaponként fagylalt délelőttök és bábszínház várta a legkisebbeket, esténként pedig hangulatos tánczene az idősebbeket. Esküszöm, mint egy művelődési ház. Hangulatos zenével csábított a Tisza szálló is, miközben a Jókai út sarkán lévő Halászcsárdában esténként népi zene szólt a tánchoz és a "hangulathoz" éjjel 1 óráig.

Az előző menetrendhez képest ebben mintha több lenne a szolgáltató és kevesebb az üzlet hirdetése. A Köztisztasági Vállalat például parádés kis versikével jelzi, hogy akár lakások takarítását is vállalja. Az akkoriban monopolhelyzetben lévő Állami Biztosító a motorosokat célozta meg, akik 1 főre már 50 forintért köthettek biztosítást. Ne felejtsük el, hogy 1956-ban csak kiváltságos magánszemélyeknek lehetett autójuk. De hirdet a Szolnoki Fényképészszövetkezet is, amely két üzletében "művészi fényképeket" készített, illetve a valamiért átmenetileg a Beloiannisz utca 21. szám alá költöztetett Ofotért, ahol szemüveget, hőmérőt és írógépet is lehetett vásárolni. Ugyancsak a szolgáltató szektort erősítette az IBUSZ hirdetése, díjtalan felvilágosítással kecsegtetve, a Szolnoki Építőipari és Javító Vállalat, amely nyolc szakterületen kínálta szolgáltatásait, illetve az Országos Takarékpénztár, ahol már valódi betétekre fókuszáltak, a pár évvel korábban még "divatos" békekölcsönök helyett.

És a végére két különleges hirdetés. A legkellemesebb nyári szórakozás a Kertmozi, ahová szintén e kis füzetecske csábított. Pedig lehet, hogy reklám se kellett az intézménynek, hiszen a címét sem adták meg. Valószínűleg azért, mert minden szolnoki tudta, hol is van a Kertmozi. (Én ma már nem tudom: vagy a Sütő utcában a Nemzeti mozi mellett, vagy a Belvárosi Nagytemplom tövében, a későbbi szabadtéri színpad helyén lehetett.) A másik érdekes hirdetés pedig az augusztus 19-21-i szolnoki nagy ünnepi vásáré, amit csak annyival emelnek ki, hogy "Készüljön". Gondolom, legalább annyira készültek az eseményre 1956-ban a szolnokiak, mint amennyire készületlenül érte őket, hogy mire a Nyári menetrend érvényét vesztette, már egy teljesen másik országban és városban éltek.

(A korabeli fotók forrása a nagyszerű FORTEPAN: www. fortepan.hu)

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Árkádos ház
Sose tudtam, hogy a Kossuth tér és a Magyar utca torkolatába, valamikor a hatvanas évek közepén épített, közel nyolcvanlakásos társasháznak Árkádos ház a neve. Márpedig ennek a nagy példányszámban megjelent képeslapnak a hátoldalán, több nyelven is ezt a nevet adják meg.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Visszaköszönés - Megjelent

AKB

Balkáni köz
A Tófenék és az Ady Endre utcák között, a Jókai utcai ügyészség mögött van egy név nélküli, csak gyalog és bringával járható kis köz, amit nyugodtan nevezhetnénk Balkáni köznek. Már, ha a balkániak nem kérnék ki maguknak. Áll ott egy kuka, aminek a környéke általában tragikus. Van ott egy fal, ami rettenetes. A város közepén, mondjuk 50 méterre a főterünktől egy olyan pont, ami mellett többnyire csak undorral lehet elmenni. Nem lehetne kreatív építészhallgatókat, leendő városüzemeltetőket megkérni, hogy ötleteljenek egy kicsit? Talán viszonylag olcsón vissza lehetne térni Európába.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Egy hős honvéd emléke
A József Attila és a Százados út kereszteződésében, az egykori laktanya sarkánál immár 85 éve emlékeztet tábla egy 90 évvel ezelőtti balesetre, amikor a közeli kubikgödörbe beszakadó Oreskó Sára és Herbst Jenő szerelmespárt Hanzély Pál honvédhadnagy és társai megmentették, ám a tiszt életét vesztette.

A Szoborpark további képei