Iskola a város dísze

(ÉV VÉGI ISMÉTLÉS: Ez az írás 2018. augusztus 29-én jelent meg először.)

A templomainkon, a város- és a megyeházán valamint a bíróságon kívül a Templom utcai iskola azon kevés középületeink egyike, amely máig őrzi eredeti funkcióját. A Rerrich Béla tervei alapján 1913-ban épült polgári leányiskola - a két háborútól eltekintve - ugyanis mindig az oktatás céljait szolgálta. Dombi Gábor, műemlékvédelmi szakmérnök építéstörténeti kutatásából ugyanakkor az is tudható, hogy az elmúlt bő évszázadban jelentős átalakításon vagy felújításon nem esett át. A hatvanas évek közepén volt egy komolyabb fűtés- és világításkorszerűsítés és tetőtér beépítés, illetve az ezredfordulón átalakították a pinceszintet, ám komolyabb felújításra eddig nem került sor.

- Bár kívülről úgy tűnhet, ez a mostani sem komplett felújítás, hanem elsősorban egy uniós forrásból megvalósuló energetikai beruházás és akadálymentesítés volt - kezdte a megszépült Szegő Gábor - korábban Belvárosi és Koltói - Általános Iskola előtt Álmosdi Árpád tervező, aki társával, Csendes Monikával közösen dolgozott a közel két tanéven át tartó munka tervein. - Menet közben azonban a Tankerült és a város is biztosított pénzt további korszerűsítésekre, így olyan dolgokhoz is hozzá lehetett nyúlni, amiről eredetileg nem volt szó. Ez magyarázza, hogy lényegében egy tanévvel később kapják vissza a diákok és a tanárok az épületet.

Aminek külső homlokzatán a legszembeötlőbbek a felújítás eredményei. Például visszakapta az épület azt a klinkertéglás lábazatot, ami annak idején Rerrich terveiben is hangsúlyos volt. Új cserepeket kapott a tető, aminek szerencsére az udvar felőli oldalára kerültek az olcsóbb fenntarthatóságot biztosító napelemek. A korábbiakra hasonlító, ám új és korszerű nyílászárók kerültek az épületre, aminek falait természetesen hőszigetelték is.

- Mivel ez egy helyi védettségű épület, ráadásul műemléki környezetben áll, sok olyan tételt bele lehetett tenni az uniós pályázatba, ami más energetikai beruházásoknál nem számolható el. Például a lányiskolára jellemző lekerekítések, ívek is visszakerülhettek a homlokzatra, annak ellenére, hogy ehhez speciális és drágább hőszigetelő elemeket kellett gyártani. Vagy megmenekülhettek az eredeti virágtartók és zászlótartók, amelyek az épület százéves tartozékai - mutatta Álmosdi Árpád az utcafront változásait, és felhívta a figyelmet olyan finomságokra is, minthogy vastag hőszigetelés miatt az ablakok is kintebb kerültek az eredeti esztétikai hatás megőrzése érdekében.

A két tervező beszélt arról is, hogy például az ablakkeretek eredeti színét egy falból kivésett, régi ablakdarab alapján próbálták meghatározni. A belső terek színei és burkolása esetében pedig a hasonló korú és stílusú, eredeti állapotában jobban megmaradt és dokumentált fővárosi, Vas utcai iskola példájára támaszkodhattak.

- Rerrich tervei a Kós Károly féle építészeti stílust, az úgynevezett "fiatalok" csoportját követték, ami nem annyira díszes, mint a szecesszió, ugyanakkor rendkívül praktikus - tette hozzá Csendes Monika, akinek például a folyosókon egykor látható ronda lambériák helyére kerülő belső burkolatok színhasználata és anyagválasztása is köszönhető. - Valamikor én is ebbe az iskolába jártam, sőt a húszas években a nagymamám is.

Mindketten fontosnak tartották elmondani, hogy a látható eredmény nemcsak a terveknek, de a kivitelezőnek - a szolnoki Bau Komplex Kft. - is köszönhető. Akik például a használhatatlan bejárati és belső ajtókat az eredeti terveknek megfelelően pótolták, vagy hajlandóak voltak a fali csempét a tervezők útmutatásai alapján úgy felrakni, hogy az elkerülhetetlen vágásokat szinte észre se lehessen venni.

- Alapvető változás, hogy a nyugati szárnyon, az eddig csak udvari bejárattal rendelkező könyvtár immár közvetlenül, a tantermek felől is megközelíthető. Az akadálymentesítés miatt pedig egy lift is épült, amit egy apró toldással oldottunk meg, így az iskolabüfé is új helyre került - mutatták az éppen egy felbolydult hangyabolyra emlékeztető épület folyosóján, ahol tanárok, szülők és gyerekek pakolták vissza az iskolai kellékeket.

A falakon és néhány beltéri ajtón kívül a legeredetibb állapotban a lépcsőház maradt meg, aminek vaskorlátját immár 105 éve koptatják a diákok. Ugyancsak jórészt eredetiek a tetőszerkezet főbb elemei, ahová visszaépítették a tetőnyílásokat is, illetve egyetlen megmaradt csatornatartó elemet mintául használva kerültek vissza ezek a kiegészítők.

- Mint mondtam, ez nem egy teljes felújítás volt, így vannak olyan részek, amelyekhez nem nyúlhattunk hozzá. Ilyen például a tornaterem vagy a tanári, ahol csak kisebb beavatkozások történtek, illetve az udvar, ami alig változott. És persze nem kerülhetett be a programba a régi fotókon látható utcai kerítés sem, ami egykor az épület szerves része volt, és jól kijelölte a közterület és az intézmény határát. Ennek visszaépítése azonban luxus lett volna ebben a projektben - mondta Álmosdi Árpád.

Ugyanakkor rengeteg az olyan apróság, ami azt mutatja, hogy a tervezők, a kivitelezők, a tulajdonos és a használók is a lehető legtöbbet próbálták kihozni az épület történetének eddigi legnagyobb felújításból. Sokaknak talán fel sem tűnik, hogy ennél beruházásnál megmenekülhetett a régi utcatábla a belvárosi nagytemplom felőli oldalon, miként a Rerrich Béla munkásságára utaló kőtábla sem esett a hőszigetelés áldozatául. Az pedig az egész városnak ajándék, hogy főbejárat fölé visszakerült az angyalok által tartott címer, így nem túlzás azt mondani, hogy Szolnok majdnem eredeti állapotában kapta vissza az egyik több mint százéves középületét.