Album



Boldog békeidők

2012. augusztus 07.

"Jöjjenek, mert itt a fotográfus" - terjedhetett futótűzként a hír 1894 nyarán a 68-as gyalogezred újonnan elkészült szolnoki laktanyájában, és mire Szigeti Henrik felállította masináját a főépülettel és tiszti körlettel szemben, már vagy két tucat ember nézett a kamerájába.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy Szolnok elsőszámú fotográfusa éppen 1894 nyarán indult el a város akkori szélére megörökíteni az abban az évben elkészült új laktanyát. Csak én feltételezem, hogy a XIX. század végén és a XX. század elején számtalan szolnoki házat és pillanatot megörökítő mester nem sokat tétovázhatott, és amint használatba vette a 68-as gyalogezred az új épületeket, ő megjelent ott méretes gépével. Már csak azért is, hogy a város egyik új büszkeségét az ő képeslapjairól ismerje meg a "világ". Ami - azt hiszem - sikerült is, hiszen a laktanya főhomlokzatát mutató fotó mellett - ez egyébként nemcsak fekete-fehérben, de színezve is ismert - legalább még egy beállításból lett Szigeti-féle képeslap. Ez utóbbin - szerintem - a mai József Attila és Rákóczi út kereszteződéséből örökítette meg a több épületből álló laktanyát és kertjét.

A főhomlokzatot ábrázoló képeslap azért is érdekes, mert ez még egy tipikusan olyan fotó, amin érződik: fényképen szerepelni akkoriban még nagydolognak számított. Nem hiszem, hogy ehhez a képhez hosszú perceken keresztül kellett volna invitálni a szereplőket. Sokkal inkább az történhetett, hogy amint a fotográfus megérkezett, a környékbeliek összeszaladtak, és talán elkergetni se lehetett volna őket. Ennek köszönhetően nemcsak a XIX. század végén még új laktanya homlokzatát őrizte meg Szigeti Henrik felvétele, hanem körülbelül huszonöt-harminc férfi képét is, ruházatukkal együtt. Így minden túlzás nélkül mondhatjuk, nem egy szimpla fotó vagy képeslap született, hanem valódi kordokumentum.

Milyen jó lenne tudni, hogy ki lehet az a kiskamasz, aki a kép bal szélén a kútra támaszkodva áll kalapban. Vajon mi dolga lehetett éppen akkor arra? Kíváncsi lennék arra is, hogy a jobb szélen elől álló három katona miért merészkedett ilyen közel a fotográfushoz, és vajon ki lehet az a három fehér köténybe öltözött férfi, akik szinte egyenlő távolságra álltak meg egymástól? Három hentes a közelből? Vagy három katona, akik éppen hentesként szolgálnak?

Ennél csak az lenne érdekesebb, ha ki lehetne deríteni, mi lett a boldog békeidőkben készült képen látható férfiak sorsa a véres XX. században. Ha jól tippelem, a húszas-harmincas éveikben járó katonákról van szó, akik közül néhányan - esetleg tisztként - mundérban élhették meg az első világháborút. Vagy sorkatonai szolgálatuknak a századfordulóig eleget téve, húsz évvel később ismét behívták őket, és a frontra kerültek. A kútnál álló fiatal fiú nem úszhatta meg az első világégést, és csak abban bízhatunk, hogy épségben hazaért valamelyik frontról vagy hadifogoly-táborból.

Amennyiben ez így történt, akkor a fiatal srác a harmincas éveinek első felében láthatta szétesni a Monarchiát, még nem lehetett negyven, amikor a Tanácsköztársaság tombolt Szolnokon. Ha jó egészségnek örvendett, akkor még két évtizednyi dolgos hétköznap várt rá, hogy aztán fiait és unokáit lássa ismét távoli frontokra vonulni. Amennyiben ezen a képeslapon még csak 10 éves, és szerencséje volt - már, ha a XX. század eső felére lehet ilyen jelzőt használni -, akkor 60 évesen megélte Szolnok bombázását. Szóval még annak is szemtanúja lehetett, hogy a gyalogezred kaszárnyájából szovjet laktanya lett.

Ám azt már biztosan nem láthatta az a fiú, hogy 1991-ben - majdnem 100 évvel e fotó készülte után - a laktanyát az utolsó idegen katona is elhagyta. Ami azért nem zárná ki, hogy ha ma, valamilyen csoda folytán arra járna, ne ismerné fel ezt a lassan 110 éves épületet.

Mert a megfagyott muzsikusok munkái túlélnek bennünket.

 
hirdetés Bolhabolt Szolnokon - www.bolhabolt.hu

Album

Fellobogózott Szapáry
Nézem ezt az 1907-ben postára adott szolnoki képeslapot, és azon tűnődöm: az előző századforduló óta hányszor változott meg a Szapáry út páratlan oldala. Miközben a szemközti oldal szinte alig lett más. Legalábbis, ha Szolnok egykori korzójának a Baross utca felőli végét nézegetjük.

Az Album további képei
 

AKB

Elfeledett óra
Nem sokkal fél három után jártam a Kossuth és a Jókai út találkozásánál. Az órára pillantottam. És megállapíthattam, hogy ősz óta senkit sem érdekel, hogy a Szolnok főutcáján lévő nyilvános óra pontos vagy sem. Bár emlékeim szerint évek óta így van ez. Tavasszal már majdnem pontos lesz. De mi értelme egy ilyen órának? Haszontalan. Elfeledett. Csak csúfítja, és nem szolgálja a várost.

Az AKB korábbi képei
 

SzoborPark

A legszolnokibb költő emlékezete
A Szabadság tér 2. szám alatti ház falán egy olyan nagyszerű szolnokira emlékeztet a lassan tízéves tábla, aki nemcsak költőként, közéleti személyiségként, de a legnehezebb időkben emberként is példát mutatott. És a kommunizmus egyfajta áldozataként fejezte be életét.

A Szoborpark további képei