[1xvolt]

Séta a Kossuth téren a második világháború után

2020. április 22.

A második világháború végétől az 1960-as évek fordulójáig alig készült képeslap Szolnok főteréről. Talán, mert abban a másfél évtizedben még nem sikerült kitalálni a Kossuth tér új funkcióját és arculatát. Így képzeletben a volt piac helyén, eltűnt szobrok között sétálhatunk.

 

Amennyiben egy főteret az adott település jelképének is tekintünk, akkor nyugodtan kijelenthetjük: a szolnoki Kossuth térrel a második világháborút követő egy-másfél évtizedben történtek jól leképezik az országban és a városban bekövetkezett változásokat. Az egy dolog, hogy az addig tornyos, kupolás városháza tetejét nem az eredeti formájában állították helyre az ostrom után, de abban az időben talán a sima tetőnek is örülni kellett. Az pedig egy másik, hogy a városházából 1950-től hivatalosan is tanácsháza lett, és nemcsak vörös csillag került a tetejére, de az üzletek is eltűntek a földszintjéről. (Kivéve a Magyar utca felőli oldalon lévő gyógyszertár.) Ahogy megszűnt a városi piac a Kossuth téren, lezajlottak az államosítások, úgy tűntek el a térről a kis üzletek, amelyek a korábbi negyven-hetven évben meghatározták ezt a helyet.

A Kossuth téren a második világháború befejezésekor tulajdonképpen négy köztéri alkotás állt. A keleti végéről indulva a város Szentháromság-szobra, Horthy István 1944-ben felállított emlékműve, a puttókkal díszített artézi kút és a 68-as gyalogezred obeliszkje. Az ötvenes évek elejére ezekből csak a Szolnok háziezredének elesett katonáira emlékeztető oszlop maradt a helyén. Horthy István alakját - mint Szolnok legrövidebb ideig a helyén lévő emlékművét - még 1945-ben eltávolították, majd a talapzat és a búsuló juhász is kikerült a temetőbe. Az artézi kutat valamikor a negyvenes évek végén zárták le, míg a Szentháromság szobrot a tér végén épülő 1. számú irodaház beruházása közben tüntették el. Visszaemlékezők szerint az építési terület körbekerítésekor még megvolt a szobor, a kerítés elbontásakor viszont már csak a hűlt helyét találták.

A köztéri alkotások eltűnése mellett a legjelentősebb változás a téren az ötvenes években az úgynevezett 1. számú irodaház, Szolnok első "Sztálin barokk" épületének a felhúzása volt. Ezt az ötvenes évek elején kezdték építeni - a mellékelt fotó Kardos Tamás Múltlapozgató könyvéből való -, és 1952-ben már állt. Ez volt a város első modern irodaháza, ami erősítette a tér igazgatási központ funkcióját a háború előtti kereskedelmi jelleggel szemben. Hogy kik voltak az első használói, sajnos nem tudom, mindenesetre érdekes, hogy a legvadabb Rákosi-években nem pártházat építettek először ilyen stílusban Szolnokon. Az pedig kifejezetten fontos, hogy az irodaház építése tette lehetővé, hogy Kaposvári Gyula legalább a tér egy részét feltárja régészetileg.

A Magyar Rendőrben megjelent és a Fortepanon elérhető mellékelt fotó kiváló hangulatkép az ötvenes évek közepéről, amikor még ilyen, már csak egy lovas konflisok voltak a szolnoki bérkocsik. A tömegközlekedés még elég kezdetleges volt a városban, autója ekkor csak a kiválasztottaknak lehetett, így, akinek sürgős volt vagy nem tudott gyalogolni, ezeket a szekereket vehette igénybe. A kép készítésekor egyébként már a téren működött a Damjanich Múzeum, amely 1952-ben foglalta el a néhai Magyar Király Szálloda épületét, több más intézménnyel osztozva az ingatlanon.

A fenti, szerintem az ötvenes évek végén készült képeslap jól mutatja, hogy bár eltűnt a Kossuth térről a piac, lebontottak szobrokat, megszűntek a járdáról nyíló üzletek, a háború előtti kialakított szerkezete nem sokat változott. Még megvan a két kelet-nyugati fasor, középen pedig az üres placc. A helyükön vannak a régi, kerek alaprajzú, műkő hirdetőoszlopok, de a főút mellett már ott vannak a "modern" fém-üveg hirdetőhelyek is. Sőt, valamikor az ötvenes években felépült a kép bal alsó sarkában látható buszmegállóval kombinált nyilvános vécé is, amit ugyancsak használhattak hirdetések kihelyezésére. Ne felejtsük el: a kép készítésekor még éppen csak elindult a valóban naponta megjelenő helyi újság, amin kívül csak az utcai hirdetési lehetőség állt az akkor is a vásárlókért versengő üzletek rendelkezésére.

Nyilvánvaló, hogy a Kossuth tér 1945-től kezdődően, majd 1950-től egészen egyértelműen a helyi politikai rendezvények - április 4-ei, május 1-jei felvonulások, március 21-ei és november 7-ei megemlékezések és egyéb politikai gyűlések - helyszíne lett. Éppen ezért rendkívül érdekes számomra, hogy az ennek megfelelő "berendezésre", és mondjuk, ezt a szellemiséget hordozó szobor felállítására csak a hatvanas évek elején került sor. Ezt részben Czinege Lajos működésével tudnám magyarázni, aki megyei első titkárként azon ügyködött, hogy a térből a Tisza irányába egy monumentális placcot nyissanak, a végén Sztálin szobrával, ami feleslegessé tehette a Kossuth tér átrendezését. Aztán pedig a Nagy Imre nevéhez köthető enyhülés, majd az 1956-os események odázták el az átalakítást. Ami előtt aztán a Kádár-rendszer megszilárdulásával - ennek egyik momentuma a fenti fotón látható, 1957-es szolnoki Munkásőr ünnepség (a Manda tulajdona) - megnyílt a lehetőség, de az már a Kossuth terünk történetének egy következő fejezete.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Érkezés Szolnokra a folyók felől
Nagyjából ilyen kép fogadhatta azt, aki az előző századfordulón, a Tisza-hídon keresztül - ami akkor a város egyik határát is jelentette - megérkezett Szolnokra. A mából nézve talán nem túl fényes a megörökített küllem, ám ne legyünk kishitűek: a korabeli belvárosunk képe és infrastruktúrája miatt egyáltalán nem kellett szégyenkezni a Monarchia többi városával összehasonlítva.

Az Album további képei
 
hirdetés Az eltűnt városháza borító

AKB

A közelmúlt emléke
A közelmúlt politikai és ezzel összefüggő médiaváltozásainak állít - az eredeti szándék ellenére - emléket a Baross és a Boldog Sándor István út kereszteződésében elfelejtett speciális hirdetőoszlop. Hol van már az a Hír TV és azok a műsorvezetők, akiket ez a legalább hét éve készült, azóta meg árván maradt plakát hirdetett? És hol van már e hirdetőoszlop sokak által félt tulajdonosa? Tekinthetjük szemétnek a kint felejtett plakátot, de történelmi emlékhelynek is, ami arra figyelmeztet, hogy öröknek hitt dolgok sem állandóak, és a fordulásokat követhetik visszafordulások.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A 145-ös vonal emléktáblája
A vasútállomás mellett álló szocreál irodaház távolabb eső sarkánál - a kiállított 424-es gőzmozdony felé haladva - öt emléktáblát találunk a falon. Közülük az egyik a Szolnok-Kiskunfélegyháza vasútvonal megnyitásának centenáriumára emlékeztet.

A Szoborpark további képei