[1xvolt]

Februárok Szolnokon

2023. február 15.

Az ország leghidegebb települése volt 1962 februárjában Szolnok, ahol az állóvizek akkor már századik napja voltak befagyva. Közben épült a csónakázó tó, tíz évvel később pályázatot írtak ki a Jubileumi emlékműre. Újabb évtizeddel később pedig pénznyerő gépek jelentek meg néhány boltban.

Hat évtizeddel ezelőtt, február 2-án, biztos, hogy elő sem jött a medve a barlangjából Szolnok környékén, merthogy aznap mínusz 26 fokot mértek a városban. Ez egyben azt is jelentette, hogy azon a napon Szolnok volt az ország leghidegebb pontja. Ha valaki akkoriban nem nézegette a hőmérőt, egyéb jelekből is tudhatta, hogy kemény a tél. A MÁV például a hosszúra nyúló kemény hideg miatt több Szolnokról induló járatát is törölte, miközben a Tiszán is leállt a hajóforgalom, hiszen 30-40 centi vastag jégtakaró borította a folyót. És, hogy mindez nem egy rövid hidegfrontnak volt köszönhető, azt jól mutatja: három héttel később arról írt a megyei napilap, hogy századik napja vannak befagyva a város környéki halastavak és holtágak.

Az 1963-as február legfontosabb szolnoki eseménye minden bizonnyal az új, belvárosi Tisza-híd hivatalos, ünnepélyes átadása volt. Nemcsak azért, mert az országgyűlési választásokra készülve, a megyeháza dísztermében választási nagygyűlési tartó Czinege Lajos honvédelmi miniszter avatta fel a 100 millió forintos beruházást, hanem mert a mederhíd, az ártéri "százlábú" híd és a köztük lévő 400 méteres töltés elengedhetetlenül kellett a város hamarosan induló rekonstrukciójához, illetve utat nyitott a Tiszaliget felé. Ahol egyébként éppen zajlott a körgát szélesítése és magasítása, hogy 900 centis árvizeket is kibírjon. Érdekesség, hogy az ehhez a munkához szükséges földet helyben termelték ki, és így alakult ki a strandhoz kapcsolódó csónakázó tó. Ugyanakkor a belvárosi hídhoz kapcsolódóan érdemes megjegyezni, hogy az építők levonulása után a Szolnoki Kertészeti Vállalat nekiláthatott a Tisza-part ismételt parkosításának, amit ugye addig a hídépítők felvonulási területnek használtak.

A tél miatt jelentősebb építkezések 1963 februárjában nem zajlottak a városban, viszont bejelentették, hogy megkezdődik a szolnoki gyermekváros - ami az újszászi úti laktanyákkal szemben lévő szántókra került volna - építési programjának és műszaki tervének a kidolgozása. Az összesen 30 millió forintosra saccolt beruházásnak 1964-ben kellett volna elindulnia, és 1965-ben már lakókat kellett volna fogadnia. Ma már tudjuk, hogy ebből nem lett semmi. A Kossuth és a Jókai utcák sarkán, a Halászcsárda egykori kerthelyiségének a telkén viszont megvalósult a járási tanács székháza, amit 1963. február végén "mindössze" hat havi csúszással adtak át. Az azóta jócskán átalakított épületben eredetileg 38 iroda, egy nagyobb és két kisebb tárgyalóterem, szolgálati lakás és klubszoba is helyet kapott.

A Szigligeti Színház művészei nem voltak olyan szerencsések, mint a járási tanács dolgozói. Előbbieknek ugyanis akkor már nem félévet csúszott a "munkahelyük" átadása, hanem lassan egy évet, és már nem is reménykedett senki, hogy tavaszra elkészülhet a színház. Ennek ellenére a fűtetlen - visszautalnék a cikk elején említett kinti hőmérsékletekre -, víz nélküli épületben zajlottak a Férjek a küszöbön című vígjáték próbái, amit Berényi Gábor, akkori direktor rendezett. És, bár nem volt otthona a színháznak, és fagyott is, készültek egy másik bemutatóval is, a Hawaii rózsája című operettel, aminek a premierjét február 22-én, Törökszentmiklóson tartották. Amit már tényleg csak három apróbb kulturális hírrel toldanék meg 1963-ból: a Ki mit tud? megyei döntőjét rendezték a Ságvári Művelődési Házban, a Szolnoki Művésztelep 10 műtermében kilenc festő és három szobrász dolgozott, a Szigligeti könyvesboltban pedig - először a megyében - antikvár részleg nyílt.

Egy évtizeddel később talán kevésbé hideg, de biztos, hogy beruházások és tervek szempontjából sokkal mozgalmasabb volt a február Szolnokon. A városi tanács eladta azt az akkor már több éve üresen álló Kolozsvári úti épületét, amiben Szolnok első óvodája működött a 19. század végén, mivel a közelben már épült a 100 férőhelyes Jubileum óvoda, amit hatvan százalékban a Mezőgép finanszírozott. Ez nem volt egyedi dolog, hiszen a járműjavító területén 12 millió forintból épült komplett óvoda, a papírgyár saját pénzéből és társadalmi munkában egy 50 férőhelyes, a Ganz Villamossági Művek szolnoki egysége pedig 30 férőhelyes óvoda építésén ügyködött. Miközben a városi tanács a Zagyva-parti lakótelepen - ma Móra Ferenc úti - éppen bölcsödét épített, és előkészületben volt egy 60 férőhelyes óvoda és egy 1000 adagos konyha kivitelezése is.

Természetesen tervekből sem volt hiány, amelyek közül a mából nézve talán a legérdekesebb, hogy "elkészült a szolnoki emlékpark tervrajza". És bármilyen hihetetlen, ez az 50 éves parkterv, a szolnoki vár területével foglalkozott, ahol "rekonstruálható romokat találtak, amelyeket szeretnének eredeti formájukban visszaállítani". Mint írták, a leendő park határa az egykori vár falának vonalát követné, a földbástyákat parkosítással jeleznék, a várkapu helyét pedig oszlop mutatná. (Nem lehet kihagyni a poént: ezek szerint fél évszázada zajlik a szolnoki vár "építése".)

Visszatérve 1973 februárjába, a várnál jobban érdekelhette az akkori szolnokialkat, hogy a városi tanács végre eldöntötte, hogy a piaccsarnok nem a Mikszáth és az Úttörő (Konstantin) utcák között fog felépülni, hanem a mai helyén. Döntöttek arról is, hogy a Tiszaligetben épülő Touring hotel 8,5 milliós költségeibe 2 millióval száll be a város, egyben módosítják az egész liget rendezési tervét, hogy annak végében, közel 1 hektáron felépülhessen a pártiskola és a hozzá tartozó 80 fős kollégium. Szintén a Tiszaligetet érintő korabeli hír volt egyébként, hogy eldőlt a sportcsarnok építésének a kérdése is, aminek 32 millió forintos költségét a Testnevelési és Sporthivatal vállalta azzal, hogy 1975-re elkészül az országban először alkalmazott építési technológiával. És, ha már a közelgő jubileum: 1973. február végén írta ki a városi tanács és a Képzőművészeti Lektorátus a Jubileumi emlékműre vonatkozó pályázatát, amelyre 100 ezer forintnyi díjat ajánlottak fel.

Aki 1973 februárjában szórakozásra vágyott Szolnokon, nem maradt programok nélkül. Megnézhette például a két (!) szolnoki focicsapat edzőmérkőzését, amelyen a Szolnoki Munkás Torna Egylet 3:1-re legyőzte a MÁV helyi csapatát. De mehetett akár Omega "jazz-beat hangversenyre" vagy Zalatnay Sarolta és a Mini közös koncertjére a Ságvári Művelődési Házba. Aki finomabb szórakozásra vágyott akkoriban az megnézhette a Szigligeti friss bemutatóját, A kör négyszögesítése című orosz darabot Romhányi László rendezésében, esetleg Sándor Györgyöt a Helikon Ifjúsági Klubban - ami címe alapján a néhai MÁV művelődési házban működhetett a József Attila úton -, vagy ha nagyon sietett, akkor tudott még bérletet venni az Árkád presszóba hirdetett Pódium irodalmi est sorozatra, ahová Zsolnai Hédit, Mensáros Lászlót és Somogyvári Rudolfot (Nagy Zsolt mellékelt fotóján ő látható) is ígérték a szervezők.

A negyven évvel ezelőtti február már kevésbé volt hangos az építkezésektől, hiszen a Szolnok 900 éves évfordulójához kapcsolódó beruházás-sorozat utolsó elemének, az Árkád társasháznak a kivitelezése is a végéhez közeledett. Ehhez képest pedig kevésbé látványos, bár sokkal fontosabb volt, hogy korszerű vízkivételi mű építése zajlott a Tiszán. A nyolcvanas évek eleje inkább már a vállalkozásokról szóltak a hírek, így például szerződéses üzemeltetésre ki lehetett venni a Nemzeti-Tallinn étterem, azaz a Nemzeti nagyszálló alatt lévő vendéglők vécéjét és mosdóját. Ha pedig valaki ehhez pénzt szeretett volna szerezni, akkor 1983 februárjában már Szolnokon is ki próbálhatta a szerencséjét pénznyerő automatákkal, amelyeket először a helyi ÁFÉSZ állított üzembe a Skálában és a Szolnok ABC-ben.

Negyven évvel ezelőtt Szolnokon hat mozi nyolc termében lehetett filmeket nézni, hiszen a Vörös csillag, a Tallinn és a Tisza mozik mellett rendszeresen volt vetítés a Vegyiművek és a Reptér művelődési házaiban, illetve a klasszikus falusi moziként működő szandaszőlősi Terv filmszínházban. A színházban éppen Fejes Endre Vonó Ignácának a premierjére készültek, aminek főszerepét Bán János alakította, rendezője pedig a még főiskolás Csizmadia Tibor volt. Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy negyven évvel ezelőtt volt olyan szombat, amikor délelőtt a Micimackót játszották a nagyszínpadon, este a Vonó Ignácot - mindkettőben Bán volt a főszereplő -, a pár évvel korábban megnyílt szobaszínházban pedig a Meier volt műsoron. Ha pedig mindez nem lett volna elég, akkor 1983 februárjában a bakancsos Edda is fellépet a Tiszaligeti Sportcsarnokban, illetve 100 forintért - egy nagylemez áráért - a Rock Színház Sztárcsinálók című előadását is láthatta ugyanott a szolnoki közönség.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

1975. július 12. 11.30
A felavatandó vasúti tisztek a Beloiannisz út felől, minden bizonnyal zeneszóra, díszmenetben érkeztek a Jubileum térre 1975. július 12-én, szombaton fél tizenkettőkor. Szemben velük már ott állt Szolnok új vasúti, utasforgalmi épülete, nagyjából az egyetlen elkészült létesítmény az új téren.

Az Album további képei
 
hirdetés

AKB

Nekünk viszi a szél
Nem a kezünk rövid, hanem a kuka van messze. Nem a kuka van messze, hanem trehányak vagyunk. Nem a kuka kicsi, hanem a parkoló autó sok. Nem közterület, mégis közös a szemét. Nem a parkolással és a díjfizetéssel, hanem az utána maradó cetlikkel van a gond. Nem, nem jó ez így. Nem, nem akarok kifogásokat és magyarázatokat kitalálni a Pelikán pláza parkolóház kijáratának állapota kapcsán. Mert nem jó ez így. És pont.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Szolnok első reklámozója
Az 1848-49-es szabadságharcban az osztrákok oldalán harcolt. Két évvel később már képein örökíti meg Szolnokot. Első szobrát 1913-ban avatták a városban, a ma is látható emléktábláját 2004-ben. Ennek érdekessége, hogy nem azon az épületen van, ahol egykor August von Pettenkofen is lakott.

A Szoborpark további képei