[1xvolt]

Évtizedes szeptemberek

2021. szeptember 30.

Bár hat évtizede hivatalosan megnyílt a Szandaszőlősi Művelődési Ház, használni 1961 szeptemberében sem lehetett. A város óvodái 1971 őszén komoly helyhiánnyal küzdöttek, ami tíz évvel később már nem volt probléma. A Magyar utcai sörpalackozó viszont 1981-ben elköltözött. Múltidézés.

A négy, öt, hat évtizeddel ezelőtti helyi napilapokat lapozgatva nemcsak a korabeli világpolitikai konfliktusok (pl. berlini válság) megszűrt hírei elevenednek meg, az állampárt és csatolt részeinek pozitív üzenetei köszönnek vissza, hanem Szolnok fejlődésének momentumai is. Hatvan évvel ezelőtt, 1961 szeptemberében meglepően soka helyen építkeztek a városban.

Miközben a Tisza parton éppen épült az akkor még csak leánygimnáziumnak aposztrofált majdani Tiszaparti, illetve kicsit lentebb, a szabadtéri színpad túloldalán a szakmunkástanulóknak szánt kollégium (ma mindkettő a helyi katolikus iskola része), a Beloiannisz és a Petőfi út sarkán átadták a Munkaügyi Minisztérium 12 tantermes "iparitanuló intézetét". A ma is eredeti funkciója szerint használt épület az átadáskor még a 605. számú iskola része volt, miközben sokan MTH-ként hivatkoztak rá, merthogy a Munkaügyi Tartalékok Hivatalának is köze volt az intézményhez.

Mindezek mellett elkészült a városban 8 darab általános iskolai tanterem is, ám ez csak enyhítette, de nem oldotta meg Szolnok kínzó iskolai férőhely problémáját. A városban 1961-ben 6000 diák tanult, ami harmadával volt több, mint hat évvel korábban. Úgyhogy jól jöhetett a városnak az a pótlólagos 2 millió forintos hitelkeret, amit az oktatási intézményekre, többek között az ugyancsak nehézkes napközis ellátásra fordíthatott.

A korabeli hírekből azonban úgy tűnik, nemcsak a pénz hiányzott a lakosság létszámnövekedésével lépést tartani tudó fejlesztésekhez, hanem a munkáskéz is. Az éppen épülő Abonyi úti óvodát például azért nem tudták időre befejezni, mert nem volt elég ember a szakipari munkák elvégzéséhez, így az MTH másodéves kőműves tanulói és a környék lakói társadalmi munkában próbálták befejezni az épületet. A munkaerőhiányon egyébként nem lehetett csodálkozni, hisz a fentiek mellett épült a járási tanács új irodaháza a Jókai utca sarkán, a kórház udvarában a 200 fős nővériskola, hogy a Magyar, a Sólyom, a Bálvány és a Szántó utcai, valamint a torkolatban lévő két pontházról ne is beszéljünk. És akkor ott volt még a színház, az úttörőház és a szülészet tatarozása, amiket anno egyenként 2-300 ezer forintos költséggel szintén el kellett végezni. Hogy a papírgyárban és a vegyiművekben zajló nagyberuházásokról, illetve a Szolnok belvárosát érintő földgázhálózat kiépítéséről se feledkezzünk meg!

Nem csoda tehát, hogy bizonyos dolgok nem, vagy nem úgy készültek el, ahogy tervezték vagy ígérték. Az egy hónappal ezelőtti "múltidézőmben" én is tényként írtam meg, hogy 1961. augusztus 20-ára elkészült a Szandaszőlősi Művelődési Ház. Ám a megyei napilap egy hónappal későbbi számában már azt lehetett olvasni, hogy bár Alkotmányunk ünnepén felavatták az intézményt, azt még szeptember végén sem vehették birtokba az akkori önálló község lakói. Kíváncsian várom, hogy a későbbiekben felbukkan-e cikk az intézmény valódi megnyitásáról.

Mert azt például egy tíz évvel későbbi cikkből tudhatjuk, hogy a szolnoki buszpályaudvar építése 1961-ben és 1965-ben is csak álom maradt.

Pedig az akkor a vasútállomásnál lévő, napi 540 helyi és vidéki járatot indító, havonta közel 600 ezer utast fogadó autóbusz végállomás már hatvan évvel ezelőtt is tragikus állapotban volt. Merthogy lényegében nem is volt. A forgalmi iroda ugyanis egy néhai kocsmában működött, fedett buszmegálló pedig egyáltalán nem volt a környéken. Az akkori Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) ugyan megígérte, hogy ha a város közművesített telket biztosít, akkor 1965-re felépülhet a szolnoki buszpályaudvar, de ma már tudjuk, hogy ez nagyjából tíz évvel később valósult meg.

Az új buszpályaudvar makettjét egyébként 1971 szeptemberében mutatták be. Az akkor 18 millió forintosra tervezett beruházás eredményeként 18 teljesen fedett és 18 fedetlen buszparkolót terveztek építeni, illetve megjelent a különleges, kör alakú személyzeti épület terve is. Gyanítom, 1972 elején nem indult el a beruházás, hiszen majd csak 1975-ben, a város első említésének 900 éves évfordulójához kapcsolódóan adták át az Ady Endre úton lévő buszpályaudvart.

Egyébként érdekes, hogy az 1971. szeptemberi megyei napilapban viszonylag kevés éppen zajló beruházásról esik szó, és sokkal több az 1975-re, a fentebb említett jubileumra tett vállalásról. A korabeli cikkekből egyértelműen kitűnik, hogy Szolnok már 1971-ben is a 900 éves jubileum lázában égett, és például társadalmi munkában végzendő városszépítő mozgalmat kezdeményeztek ennek kapcsán. Az akkori Tiszaligeti Napok megnyitóján - amit az azóta elbontott Fáklyavivő ("Fagyis ember") szobor előtt tartottak - a közgések KISZ alapszervezetének javaslatára "Ifjúság Szolnokért, Szolnok az ifjúságért" mozgalom indult, amiben azt vállalták a fiatalok, hogy jobb munkával és tanulással készülnek a 4 évvel később esedékes jubileumra. A Városi Tanács KISZ-esei pedig azt fogadták meg, hogy felkutatják Szolnok 10 egykori kerületének az elfeledett emlékeit. (De jó lenne tudni, hogy ebből mi sikerült!)

Egyébként 1971-ben éppen épült a Szolnoki Kenyérgyár 33 méter magas silótornya, ami ma már a Béres Gyógyszertár területén található. Ugyanennek az utcának - Landler Jenő - a másik végén pedig az OTP beruházásában zajlott a 112 lakásos mintalakótelep építése, aminek az átadását - nem meglepő módon - az évtized közepére ígérték. De talán érdemes megemlíteni a Zagyva gát megerősítő munkáit is, ami viszont nem az évfordulóhoz, hanem az árvizekhez igazodott, és kis túlzással talán azt is mondhatjuk róla: tulajdonképpen folyamatosan zajlott.

Egy évtizeddel később is folyt építkezés a Zagyva városi szakaszán, hiszen akkor már hónapok óta készült a folyón átívelő gyaloghíd. Ami ugye nem elsősorban a Zagyva két oldalán lévő város jobb összeköttetését kívánta szolgálni, hanem a közművek folyó feletti átvezetését - csöveket - "rejtette" el. Az 1981. szeptemberi lapszámokból egyébként úgy tűnhet, hogy addigra alább hagyott Szolnok építése, ám valószínűbb, hogy az akkor már fél évtizede zajló Széchenyi lakótelep építésének kevésbé volt "hírértéke". Pedig, hogy még ekkor is égető szükség volt a városban új lakásokra, azt talán jól mutatja a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat (ÁÉV) beruházása. Az ÁÉV ugyanis nem a Kisgyepen, a már lakott Széchenyin épített lakásokat a saját dolgozóinak, hanem a Csokonai és Szántó körút sarkán, közel 120 darabot.

Persze voltak szolgáltatásokat érintő beruházások is. A Tiszamenti Vegyiművek és a megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalat például kibővítette és felújította a vegyi lakótelepen lévő ABC-t. A Széchenyi lakótelepen a Megyei Tanács Vasipari Vállalata órajavító műhelyt, a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ pedig villamossági kisgép-szervizt nyitott. Szeptember közepén, az akkor Ságvári körút és Hubay utca sarkán megnyílt a felújított és átalakított Hangszerbolt, ahol ennek örömére 50 forintért (egyébként 90 volt) lehetett hanglemezeket vásárolni. A többséget azonban ennél sokkal közelebbről érinthette, hogy a szezon végére befejeződött a Héki Állami Gazdasági szolnoki sörpalackozójának a költöztetése, ami 1981 szeptemberében már nem a Magyar utcában, azaz a mai Árkád helyén működött, hanem az Alcsiszigeten. Kapacitása pedig közel 20%-kal növekedett, ám mint a korabeli újságból kitűnik, ezzel a fejlődéssel sem lehetett az igényeket kielégíteni.

 

A rovat legfrissebb cikkei:

hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Négy képes üdvözlet Szolnokról
Ez a négy szolnoki fotóból összeállított mozaikképeslap nem készülhetett 1935 előtt, és postára is legkésőbb 1944 kora őszén adhatták. Kis túlzással akár azt is mondhatjuk, hogy a két világháború közötti "fejlesztéseket" bemutató anzikszot már a második világháború idején, Szolnokon gyakorlatozó katona küldte kedvesének.

Az Album további képei
 

AKB

12 évig sem bírta
Még nincs 12 éves a Tiszavirág gyaloghídra felvezető kerékpáros rámpa, de már rosszabb állapotban van, mint a rómaiak útjai a kétezer évvel későbbi feltárások idején. De mit adtak nekünk a rómaiak? És mit hagyunk mi az utánunk jövőkre, ha egy ilyen építmény nem bírt ki 12 évet. Legalább a kivitelezők dicsőségfalára írjuk fel, hogy Szolnokon mi maradt utánuk! Ha már számonkérni nem lehet.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

Verseghy Ferenc mellszobra
A Verseghy parkban 81 éve felállított Verseghy Ferenc szobor legalább két elsőséget is magáénak tudhat, amelyek azonban két érdekes kérdést is felvetnek. Mindezek mellett nyugodtan kijelenthetjük, hogy Borbereki Kovács Zoltán bronzszobrát egyedülállónak, szolnoki különlegességnek is tekinthetjük.

A Szoborpark további képei