Szobor Park Szolnok



Sipos Orbán emléktáblája

2021. március 30.

Feltételezem, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megye létrejöttének 125. évfordulóján kerülhetett a helyére Sipos Orbán emléktáblája a megyeháza aulájában. A Szolnokon további öt "köztéri" műalkotást jegyző Györfi Sándor alkotásainak listájában sehol sem szerepel ez a kis dombormű.

A szolnoki megyeháza Kossuth utcai főbejáratán belépve az 1878-ban épített hivatal aulájába jutunk, ahonnan a lépcsőház és a díszterem felé indulva két oszlop között kell áthaladnunk, amelyeken egy-egy emléktábla látható. A jobb oldalin Sipos Orbán, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876 és 1882 között hivatalban lévő, a bal oldalin pedig Alexander Imre, a megye közigazgatását 1920 és 1944 között irányító alispáné. A két apró, portré domborművel ellátott, inkább szöveges emléktáblákról mindössze annyit sikerült kideríteni, hogy a megyei közgyűlés 2000. májusi ülésén határozott az elhelyezésükről, amihez a forrást az akkori Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától remélték, elkészítésükre pedig Györfi Sándor, Karcagon élő szobrászművészt kérték fel.

Csak feltételezem, hogy a két emléktábla felavatására az alkalom az 1876-ban létrehozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye fennállásának 125. évfordulója lehetett, talán 2001-ben. Ám erről már semmi hírt nem találni, miként a későbbi koszorúzásokról - pedig láthatóan szokott lenni - se nagyon bukkan fel semmi. Sőt, a szinte minden szolnoki szobrot és emléktáblát számba vevő Köztérkép honlap sem emlékezik meg ezekről a táblákról.

Sipos Orbán neve manapság leginkább a róla elnevezett, az egykori szolnoki Gyerekvárosban működő szakközépiskola kapcsán szokott előkerülni. Illetve sokszor emlegetik a valahol az egykori Domus áruház helyén állt Sipos téri iskolát is, bár nem vagyok biztos benne, hogy ilyenkor bárkinek eszébe jutna, ki is volt a névadó Sipos. Mert persze ugyanaz a Sipos Orbán volt, akiről Cseh Géza szerint már 1894-ben - tehát még életében - elnevezték azt a kis teret, ahol a XX. század elején emelt és közel hét évtizeden keresztül működő iskola állt.

Sipos Orbán talán a jászberényiek számára sokkal fontosabb személy, hiszen ott született, ott járt gimnáziumba, ott tanított, majd 1865-től három alkalommal azt a kerületet képviselte az országgyűlésben, ráadásul a Jász múzeum alapítása is neki köszönhető. Ugyanakkor Nagyvárad is joggal emlékezhet rá büszkeséggel, hiszen közel két évtizeden keresztül (1882-1903) ott tevékenykedett tanfelügyelőként, sokat téve a néhai Bihar vármegye oktatási ügyeiért. Ám a jászberényi és a nagyváradi működése között mégiscsak Szolnokon élt, és előbb, mint a megye alispánja, utóbb, mint a város országgyűlési képviselője tett sokat a településért. Sipos Orbán már csak azért is megérdemli az emlékezetet, mert tulajdonképpen neki köszönhető, hogy az 1876-ban létrejött "muszáj" vármegye egy működő közigazgatási egység lett, ráadásul nem sértett jászberényiként - korábban a Jászkun kerület alkapitánya volt - viselkedett, hanem ízig-vérig "köztisztviselőként" tette a dolgát.

Egyébként kevés hozzá hasonlóan kalandos életű megyebeliről tudni. Az történelmi adottság, hogy élt három király és két kormányzó alatt. Az viszont már róla árul el sokat, hogy az 1848-49-es szabadságharcban egy magyar huszárezred dobosaként, 13 évesen valóban részt vett a csatákban (ezért is kerülhetne koszorú minden március 15-én az emléktáblája alá). Az is személyiség kérdése lehetett, hogy a régi országgyűlés épületében egy ideig a legfiatalabb képviselőként működött, majd már a Kossuth téri épületben a tisztelt ház legidősebb tagjaként, azaz korelnökként is dolgozott. Közben pedig három városban tekintettek rá tisztelettel. Szolnokon például annyira, hogy amikor 1882-ben megromlott a viszonya az új főispánnal és távozni készült, a megyegyűlés a maradásáról szavazott - de már hiába.

A szolnoki megyeháza aulájában tehát egy apró portré, és egy rövid életrajz őrzi ennek a megyei viszonylatban mégiscsak kiemelkedő és fontos férfinak az emlékét. A portrét a ma már Kossuth-díjas Györfi Sándor, Karcagon élő szobrászművész készítette, akinek egyébként a Vártemplom előtt álló Szent István szobrot, a nevüket viselő iskolákban lévő Ádám Jenő és Széchenyi István portrékat, a Damjanich Múzeum kapualjában lévő mészkő Damjanich fejet, és az ország egyik legjobb második világháborús emlékművét, a Hősök terén lévő Golgotát köszönhetjük.

(Sipos Orbán fekete-fehér portréja Borsos József felvétele.)

 
lap tetejére
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

A nyolcvanas évek öt pillanata
Ezen az ötképes szolnoki mozaiklapon akkor üzentek, amikor az áremelkedéseket már nem lehetett gyártás közben követni. A fotók többsége azonban korábbi, és több közülük önálló képeslapként is megjelent. Talán nem túlzás azt mondani, ez vagy ilyen (is) volt Szolnok a nyolcvanas években.

Az Album további képei
 
hirdetés Bajnai Zsolt: Csálé képek

AKB

De miért pont ott?
Értem én, hogy rollerezni jó, környezettudatos és valakinek hasznos is. De amikor már nem jó, nem környezettudatos és az eszköz gazdájának sem hasznos, akkor a rollerek többsége miért az út közepén végzi? Mintha minden második szolnoki rollerező menet közben, az út közepén gondolná meg magát, és hagyja magára zöld eszközét, mint gazdátlan eb az ürülékét. Én meg kerülgethetem. Vagy hódolhatok a lassan alakuló új szenvedélyemnek: az útban lévő rollerek útból elpakolásának. De ebben nekem mi a jó?

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A munka hőseinek emlékére
A Mátyás király út egyik négyemeletes házának sarkán található egy 46 éves emléktábla, aminek a betűi mára szinte teljesen kifakultak. Pedig egy igazi korrajz abból az időből, amikor nemcsak a történelem és a művészet nagyjai kaphattak emléktáblát, hanem a kétkezi melósok is.

A Szoborpark további képei