OT Szolnok (1.): Az elnök Csajkája

A Csajka (Sirály) márkájú luxusautókat, lényegében változatlan formában, 1959 és 1981 között gyártották a Szovjetunióbeli Gorkij (ma ismét Nyizsnij Novgorod) városában, az ottani GAZ autógyárban. Az éppen ezért GAZ-13-asként is ismert 8 személyes (3 sorban elhelyezett ülések) autót egy 5500 köbcentis, 195 lóerős, V8-as motor mozgatta, amihez nemcsak automata sebességváltó, de szervóra emlékeztető kormányrásegítő, sőt légkondicionáló berendezés is csatlakozott. A műszaki adatok és a külső megjelenés alapján sem véletlen, hogy ezt a viszonylag kis példányszámban - jórészt nők által, kézzel összeszerelve - gyártott limuzint újkorukban, elsősorban a szocialista országok főelvtársai használták, és csak Moszkvában lehetett néhány darabot - olykor fehérben - esküvői autóként látni.

A szolnoki oldtimer-ek, azaz veteránautók királyának is tekinthető OT 13-92 forgalmi rendszámú példányt 1963-ban gyártották, és mint a jelenlegi tulajdonos, Dr. Tóta Áron az eredeti forgalmi másolatával bizonyítja: az autót A 00-12 rendszámmal először az Elnöki Tanács titkársága, azaz a korabeli "államfő", Dobi István használhatta. Ezt követően - szintén az eredeti forgalmi engedélyben olvasható - a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány titkárságához került, ahol 1968-ig szolgálhatott. Mai tulajdonosa szerint akkor az Ajkai Timföldgyár vezérigazgatójának szolgálati autója lett (a forgalmi szerint mát AD 40-47 állami rendszámmal), majd - máig megmagyarázhatatlan módon - két szovjet állampolgár nevén volt, végül ZH-08-96 rendszámmal magánforgalomba került. Dr. Tóta Áron a kétezres évek elején, a Dunántúlon, egy udvaron bukkant az autóra. Ám, mint a szolnoki Csajka garázsánál mesélte: addig több régi autója is volt.

Dr. Tóta Áront, akit évtizedek óta ügyvédként, sőt közel három évtizeden keresztül önkormányzati képviselőként is ismerhették a szolnokiak, állítása szerint, nem gyerekkorában csapta meg a benzin gőze. Igaz, mosolyogva beismert, hogy 1958-ban olykor elkötötte édesapja 125-ös Csepeljét, de az első autóját csak 1973-ban vette meg, egy használt Trabantot. (Mint mondta, annak az egy autójának emlékszik a rendszámára.) A Trabit mindenféle szocialista autók követték, néhány évente Zsigulik, Wartburgok, sőt kis Polskik és Volgák váltották egymást a garázsában. Ez utóbbit azért kedvelte, mert családjával szerettek kempingezni, és a lakókocsi mozgatására a Volga volt a legalkalmasabb.

Az első régi autója egy Szolnokon talált DKW F12-es volt, amit, amikor rábukkant, már olyan régen nem használtak, hogy egy akácfa nőtt az autót rejtő fészer kapuja elé. A rendszáma alapján derítette ki a tulajdonosát, aki már nem is emlékezett az autóra, így eladta neki. Mint Dr. Tóta Áron elmondta, elsősorban az izgatta - nem tudja megmondani, miért -, hogy legyen egy régi autója. Az első "találkozás" azonban nem lett túl sikeres, ugyanis talált egy őszinte szerelőt, aki megmondta: bár az autó motorikusan jó, olyan sok pénzbe kerülne felújítani, hogy soha sem érne annyit. Így a felújítás elmaradt, sőt később meg is vált tőle, viszont a "szenvedély elindult".

Ezt mutatja, hogy egy időben utcákon magukra hagyottan pusztuló, régi Opeleket vásárolt, amelyekből vagy öt-hat állt az udvarán. Közben vett egy Moszkvics 407-eset, majd következett egy különleges Opel Olympia Caraván (kombi), amit már olyan jó állapotban vett meg, hogy némi javítás után használni is lehetett. A Magyarországon is ritka jármű egy Opel gyűjtőnek is feltűnt, és olyan árat kínált érte, amiért "nem lehetett nem odaadni". És ekkortájt, valamikor 2001 környékén szóltak az ismerősök, hogy a Dunántúlon, egy volt gépkocsivezető udvarán egy Csajka pusztul. Az ügyvéd úr megszerezte az egykori sofőr telefonszámát, és megvette az autót. Az eladónak mindössze annyi kérése volt, hogy ha elkészül a felújítás, vigyék el neki megmutatni, amit Tóta Áron fia meg is tett.

Több mint egy fél évtizeddel később. Merthogy az akkor már közel negyvenéves autó aprólékos restaurálása ennyi időt vett igénybe. A láthatóan boldog tulajdonos elmondta, hogy az autót Gergi Zoltán és Gergi Pál szedték apró darabokra, és építettek belőle tulajdonképpen egy gyári állapotú Csajkát. A kárpitos munkákat Szabó Tibor végezte, az alkatrészek beszerzésében pedig a Kárpátaljáról áttelepült Petraskó András segített. Ám a sebességváltó így is komoly lecke volt. Mint Tóta Áron elmondta, annak idején nem járt a szerelők nyakára, tudta, hogy ehhez a munkához idő kell. Szubjektív véleményem szerint: megérte.

A ma egy Tallinn városrészi garázsban tárolt Csajka minden porcikájában pazar. A légkondin kivételével minden eredeti állapotában működik, még a falnyi vastagságú ajtókba épített elektromos ablakemelők is. Gyönyörű a fehér belső kárpitozás, a rengeteg és hiánytalan külső krómozás, de még a motortér is egy igazi "műalkotás". Amikor pedig duruzsolni kezd a hatalmas motor, és a két hátsó kipufogón ömleni kezd a benzines füst, kevés dologhoz hasonlítható. Mint egy hatalmas jacht, méltóságteljesen mozdul a Sirály.

A büszke tulajdonos elmondta, hogy bár a forgalomban félti a Csajkáját, de nagyon örül, amikor megmutathatja másoknak, amikor az emberek csodálkozva nézik, és általában mosolyognak a régi autó láttán. Rendszeresen járnak vele veterános találkozóra is, és mivel az autó nemcsak küllemében, de szerkezetében is lényegében gyári, azaz új állapotú, Pécsre, sőt Szabadkára is elmentek már vele. Nagyon ritkán esküvőkön is feltűnik az autó, sőt egyszer már filmben is szerepelt. A Keresztes Tamás főszereplésével készült Lajkó - cigány az űrben című magyar filmben, Brezsnyev limuzinját "alakítja", aminek felvételeihez három napig használták a szolnoki Csajkát.

Amiből hasonló állapotú talán kettő lehet még az országban, abból a 25-30 darabból, amit annak idején importáltak a Szovjetunióból. A szolnoki Csajka ismertetőjele az első sárvédőkre szerelt zászlók, amelyek közül az egyik mindig a város lobogója. Miközben a szívem megszakadt, hogy az autót miattam, esőben kellett kihozni a garázsból, Dr. Tóta Áron elmesélte azt is, van még néhány Csajka "rom" a tulajdonában, amelyekből akár még hasonló oldtimer is lehet. Miként az sem titok, hogy a Csajka mellett egy különleges Mercedes, egy OT-s Toyota Corolla, egy Chrysler Le Baron és egy 1994-es, ma már szintén ritkaságnak számító, "lépcsős hátú" Lada Szputnyik is van a gyűjteményében. De ezek már egy-egy következő cikk témái lesznek.