[1xvolt]
Séta a Kossuth téren a második világháború után
2020. augusztus 10.
A második világháború végétől az 1960-as évek fordulójáig alig készült képeslap Szolnok főteréről. Talán, mert abban a másfél évtizedben még nem sikerült kitalálni a Kossuth tér új funkcióját és arculatát. Így képzeletben a volt piac helyén, eltűnt szobrok között sétálhatunk.
Amennyiben egy főteret az adott település jelképének is tekintünk, akkor nyugodtan kijelenthetjük: a szolnoki Kossuth térrel a második világháborút követő egy-másfél évtizedben történtek jól leképezik az országban és a városban bekövetkezett változásokat. Az egy dolog, hogy az addig tornyos, kupolás városháza tetejét nem az eredeti formájában állították helyre az ostrom után, de abban az időben talán a sima tetőnek is örülni kellett. Az pedig egy másik, hogy a városházából 1950-től hivatalosan is tanácsháza lett, és nemcsak vörös csillag került a tetejére, de az üzletek is eltűntek a földszintjéről. (Kivéve a Magyar utca felőli oldalon lévő gyógyszertár.) Ahogy megszűnt a városi piac a Kossuth téren, lezajlottak az államosítások, úgy tűntek el a térről a kis üzletek, amelyek a korábbi negyven-hetven évben meghatározták ezt a helyet.
A Kossuth téren a második világháború befejezésekor tulajdonképpen négy köztéri alkotás állt. A keleti végéről indulva a város Szentháromság-szobra, Horthy István 1944-ben felállított emlékműve, a puttókkal díszített artézi kút és a 68-as gyalogezred obeliszkje. Az ötvenes évek elejére ezekből csak a Szolnok háziezredének elesett katonáira emlékeztető oszlop maradt a helyén. Horthy István alakját - mint Szolnok legrövidebb ideig a helyén lévő emlékművét - még 1945-ben eltávolították, majd a talapzat és a búsuló juhász is kikerült a temetőbe. Az artézi kutat valamikor a negyvenes évek végén zárták le, míg a Szentháromság szobrot a tér végén épülő 1. számú irodaház beruházása közben tüntették el. Visszaemlékezők szerint az építési terület körbekerítésekor még megvolt a szobor, a kerítés elbontásakor viszont már csak a hűlt helyét találták.
A köztéri alkotások eltűnése mellett a legjelentősebb változás a téren az ötvenes években az úgynevezett 1. számú irodaház, Szolnok első "Sztálin barokk" épületének a felhúzása volt. Ezt az ötvenes évek elején kezdték építeni - a mellékelt fotó Kardos Tamás Múltlapozgató könyvéből való -, és 1952-ben már állt. Ez volt a város első modern irodaháza, ami erősítette a tér igazgatási központ funkcióját a háború előtti kereskedelmi jelleggel szemben. Hogy kik voltak az első használói, sajnos nem tudom, mindenesetre érdekes, hogy a legvadabb Rákosi-években nem pártházat építettek először ilyen stílusban Szolnokon. Az pedig kifejezetten fontos, hogy az irodaház építése tette lehetővé, hogy Kaposvári Gyula legalább a tér egy részét feltárja régészetileg.
A Magyar Rendőrben megjelent és a Fortepanon elérhető mellékelt fotó kiváló hangulatkép az ötvenes évek közepéről, amikor még ilyen, már csak egy lovas konflisok voltak a szolnoki bérkocsik. A tömegközlekedés még elég kezdetleges volt a városban, autója ekkor csak a kiválasztottaknak lehetett, így, akinek sürgős volt vagy nem tudott gyalogolni, ezeket a szekereket vehette igénybe. A kép készítésekor egyébként már a téren működött a Damjanich Múzeum, amely 1952-ben foglalta el a néhai Magyar Király Szálloda épületét, több más intézménnyel osztozva az ingatlanon.
A fenti, szerintem az ötvenes évek végén készült képeslap jól mutatja, hogy bár eltűnt a Kossuth térről a piac, lebontottak szobrokat, megszűntek a járdáról nyíló üzletek, a háború előtti kialakított szerkezete nem sokat változott. Még megvan a két kelet-nyugati fasor, középen pedig az üres placc. A helyükön vannak a régi, kerek alaprajzú, műkő hirdetőoszlopok, de a főút mellett már ott vannak a "modern" fém-üveg hirdetőhelyek is. Sőt, valamikor az ötvenes években felépült a kép bal alsó sarkában látható buszmegállóval kombinált nyilvános vécé is, amit ugyancsak használhattak hirdetések kihelyezésére. Ne felejtsük el: a kép készítésekor még éppen csak elindult a valóban naponta megjelenő helyi újság, amin kívül csak az utcai hirdetési lehetőség állt az akkor is a vásárlókért versengő üzletek rendelkezésére.
Nyilvánvaló, hogy a Kossuth tér 1945-től kezdődően, majd 1950-től egészen egyértelműen a helyi politikai rendezvények - április 4-ei, május 1-jei felvonulások, március 21-ei és november 7-ei megemlékezések és egyéb politikai gyűlések - helyszíne lett. Éppen ezért rendkívül érdekes számomra, hogy az ennek megfelelő "berendezésre", és mondjuk, ezt a szellemiséget hordozó szobor felállítására csak a hatvanas évek elején került sor. Ezt részben Czinege Lajos működésével tudnám magyarázni, aki megyei első titkárként azon ügyködött, hogy a térből a Tisza irányába egy monumentális placcot nyissanak, a végén Sztálin szobrával, ami feleslegessé tehette a Kossuth tér átrendezését. Aztán pedig a Nagy Imre nevéhez köthető enyhülés, majd az 1956-os események odázták el az átalakítást. Ami előtt aztán a Kádár-rendszer megszilárdulásával - ennek egyik momentuma a fenti fotón látható, 1957-es szolnoki Munkásőr ünnepség (a Manda tulajdona) - megnyílt a lehetőség, de az már a Kossuth terünk történetének egy következő fejezete.
(Nyári ismétlés: ez az írás 2020. április 22-én jelent meg először.)
Album

Hajós város
Szolnok gazdasága a 20. század elején a gabonán, a fán, ezek feldolgozásán és szállításán alapult. Polgárai tehetős emberek voltak, hiszen néhány év alatt két nagy templomot is építettek. Szigeti Henrik több képeslapon is megjelent fotója, akár Szolnok korabeli gazdaságföldrajzát is bemutathatja.
AKB

MÁV álláspont
A szolnoki vasútállomás 1-es vágánya mellett lévő táblára festett felszólítást tekinthetjük a Magyar Államvasutak hivatalos álláspontjának vagy új szlogenjének. Mert ugye az elég valószínűtlen, hogy az elmúlt 4 hónapban nem járt arra vasutas, vasúti vezető, és nem tudott volna intézkedni a mocsok eltüntetéséről. Szolnokra is szégyen, hogy a város egyik kapujában így hirdetik az állami vállalat immár hivatalosnak tekinthető álláspontját.
SzoborPark

Szomorú lány a Vegyinél
Hamarosan 40 éves lesz a mohásodó fejjel szomorkodó lány a Tiszai Vegyiművek főbejárata közelében lévő, ma már gondozatlan parkban. Az idén elhunyt Simon Ferenc alkotása még akkor született, amikor a beruházók és az nagy cégek költöttek a képzőművészetre.