Évtizedes októberek

Hatvan évvel ezelőtt a Tiszaliget részben már létezett, hiszen a vidámpark, az úttörőtábor üzemelt, és épült a gerincút is. Ugyanakkor az egész terület beépítésére inkább még csak születtek a tervek, mintsem készen lettek volna. A strand kivitelezése 1962-ben már zajlott, de a korabeli megyei újság alapján úgy tűnik, menetközben is számtalan álom vetődött még fel. Például az év októberében egy kilátótorony építéséé, amiről a "Tisza liget" - a helyi napilapban így jelent meg - intéző bizottság ülésén esett szó, ahol elhangzott az is, hogy a sportkombinát mellett 6000 fős strand, ifjúsági klub és 200 személyes SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) üdülő is helyet kap majd a területen.

A hírekből visszatükröződő lakásínség és az aktuális boltfelújítások közepette azonban a Tiszaliget nagyívű fejlesztés inkább tűnhetett valamiféle luxusberuházásnak, mintsem nélkülözhetetlen szükségletnek. Lakásból például annyira kevés volt, hogy a Sütő utcai hatlakásos, kifejezetten pedagógusoknak épített társasház átadása több cikket is megért. Miként a helyi nagyvállalatok KISZ-bizottságainak kiskunfélegyházi tanulmányútja is, ahol fiataloknak szánt ikerházakat tanulmányoztak, bízva abban, hogy Szolnokon is épülhetnek ilyenek. Erre végül ígéret is született, és a város tanács úgy határozott 1962 októberében, hogy a következő évben megkezdik az első szolnoki ifjúsági lakótelep építését a Rákóczi és a Széchenyi út környéként. Csak gyanítom, hogy ezek lettek végül a Kulcs és a Lakat utcai sorházak. Mindezek mellett pedig ígéretként hangzott el, hogy a következő évben - az akkori tervek szerint - a Vörös csillag úton 100 állami és 48 szövetkezeti lakás készül el, a Kossuth Lajos utcában pedig 32, a Bálványban 80, a Szántón 27 és ugyancsak a Vörös csillagon újabb 159 lakás építéséhez fognak hozzá. Miközben közel 1600 lakásigény volt bent a tanácsnál, amiben nem voltak benne azok, akik maguk próbálták megoldani a lakásgondjaikat.

A hatvan évvel ezelőtti október azért a szolgáltatások fejlődéséről, bővüléséről is szólt Szolnokon. Korszerűsítés után ismét megnyílt az Eötvös téri csemege bolt - később Gólya ABC -, amit 1962-ben a város legszebb kereskedelmi egységének nevezett a helyi újság. A Partoskápolna városrészben új üzletházat avattak (?), aminek megszületéséért akkoriban egy aktív tanácstagnak hálálkodtak a helyiek. Tízéves fennállását ünnepelte a Csarnok utca sarkán működő, egykor legendás 33-as bolt, a Magyar utcai Alföld étteremet pedig korszerűsítették. A Tisza szállóval akkoriban is akadtak gondok, hiszen a cukrászüzem korszerűsítése miatt a Kis Tisza éttermet bezárták, pedig ott sokan 2. osztályú áron, előfizetéssel ebédeltek. Márpedig akkoriban szempont volt, hogy a dolgozók valahol olcsón tudjanak enni. Így az a döntés született anno, hogy a következő év májusáig, amíg a 2 millió forintos beruházás befejeződik, a Tisza szálló 1. osztályú éttermében 2. osztályú ételeket is kínáltak. És, hogy a népek akkor sem feledkezhettek meg arról, kinek köszönhetik a jólétet, mutatja az a hír, amely szerint a szolnoki ingatlankezelő a közelgő pártkongresszus tiszteletére 100 helyett 200 lakásban szerelte fel a gázkészülékeket, merthogy 1962 októberében Szolnokon megindult a gázszolgáltatás.

Fél évszázaddal ezelőtt a város már "lázasan" készült a három év múlva esedékes 900 éves jubileumra. Ezt mutatta, hogy a még csak tervezett emlékmű felépítése érdekében jubileumi emlékbélyeget bocsájtottak ki, amit a város tömegszervezetei - KISZ, nőtanács, Hazafias Népfront, stb. - árusítottak. De ekkor már sorra érkeztek a felajánlások is a vállalatok részéről. A szolnoki Mezőgép például 1972 októberében azt vállalta, hogy a jubileum tiszteletére 120 személyes óvodát épít saját, úgynevezett "merklin" technológiájával. Nem tudom, mi lett a felajánlással, mert bár öt évtizede a városi tanács azonnal vállalta a leendő óvoda bebútorozását, az építkezéshez még kellett egy telek, illetve nagyjából a beruházás árának felét kitevő további felajánlások. Nem kizárt azonban, hogy ennek a felajánlásnak köszönhetően készült el a Kolozsvári úti óvoda, aminek faláról a legutóbbi felújításkor tűnt el a 900 éves jubileumra és az építkezést segítőkre emlékeztető tábla.

Ne gondoljuk, hogy a beruházások átadásának csúszása mai jelenség lenne. Legalábbis ezt támasztja alá a Mátyás király úti iskola diákok általi birtokba vételének időpontja, ami 1972. október 4-én volt, azaz bő egy hónappal a tanév megkezdése után. A mából nézve azonban ez nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy a négyemeletesekkel gyorsan beépülő környék 340 gyermeke kezdte meg tanulmányait a 16 tantermes épületben 22 pedagógus kezei alatt. Nem voltak ilyen szerencsések a kereskedelmi szakmunkásképző diákjai, akiknek 1972-ben mégsem kezdték el építeni az új iskolájukat, így továbbra is a Beloiannisz - ma Baross - utca végén lévő, egykori családi házban (a mellékelt fotón) tanultak két műszakban négyszázan. Majd csak 1976-ra készült el a "Keró", amit még megelőzött a vízügyi szakközépiskola felépítése, amire Csoma Kálmán tanácselnök 1972-ben tett ígéretet.

Fél évszázaddal ezelőtt is történtek komoly, a szolnokiak és környékbeliek életkörülményeit javítani szándékozó beruházások. Az egykori Landler Jenő - ma Nagysándor József - úton nemcsak a Volán telep építése és az aszfaltcsík felújítása zajlott ekkor, de már épült az új gyógyszertári központ is 25 millió forintos beruházással. (Részben ennek a helyén működik ma a Béres.) De ugyancsak zajlott a MÁV strand melletti csarnok építése is, sőt a Kőrösi úton a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyára 200 ezer forintot fordított az étkezdéjük bővítésére, hogy a melósok egyszerre tudjanak ebédelni. Az éppen 20 évvel korábban napilappá vált helyi újság 1972-es számait lapozgatva azt is tudható, hogy a beruházások mellett megemlékezésekre is futotta. A Csemege Kereskedelmi Vállalat például a 121-es szolnoki boltjában - azaz a Hatvanasban - is megünnepelte alapításának 20. évfordulóját, miként a TITÁSZ sem feledkezett meg arról, hogy 75 évvel korábban, azaz 1896-ban indult meg Szolnokon a villanyvilágítás.

És, ha már szolgáltatások. Öt évtizeddel ezelőtt készült el a Várkonyi téri szolgáltatóház, azaz a 18 emeletes lábához épített kétszintes épület. Ebben kapott helyet a Tempó KTSZ, a fényképész szövetkezett, de itt nyílt fodrászat, írószer- és virágbolt, sőt szabó üzlet is. Ugyancsak 1972 októberében újították fel a Kossuth utcai BÁV üzletet, ami még tíz évig működött azon a helyen. Majd az az épület is az akkoriban éppen Szekeres-házként emlegetett, a Kossuth teret nyugatról lezáró épület sorsára jutott. Az előző századfordulón még Steiner Jakab-féle házként emlegetett épületet, aminek helyén ma a Kossuth tér rendezvényterülete van, 1972. október 30-án robbantotta fel ugyanis a budapesti hídépítő vállalat a helyi ÁFÉSZ megbízásából.