Évtizedes augusztusok

A blogSzolnok 1xVolt rovatának új sorozatában hatvan, ötven és negyven évvel korábbi szolnoki történéseket idézünk fel hónapról-hónapra. Három év - 1961, 1971 és 1981 - augusztusi újságjait lapoztuk át.

Szolnok épült

Hatvan évvel ezelőtt viszonylag sok fejlesztés zajlott Szolnokon, amelyekről a korabeli helyi napilap rendszeresen beszámolt. Építették például a 3,4 millió forintba kerülő Tiszaparti Gimnáziumot, amit azonban csak a következő tanévre adtak át. Elkészült viszont két kisebb általános iskola 1961-ben: egy négy tantermes a Csallóköz utcában és egy ugyancsak négy tantermes az Abonyi úton, ahol két műszakban, nyolc osztály kezdte meg a tanulást, hivatalosan a Bajcsy úti iskola diákjaiként. Ekkor már ugyancsak épült 64 szövetkezeti lakás a Szántó utcában - még nem körút -, a Szigligeti utcában 2 millió forintból az Állami Gazdaságok Központja (ma EOn). Daróczi András és Kovács József tervei alapján pedig elkezdték építeni 3,5 millió forintból a járási tanács székházát (ma NAV), ami miatt bezárt a Halászcsárda Kossuth és Jókai utca sarkán lévő kerthelyisége.

Bár 1960-ban már egy évtizede önálló község volt Szandaszőlős, ide kívánkozik, hogy az év augusztus 20-án adták át az ottani művelődési házat, amely kibővítve és felújítva azóta is szolgálja a helyieket, immár a szolnoki Lengyel Antal téren.

Tíz évvel később kicsit kevesebb beruházásról adott hírt a megyei napilap, talán azért, mert akkor már sok mindent a 900 éves jubileumra időzítettek (tartalékoltak). Az 1975-ös események előkészítésével egyébként már az 1971. augusztusi tanácsülés is foglalkozott. Mindenesetre öt évtizeddel ezelőtt elkezdődött a TIGÁZ Thököly úti telephelyének az építése, ami majd három ütemben készült el. Ugyancsak tervezőasztalon volt az Úttörő (Konstantin) és Bercsényi utcák közötti 33 lakásos társasház terve. A Pálfy János Vegyipari Szakközépiskola beruházása viszont éppen fejfájást okozott, hiszen nemcsak az eredetileg tervezett 1970. december 15-ére nem készült el, de 1971 augusztusában is világos volt, hogy az új tanévet csak részben kezdheti az intézmény a Tisza-parti épületben.

Szolnokot és környékét érintette a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság 1981-ben horribilis összegű, 110 millió forintos beruházása. Az év augusztusában fogtak neki a Zagyva város melletti gátjának a felújításához, részben új meder kialakításához továbbá a Malomzugban a folyó átmetszése révén egy új szakasz megépítéséhez. Ehhez képest eltörpült a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat beruházásának költsége, azonban sokkal látványosabb volt, hiszen elkészülhetett az új városközpont második irodaháza, a ma is álló, zöldes színű olajos székház. Az épület tervezése még 1970-ben kezdődött, azonban az építés csak 1977-ben indulhatott el, és négy év alatt készült el a 7600 négyzetméteres, 139 helyiséges, 400 embernek munkahelyet biztosító épület. Ahonnan egyébként Magyarország Dunától Keletre eső szénhidrogén-termelését irányították, és a cég 12 korábbi szolnoki telephelyét váltotta ki.

Közlekedő város

A hatvanas évek elejére már komoly autóbusz közlekedés szolgálta ki a szolnokiakat. Oly annyira, hogy bizonyos vonalak átgondolására is szükség volt. Az akkori 2/a busz menetrendi sűrűségét például csökkenteni kellett érdeklődés hiányában, így hét járatpárral kevesebb közlekedett 1961 augusztusától a Ságvári út, színház, tárház, dohánybeváltó, cukorgyár útvonalon. Hogy ennek valóban csak az utazási kedv csökkenése volt-e az oka, azt kissé megkérdőjelezi egy pár héttel későbbi hír, miszerint "kocsi kiutalás hiányában" - magyarul nem érkezett meg a megígért új autóbusz - mégsem indult el a Vásártér, vasútállomás, Gábor Áron tér, hajóállomás (akkor még ilyen is volt a vízirendőrség közelében) járat.

Ehhez képest 1971 augusztusában arról számolhatott be a megyei napilap, hogy 29 db új autóbuszt kapott az akkor már Volán 7-es számú vállalatának nevezett helyi közlekedési cég. Nem tudni, hogy a nyár az új buszok átadásának a szezonja volt-e, az azonban biztos, hogy újabb tíz év elteltével 14 új autóbusz érkezéséről számolhatott be a sajtó. Igaz, ehhez nem rendeztek a város főterén átadási ünnepséget, a dolog csupán pár sort ért a helyi lapban azzal kiegészítve, hogy így régi "farosokat" cserélhet le a Volán.

Ugyan csak áttételesen függött össze a közlekedéssel az a változás 1961 augusztusában, amikor a MÁVAUT addigi Szabadság téri várótermét felszámolták és a helyén önkiszolgáló étterem nyílt (ma Halászcsárda). Szintén érintőlegesen, de mégiscsak közlekedési hírek közé sorolható, hogy 1981 nyarán már épült a Zagyva fölött a gyalogos híd (jelenleg éppen a felújítása zajlik), ami elsősorban a folyó két partja közötti közműhálózat összekötése miatt volt fontos.

Szórakoztató csemegék

Hatvan évvel ezelőtt fontos hír volt, hogy ismét megnyitotta kaput a Verseghy Ferenc Könyvtár, természetesen még nem a mai helyén, hanem a Damjanich Múzeummal társbérletben, az egykori Magyar Király Szálloda helyén. A múzeum egyébként ekkor egy Budapesten egy évig már látható kiállítást nyitott meg a falai között, ami Tessedik Sámuel életét mutatta be. Nem tartom kizártnak, hogy 1961. augusztus utolsó napjaiban ennél a kiállításnál jobban lázba hozta a szolnokiakat a "Ki mit szeret?" című szórakoztató műsor, aminek a belvárosi nagytemplom mögött működő szabadtéri színpad adott helyet, és a Budapest tánczenekar kíséretében olyan korabeli sztárok léptek fel, mint Németh Lehel, Hollós Ilona és Kovács Erzsi.

A mából nézve egy évtizeddel későbbről a mozis hírek tűnnek érdekesnek. Merthogy úgynevezett Tuskó mozi nyílt 1971 augusztusában a Tiszaligetben - hogy pontosan hol, az sajnos nem derül ki -, ahol fatuskókon ücsörögve lehetett a szélesvásznú kertmozit élvezni. De nem ez volt fél évszázada az egyetlen szabadtéri mozi Szolnokon. A Ságvári Endre Művelődési Ház ugyanis kötelességének érezte, hogy a város négy pontján ingyenes, szabadtéri vetítéseket rendezzen. Így valahol Szandán, a Kertvárosban, a Csokonai és az Abonyi úton vetítettek kilenc-kilenc alkalommal.

Tíz évvel később, 1981-ben is volt egy érdekes mozis kezdeményezés a városban. A Tisza moziban jegyautomatát állítottak üzembe. Igaz, csak a C terem előadásaira lehetett belőle jegyeket venni 2 és 5 forintos áron. Persze nem ez volt az egyetlen érdekesség negyven évvel ezelőtt. A korabeli sajtó is idézőjelesen "érdekes kiállításnak" titulálta a Vízügyi székház földszintjén rendezett tárlatot, amely a társadalmi tulajdon védelméről szólt és a megyei rendőrkapitányság valamint a vállalatok társadalmi tulajdon védelmével megbízott osztályai rendezték. A leírás alapján például a lefülelt vállalati tolvajokat és a nagy kárt okozó munkahelyi baleseteket mutatták be a tablókon. Annak az évnek az augusztusi krónikájához tartozik, hogy Nagy Kristóf kecskeméti szobrász és Kalmár Sándor fafaragó egy Tiszasülyön kiválasztott fából elkészítették a Pákász emlékművet, amely azóta is áll a Millér csatorna partján. Augusztus 20-án koktélhajót indít a Tiszatour a Tiszán, a hónap végén pedig "Vidám ez a dal" címmel Korda György, ifj. Latabár Kálmán és Forgács Gábor hakniját élvezhette a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ közönsége.

Minden bizonnyal nem ezek miatt a programok miatt dübörgött 1981-ben a szolnoki idegenforgalom, ami a mából nézve egészen meglepő számokat produkált. A Pelikán szálló kihasználtsága 75% fölött volt, a Tisza 73%-ot, a Tiszaliget elején lévő Touring pedig 92%-ot produkált, de a motel és kemping foglaltsága is meghaladta a 80%-ot. Mindez pedig azt jelenti, hogy négy évtizeddel ezelőtt több ezer vendégéjszakát töltöttek turisták Szolnokon.