Ugyanaz harmadszor
2019. október 19.
![](/images/pictures/19-18-mautner4.jpg)
Miért adta el Gorove utcai üzletét Mautner Arnold Halmi Miksának az előző század első évtizedében? Vajon csak egy fényképezőmasina lehetett az oka annak, hogy legalább ötven ember verődött össze a Szolnok főterébe torkolló utcán? A képeslapra írt szövege sem kevésbé talányos.
Nem valami előre tervezett, fura sorozat részeként mutatok be minden évben egy-egy képeslapot a mai Kossuth tér nyugati oldaláról, nagyjából a Magyar utca torkolatával szembeni területről. Inkább azért, mert évről évre kerülnek a kezembe olyan képeslapok, amelyek szinte ugyanabból a szögből mutatják a hatvanas évek évgén elbontott Steiner Jakab-féle ház Gorove/Kossuth utcai homlokzatát, illetve a mellette egykor álló földszintes üzleteket. Amelyek a múlt század első felében, az akkor még piacként funkcionáló főtérre érkező helyiek és környékbeliek vásárlási igényeit elégítették ki. Talán nem tévedek, ha azt mondom: a forgalom miatt ezek nagyon jó helyen lévő boltok lehettek. Ami magyarázatul szolgálhat akár arra is, hogy miért örökítették meg többször is képeslappá lett fotókon őket.
Az első lapot 2017. december 2-án mutattam be Kossuth tér anno 1905 címmel. Azon még inkább a Kossuth tér látszik, Fő térnek aposztrofálva, holott a fotózás pillanatában már bő évtizede a Torinóban elhunyt egykori kormányzó nevét viselte. A fotó bal szélén látszik a Steiner-féle ház, aminek földszintjén akkor egy vászon és divatáru üzlet működött. A nem túl erős piaci napon készült fotón - elég kevés sátor látszik a téren - ugyanúgy a kamerába bámulnak a képen megörökített emberek, mint az e cikk témájául választott felvételen.
Pár hónappal később, 2018. március 24-én írtam a második lapról Piac, cégér és Halmi Miksa üzlete címmel. Ezen a lapon ugyanis már nemcsak a Steiner-féle ház, hanem a mellette álló földszintes üzlet is jól látszik, aminek cégérén akkor Halmi Miksa neve volt olvasható. A facsemeték méretei alapján akkor úgy tippeltem, hogy ez a piaci napon készült felvétel - a Piacztérnek jelölt Kossuth tér dugig van a kereskedők sátraival - az előznél később készülhetett. Igaz, majdnem egy évtizeddel azt megelőzően, hogy az első világháború idején egy bizonyos Béla Szolnokról Nagykőrösre küldte.
Érdekes, hogy a harmadik lap címzettjei is nagykőrösi, Józsa Adél úrleány. Ám ezen a lapon még több látszik a mai rendezvénytér helyén egykor álló üzletekből. Viszont a Steiner-féle ház mellett nem Halmi Miklós, hanem Mautner Arnold működtetett, ahogy elnézem, ugyancsak ruhákkal foglalkozó üzletet. Szintén a képen látható facsemeték méretéből kiindulva most azt gondolom, hogy a három lap közül ez lehet a legöregebb, legalább egy évvel az elsőként bemutatott laphoz használt fotó készítése előtt dogozott ennek a fotósa. Ebből pedig az következik, hogy Mautner úr nem sokkal később megvált a Gorove utcai üzletétől. Hogy miért, az persze egy bő évszázad távlatából már rejtély.
Az pedig inkább furcsa, hogy ennek a nem tervezett sorozatnak a legöregebb felvételén legalább ötven ember áll Mautner Arnold boltja előtt. Szigorúan a járdán, amiből akár arra is következtethetünk, hogy ekkoriban már komoly (lovaskocsi) forgalom bonyolódott erre. Egyébként szerintem a fotó korai készítésére utal a sok gyerek, férfi és nő kamerába bámulása is, hiszen az előző századforduló környékén még eseményszámba mehetett egy fotóapparát felállítása a város bármelyik pontján. Még akkor is, ha abban az időben már legalább három, komoly fényképészmester tette a dolgát a városban. Akik közül akár ennek a fotónak a készítője is kikerülhetett, miközben biztosak lehetünk abban: nem Szolnokon lett képeslap a felvételből. Egy helybéli ugyanis csak tudta volna, hogy nem a Piac-tér van a felvétel előterében, hanem a Gorove István utca, illetve ekkor már nem Piac, hanem Kossuth tér a neve a város főterének.
Bár ahogy e 1909. február 10-én elküldött képeslapnak a kézzel írt szövegét bogarászom, nem nagyon érdekelhette a feladót, hogy helyes vagy sem az anzikszra nyomtatott felirat. Bugarin (?) József ugyanis udvarolni próbálhatott ezzel a lappal, amit a vasútállomásról küldhetett a 2 órás várakozás unalmát elűzendő. Bár nem teljesen világos, kinek. A címzett ugyanis Józsa Adél. A megszólított viszont valaki más (Adriska?), miközben Ilonkát is csókoltatja, sőt egy Juliskám felirat is került a szöveges részre. És, ha ez a négy ismeretlen hölgy nem lenne elég, a lap képes oldalára is írt valaki. A betűk és az aláírás alapján nem ugyanaz a személy. Ám elég vicceset: "Hallom, hogy kegyed egy szép kis leányka, és így engedje meg, hogy ismeretlenül üdvözöljük:".
Ha ezek a szövegek és nevek egyszerre kerültek erre a képeslapra, akkor csoda, hogy az elmúlt 110 évet túlélte, és Nagykőrösre érkezése pillanatában nem tépték cafatokra. De hát kellenek a csodák ahhoz, hogy Szolnok egy évszázaddal ezelőtti kinézetéről némi fogalmunk lehessen.